Valérie Perrin: Másodvirágzás

"A szomszédaim nem szívbajosak. Nincsenek gondjaik, nem esnek szerelembe, nem rágják a körmüket, nem hisznek a véletlenekben, nem tesznek ígéreteket, nem csapnak zajt, nem aggódnak a társadalombiztosításuk miatt, nem sírnak, nem keresgélik a kulcsukat, a szemüvegüket, a távirányítót, nem futnak a gyerekeik, sem a boldogságuk után."

Így kezdődik ez a könyv, Violet Toussaint fantasztikus története. A szomszédai ugyanis halottak. Violet egy temető gondnoka Franciaország egyik kisvárosában. Boldog, nyugodt és elégedett. Férje 19 évvel ezelőtt elment otthonról és soha többet nem tért vissza. A hivatalos rendőrségi nyilvántartásban eltűntként szerepel.

És Violetnek ez így jó. Több, mint jó. Csodálatos érzés volt esténként meginni a két gyűszűnyi portóit és érezni a mindennapok boldogságát. 

Czakó Zsófia: Szívhang

Annyit tudtam a könyvről, hogy egy vetélés története, ezért kicsit félve kezdtem bele. Féltem attól a könyvnyi fájdalomtól, amit a magzata elvesztését megélő főszereplőtől kapok majd. Féltem, megélni azt a pillanatot, amikor egy vetélés tényét közlik egy nővel, aki elveszti meg nem született gyermekét. És félelmeim nem voltak alaptalanok. 

Az a rideg, személytelen hang, amivel közölték a főszereplővel, hogy itt nincs szívhang és kaparás szükséges, sajnos nagyon ismerős lehet sokunknak, és nem csak abortusz kapcsán, hanem bármilyen rosszabb hír, diagnózis, kezeléssel kapcsolatban ismerős lehet a kórházi dolgozók érdektelensége és fásultsága. Mert nekik csak egy beteg az előttük álló, fekvő, ülő, kétségbeesett, félelmek között vergődő illető és (sokszor) nem látják az embert. Természetesen tisztelet a kivételnek. 

Kazuo Ishiguro: Klara és a Nap

Kazuo Ishigurotól egy könyvet olvastam eddig, a Ne engedj el... volt az első, és ez volt most a második. El kell kezdenem sorban elolvasni a könyveit, mert a szerző stílusa nagyon megtetszett, valamint az is, ahogy szőtte ennek a történetnek a fonalát.

Azt gondoltam olvasás közben, hogy majd többet megtudok, majd kiderülnek a dolgok, jönnek az infók, hogy milyen évben járunk, mi ez a világ és miért vannak a Robotbarátok, de éppen csak egy apró pici leheletnyi infót kaptam mindig, és egyszer csak beláttam, hogy igazából nem is érdekel. Annyira érdekelt viszont Klara és Josie közös élete, de legfőképpen Klara lelkivilága és gondolatai, hogy faltam a lapokat.

Donna Freitas: Rose Napolitano kilenc élete

Van egy olyan mondás, hogy egy nő két dologért tesz meg mindent. Hogy legyen és hogy ne legyen gyereke. Emlékeim szerint én mindig is szerettem volna gyereket. Gyerekeket. Egészen pontosan azt is tudtam, hogy hármat szeretnék. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, egyszerűen ezt éreztem. Akkoriban nehezen értettem volna meg, hogy valaki miért nem akar gyereket, de ismeretségi körömben nem volt ilyen, ha igen, akkor valahogy sosem került szóba, ha valakinek azért nem volt gyermeke, mert nem akart.

Most már megértem azokat a nőket és férfiakat, akik nem szeretnének gyereket. És nem azért, mert én bármit is megbántam, de most már tudom, hogy a gyermeknevelés sok lemondással, nehézséggel, fájdalommal jár, mindamellett, hogy az élet legszebb pillanatait adja nekünk. 

Cecelia Ahern: Szeplők

Cecelia Ahern olyan szerző, akitől bármikor szívesen olvasok, kellemes élményeim maradtak a könyvei után, nem csalódtam még benne. Mint mindenkinek, neki is vannak nagyon jó és még jobb könyvei, nem mindegyik egyforma, de a Szeplőket a nagyon jó könyvei közé sorolnám. 

A történet főszereplője Allegra Bird, aki elhagyva barátait,  szeretett szigetét még jobban szeretett édesapját Dublinba költözik, hogy végrehajtsa önmagának kitűzött nagy vágyát, hogy felkutassa édesanyját, aki születésekor elhagyta. 

Másik nagy álma az volt, hogy rendőr lehessen, de ez nem sikerült, ezért Dublinban parkolóőrként dolgozik, elképzelése szerint ez kicsit közel áll a rendőri feladatokhoz. 

Csíkos - pöttyös olvasások

Dénes Zsófia: Zrínyi Ilona

Ezt a könyvet a csíkos-pöttyös könyveim közül választottam ki,  Akli Miklós után Zrínyi Ilonával is megismerkedtem közelebbről. Őszintén bevallom, hogy Zrínyi Ilonáról nem voltak naprakészek az információim, így, mielőtt hozzáláttam az olvasáshoz, Wikipédián felfrissítettem a tudnivalókat. 

Zrínyi Ilona II. Rákóczi Ferenc édesanyja volt, Ilonát az esküvője napján ismerjük meg, amikor...

Cecilie Enger Anyám ajándékai, Lélegezz

Cecilie Enger: Anyám ajándékai

Ez az otthonos, hangulatos borító egy nagyon súlyos tartalmat takar. Egy anya és lánya kapcsolata, az anya életének végéhez közeledve, betegen és Alzheimer-kórral élve. Az édesanya idősotthonba költözik, gyermekei kiürítik a lakását. 

Életünk során rengeteg dolgot felhalmozunk, vannak amelyekhez erős érzelmek fűznek bennünket és úgy érezzük, hogy sosem tudnánk megválni tőle. Mintha ezekkel a tárgyakkal megőriznénk valamit abból az emlékből, amikor szereztük, abból az emberből, akitől kaptuk. 

Ákody Zsuzsa: Egy csúnya nő

Ez a könyv már a címével hívogat az olvasásra. Egy csúnya nő. Mi jut eszünkbe erről? Szegény, miért ilyen előnytelen külsővel áldotta meg a sors? De jó, nem csak én vagyok csúnya!! Attól, hogy csúnya, még lehetne kedvesebb! Vagy éppen ezért, ha már csúnya, akkor kedves legyen. Vagy okos. Vagy mindkettő. 

De mitől lesz csúnya valaki? A génektől, a családjától örökölt külső jegyektől? Egyáltalán, az számít, ha mások mondják valakiről, hogy csúnya, vagy akkor csúnya valaki, ha magát annak gondolja. Ha mások viszont szépnek látják azt, aki azt gondolja magáról, hogy csúnya, akkor kinek van igaza?

Anne Tyler: Légzőgyakorlatok

Miután elolvastam ezt a könyvet, utánanéztem a szerzőnek a molyon. Örömmel láttam, hogy van még néhány könyve, amikről még csak nem is hallottam, gyorsan várólistára is tettem őket, és azt is boldogan nyugtáztam, hogy a könyvtárban is megtalálható mindegyik. Szépen, lassan sorra kerítem majd őket. 

Anne Tyler engem teljesen meggyőzött ezzel a könyvvel. Egy egyszerű történetnek tűnik, tulajdonképpen egy nap története, amelyben megismerünk egy házaspárt, Maggiet és férjét, Ira Morant, akik éppen temetésre utaznak.

Eleanor H. Porter: Az öröm játéka örök

Eleanor H. Porter: Az öröm játéka örök

Két hónappal ezelőtt olvastam a szerző Az élet játéka című könyvét, ennek a kötetnek az első részét.  Elvarázsolt az az üdeség, az a sok szeretet, jóindulat és pozitív erő, ami abból a könyvből áradt, nagyon megszerettem a főhőst, Pollyannát, aki egy egész várost tanított meg A JÁTÉK-ra, amivel bevallom őszintén, azóta én is próbálkozom.

Alapból is pozitív ember vagyok, de amikor ilyen könyveket olvasok, még jobban felerősít és felvidít, jobb, mint bármilyen motivációs könyv.

Ebben a részben is Pollyannáé a főszerep, és csodálatos folytatása az első kötetnek.

Laura Baldini: A tanítónő

Erre a könyvre nagyon gyorsan sikerült lecsapnom a könyvtárban, olyannyira, hogy én voltam az első olvasója. Ami semmi különöset nem jelent amúgy, szimplán csak jó érzés. 

A Montessori módszerről és iskolákról bizonyára már mindannyian olvastunk és hallottunk, de nem biztos, hogy ismerjük pontosan, mi ennek a módszernek a fő alapelve, és nem is szeretném most elmondani, hiszen számtalan oldalon találunk leírást interneten. Nagyon fontos a gyermekek tisztelete, az érdeklődés a gyermeki viselkedések megfigyelése iránt és a fejlesztő eszközök játékok, amik a gyerekek kezébe kerülve fantasztikus eredményeket, változásokat válthatnak ki belőlük. 

Ariel Lawhon: Fedőneve: Héléne

Még nincs vége az évnek, de én kijelentem, hogy 2021 egyik legjobb olvasmányáról olvashattok ebben a bejegyzésben. A Top3-ban mindenképpen benne van és egyáltalán nem kizárt, hogy az első helyen fog az én listámon végezni.

Fantasztikus stílusban írt, az érzelmek összes skáláját felvonultató és bennünk is mindent megmozdító történet, olvasása során egyszerre éljük meg a nőiességünket, esünk gyengéd szerelembe, majd kibírhatatlan izgalmakban van részünk. 

Elviselhetetlen borzalmakról olvashatunk, gonosztevőket gyűlölünk, ugyanakkor hálásak vagyunk a hősöknek, akik életüket kockáztatták és adták a háborúban azért, hogy más embereket megmentsenek és azért, hogy a náci uralmat meggyengítsék.

Pam Jenoff: Elvesztek Párizsban

A könyv valódi események ihlette történet, melyben keverednek a megtörtént események és a fikciók, ezáltal egy nagyon olvasmányos, izgalmas kötetet kaptunk.

Az események főszerepében brit női titkosszolgálati ügynökök állnak, akiket a kormányhivatal titkos részlege küldött a francia ellenállókhoz, egy viszonylag gyors kiképzés után. 

A történet három szálon fut,  de időben nincsenek nagy eltérések, a jelen 1946, a múltbéli események pedig 1943-ig nyúlnak vissza, amikor megalakult Eleanor Trigg női ügynökcsapata.

Jane Corry: Hiba volt

Amikor elkövetünk egy hibát, legtöbbször ki tudjuk javítani. Tanulunk belőle, legközelebb talán már nem követjük el, de általában nem történik végzetes dolog a következtében. De mi van akkor, ha olyan hibát követünk el, amikor nincs visszaút? Egymás után jönnek a hibák, az egyik hozza a másikat, és egyszerűen nem lehet szabadulni belőle, az események megállíthatatlanul száguldanak valami végzetes felé.

Jane Corry könyvében két női főszereplő életébe nyerhetünk betekintést. Poppy Page életébe, aki a történet elején elkövet egy hibát, ami majd később az események kibontakozásával valaki számára végzetes lesz.

Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam

Nehéz ez után a könyv után bármit is mondani. Köszönöm Szentesi Évának, hogy megírta a történetét. Annak ellenére, hogy sokszor megkapta, hogy mindig csak a rákbetegségéről ír, és hogy már ez unalmas, miért kell erről ennyit írnia és beszélnie. Annak ellenére, hogy könyvének megírásához újra fel kellett idéznie azokat az emlékeket és érzéseket, amiket betegsége idején átélt és senkinek nem kíván. Annak ellenére, hogy édesanyja is beteg lett, és meglehetősen keményen próbára tette ez a betegség Szentesi Évát.

Szóval minden bántás és támadás ellenére megírta ezt a könyvet, mert segíteni szeretne. Állítása szerint,  ha már egy nő is elmegy a könyvei és története hatására nőgyógyászati szűrésre, ha már egy nőnek segített ezzel a betegsége korai felismerésében, akkor megérte. 

Ákody Zsuzsa: Lélekrablók

Számomra az egyik legnehezebb dolog egy blogbejegyzés írásakor, a kezdő mondat. Könnyűnek látszik és legtöbbször az olvasók át is siklanak gyorsan rajta, mert már olvassák is a következő mondatokat, fel sem merül bennük, hogy mennyit gondolkozhatott ezen az első mondaton az írója.

Nem mindig van ez így, előfordul, hogy már a könyv olvasása közben beugrik egy jó mondat, ami szerencsés esetben az értékelés írásáig meg is marad a fejemben, és akkor nem nehéz a kezdet.

Ennél a könyvnél viszont nem jutott közben eszembe egy első mondat, és még most is keresem a szavakat, hogy is kezdhetném el bemutatni ezt a könyvet, ami hol megrázó és tragikus, hol szomorú, de mindenképpen nagyon olvasmányos és letehetetlen.

Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van

A mai bejegyzés nem egy szokásos értékelés lesz. Talán azért, mert vannak könyvek, amikor egyszerűen nincsenek szavak utána. Amikor olyannyira benne voltál a történetben, hogy miután befejezted, nem tudod, mit kezdj magaddal. Kezdd ismét az elejétől? Vagy olvass rögtön egy másikat? Igen ám, de mit? Az ilyen könyvek után következő könyveknek nagyon nehéz dolguk van. 

Anita Moorjani: Meghaltam, hogy önmagamra találjak

Anita Moorjani onnan tért vissza, ahonnan általában nincs visszatérés. Túlélte a saját halálát. Ez olyan hír, amire sokan csak legyintenek, á, ilyen nincs is. Viszont sok embernek reményt adnak az ilyen megtapasztalások, megnyugvást, hogy a halál ugyan az életnek a vége, de ugyanakkor a kezdete is lehet valaminek. 

Ennek ellenére a legyintőknek és a hitetlenkedőknek is érdemes elolvasni a könyvet, mert nem tudhatja senki, melyik lesz az a pillanat, amikor a gondolkodása, a világról, az életről alkotott szemlélete megváltozik és egy jobb dimenzióba kerül, egy jobb, szebb úton indul el.

Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek

Szentesi Éva könyve vegyes érzéseket ébresztett bennem. Főhőse, Mari, aki az anyjának mindig csak Mari fiam volt, sohasem kislányom, szeretet és figyelem nélkül nőtt fel, szülei zűrös kapcsolata, anyja szeretetének a hiánya, apja alkoholizálása, rossz, elhanyagolt életmódjuk következtében egy olyan lány vált Mariból, aki ennek a gyerekkornak egész életében magán viselte a nyomát, sőt, emiatt az indítás miatt az egész élete vakvágányra került.

Boldogtalan gyerekkor után, egy szabadabb, de nem boldogabb tinédzserkor, majd felnővén, házasság, gyerek, szerető, gazdagság, felületesség, érzelemnélküliség, sodródás a világban, az életben. A folytonos boldogságkeresés, a céltalanság, a kiszolgáltatottság.  

Dr. Jekkel Gabriella: Csendes gyilkos

Endometriózis.

Az endometriózis egy nőgyógyászati kórkép, melyben a normálisan csak a méh belső felszínén jelen lévő nyálkahártya a méh üregén kívül is megtalálható. Az endometriózis a fájdalmas menstruáció egyik leggyakoribb szervi oka. A betegség fő tünetei a hasi fájdalom és a meddőség. Az endometriózis diagnózisa általában éveket késik az első tünetek jelentkezésétől számítva. 

(Forrás: Wikipedia)

A szülészet-nőgyógyászat egyik legrejtélyesebb betegsége az endometriózis. Lényege, hogy a méhtest legbelső rétegét képző szövet, az endometrium, a testen belül egyéb területeken is előfordul (pl.: petefészek, hasüreg, máj, tüdő) a női havi ciklussal szimultán megvastagszik, illetve vérzés kíséretében leválik. Így okoz fájdalmat, vérzést, összenövéseket és akár meddőséget is. 
(Forrás: https://endometriozis.lap.hu)