Kristin Hannah: Menekülés Alaszkába

Nagy lendülettel vágtam bele ebbe a könyvbe és hamar átéreztem Leni, a mindig különálló lány történetét, akinek édesapja vietnámi háborús veteránként nem találja a helyét a világban, nem tud megmaradni egy munkahelyen sem, és amikor ismét elveszti a munkahelyét, egy levelet kap régi katonatársa édesapjától, hogy fia ráhagyta az Alaszkában lévő házát és birtokát. 

Ernt tehát úgy dönt, költöznek, végre egyenesbe jöhet az életük, lelkesen pakolja fel családját, fiatal, csinos feleségét Corát és a tizenhárom éves Lenit egy kisbuszba. Alaszkában azonban kiderül, hogy nem igazán készültek fel ennek a gyönyörű, ámde kegyetlen tájnak a nehézségeire, tudatlanul vágtak bele a nagy kalandba.

Sejal Badani: Törött szárnyú angyalok

A szerzőre A mesemondó titka című könyve kapcsán figyeltem fel, nagyon szép történet volt. Amikor rátaláltam erre a könyvére, megörültem, mert nagyon elvarázsolt az írói stílusa és a könyv atmoszférája, bíztam benne, hogy most is egy jó könyvet fogok olvasni. 

Nem is csalódtam, egy nagyon megérintő, elszomorító történet volt a Törött szárnyú angyalok, mely angyalok egy család három lánya és az édesanyjuk volt, akiket az apjuk hosszú éveken át bántalmazott. A bántalmazások akkor kezdődtek, amikor a család Indiából Amerikába települt és a családfő nem tudott beilleszkedni, kívülálló maradt az amerikai társadalomban. 

Bucsi Mariann: Ébredés

Sokáig halogattam ennek a bejegyzésnek az írását. Van egy-két könyv, amiről annak ellenére, hogy végigolvastam, megérintett és erős érzelmeket váltott ki belőlem, sosem írtam értékelést. Egyik nap magam elé vettem, hogy írok róla, másnap félretettem, hogy képtelen vagyok rá, harmadik nap megint elővettem, majd félretettem ismét. Ez a könyv is majdnem erre a sorsra jutott. Sokat gondolkoztam azon, hogy miért.

Rájöttem, hogy vannak témák, amelyek annyira megérintenek, annyira beleélem magam, mert a környezetemben, az ismerőseim között vagy akár a saját életemben jelen volt valahogyan, hogy az erről szóló könyvekről nagyon nehezen tudok írni. De megpróbálom, mert nagyon fontos témáról szól ez a könyv, és sokan nem is sejtik, nem ismerik a bántalmazó kapcsolatok mozgatórugóit. 

Jane Harper: Az elveszett férfi

Első olvasásom a szerzőtől, nem ismertem a stílusát, nem olvastam az előző két könyvét, így nem voltak sem elvárásaim, sem elképzeléseim. Úgy gondolom azonban, hogy ez a könyv így is, úgy is hatalmas élmény lehet, akár elvárásokkal olvasod, akár elvárások nélkül.

Fantasztikus élmény volt, egy érzelmi, lelki és fizikai jelenlét egy család életében, mely család Ausztrália kies, már-már sivatagos részén él, és a történet elején egy rejtélyes halálesettel kell szembenézniük. 

Nathan és Bub értetlenül és elgondolkodva állnak középső fivérük holtteste felett, akit egy különös helyen találnak meg, és senkinek fogalma sincs, hogy kerülhetett oda és mi történhetett vele.

Gabriel Tallent: Drága kis szívem

Nem tudom, mire számítottam, amikor a könyv címét elolvastam, de biztosan nem erre. Ez egy kőkemény történet, megrázó, fájdalmas, borzasztó. Amikor olvastam, úgy éreztem, mintha valami nehéz súly lenne a mellkasomon, és még bizonygattam is magamnak az elején, hogy biztosan nem jól értem azt, ami történik. 

De sajnos jól értettem, és szívem szerint letettem volna a könyvet, mert nehéz volt elviselni, ami Teknőccel történik, de mégsem tudtam letenni, mert bíztam abban, hogy ez nem maradhat így, ez nem mehet sokáig.

Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van

A mai bejegyzés nem egy szokásos értékelés lesz. Talán azért, mert vannak könyvek, amikor egyszerűen nincsenek szavak utána. Amikor olyannyira benne voltál a történetben, hogy miután befejezted, nem tudod, mit kezdj magaddal. Kezdd ismét az elejétől? Vagy olvass rögtön egy másikat? Igen ám, de mit? Az ilyen könyvek után következő könyveknek nagyon nehéz dolguk van. 

Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek

Szentesi Éva könyve vegyes érzéseket ébresztett bennem. Főhőse, Mari, aki az anyjának mindig csak Mari fiam volt, sohasem kislányom, szeretet és figyelem nélkül nőtt fel, szülei zűrös kapcsolata, anyja szeretetének a hiánya, apja alkoholizálása, rossz, elhanyagolt életmódjuk következtében egy olyan lány vált Mariból, aki ennek a gyerekkornak egész életében magán viselte a nyomát, sőt, emiatt az indítás miatt az egész élete vakvágányra került.

Boldogtalan gyerekkor után, egy szabadabb, de nem boldogabb tinédzserkor, majd felnővén, házasság, gyerek, szerető, gazdagság, felületesség, érzelemnélküliség, sodródás a világban, az életben. A folytonos boldogságkeresés, a céltalanság, a kiszolgáltatottság.  

Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

Kezdjük egy kis statisztikával.

2019-es megjelenés, jelenleg 594 csillagozás, 93% a könyv tetszési indexe a molyon. 148 ember kedvencnek jelölte és a moly közösségén belül 91 ember olvassa, 618-an várólistára, 564-en kívánságlistára tették.  

Tehát, mint láthatjuk, nagy rajongás, érdeklődés és siker övezi ezt a könyvet. Ilyenkor mindig félve kezdek bele az olvasásba, sőt jóval kritikusabban is, mint átlagos esetben. Igyekeztem nem elolvasni az értékeléseket, de azért ezt teljesen nem lehet kikerülni, molyos figyeltjeim többsége is elismeréssel és rajongással írt róla.

Verseim és Nagyonkék

Toni Morrison: Nagyonkék

Véletlenül került ez a két könyv egy bejegyzésbe, de annyi közös vonás mégis van bennük, hogy mindkettő nagyon nyomasztó. A Nagyonkék is abba a kategóriába tartozik, amit a cselekménye és a története miatt nem volt annyira jó olvasni, de az író stílusa annyira egyszerű, olvasmányos és hatásos, hogy nem tudod abbahagyni a könyvet, még akkor sem, ha szíved szerint ezt tennéd.

A Nagyonkék a csúnya és szerencsétlen Pecola története, és az ugyancsak szerencsétlen sorban élő amerikai színesbőrűeké, akik a nyomorukból, szegénységükből nem tudnak kitörni. A könyv legfőképpen a gyerekek és a nők szemszögéből mutatja be ezt a világot, amely kegyetlen és borzalmas, megrendítő életeket, sorsokat, hétköznapokat látunk.

Sally Rooney: Normális emberek

Kezdem azzal, hogy ez a könyv lassan támad. Gyanútlanul olvasod, és eleinte azt hiszed, hogy egy könnyed, szerelmes kis történet lesz belőle, én legalábbis azt hittem, de egyszercsak azt vettem észre, hogy ez a könyv sokkal több, igaz, hogy két ember kapcsolata, két nagyon különböző emberé, akik mégis megtalálják egymásban azt, amire szükségük van. 

Talán azt is, amire nincs, de még ez is csak összeköti őket. Ez egy kőkeményen komoly történet az emberi kapcsolatokról, két ember között kialakult eltéphetetlen kötelékről.

Tara Westover: A tanult lány

Igaz történet a tudásvágy erejéről

Ez egy többszörösen megdöbbentő történet. A legmegdöbbentőbb benne az, hogy igaz. A második legmegdöbbentőbb, hogy egy egész család teszi elvakultan odaadóan, szinte ellenkezés nélkül azt, amit a családfő elvár tőlük és történjék bármi, baleset vagy egyéb katasztrófa, senki nem lázad, senki nem ellenkezik, senki nem szökik meg. Egy ideig legalábbis.

Tara Westover egy Idahoban élő mormon család hetedik gyermekeként született, apja kormányellenes nézeteket vallott és egész életében a világvégére készült, ebben a szellemben nevelte és dolgoztatta gyermekeit, akik iskolába nem jártak, soha egy védőoltást, orvosi kezelést nem kaptak, sőt az utolsó négy gyermeket nem is anyakönyvezték a megszületésükkor.

Hercsel Adél: Láthatatlan pokol

Bántalmazás. Családon belüli erőszak. Zaklatás. Régen sem, és ma sem tudnak sokan mit kezdeni ezekkel a kifejezésekkel. A szavakkal sem, és a megélt, elmesélt történetekkel sem. Ezért sokan el sem mesélik. Senkinek. Még mindig vannak, akik hallgatnak, mélyen magukba temetik, ami egyszer, vagy többször, vagy sokszor megtörtént velük.

"Nincs nagyobb gyötrelem, 

mint magadban hordozni egy el nem mondott történetet."

/Maya Angelou/

Emily Murdoch: Ha megtalálsz

Ismét egy kívánságlistás könyv, amire terven felül akadtam a könyvtárban, és bármennyire is féltem a tartalmától, nem tudtam otthagyni. A borítója egyszerűen fantasztikus! Ha elolvassátok a könyvet, talán ti is így fogjátok gondolni.

A történet letaglózó és megrázó, végig görcsben volt a gyomrom olvasás közben, mert féltem attól, milyen titkot őriz a két lány. Ledöbbentett és földhöz vágott, amikor megtudtam, felfoghatatlan, hogy mit kellett ennek a két lánynak kiállnia.

Jennie Melamed: Lányok csöndje

Az év első disztópiája volt ez a könyv nekem és olyan hatással volt rám, hogy legszívesebben üresen hagynám ezt az oldalt, csak néha írnék egy felkiáltójelet vagy éppen kérdőjelet. Belém fojtotta a levegőt, a szavakat míg olvastam, és végig az járt a fejemben, hogy hogyan és miért?

Hogyan alakulhatott ki egy ilyen közösség és miért működhet egyáltalán??!! Miért hagyják a nők?!! Az anyák és a jóérzésű apák... Nem, olyanok nem voltak. Nagyon kemény, nagyon erősen ható történet volt, megmutatva a kiszolgáltatottságot, a társadalmat uraló csoportok erejét és az erőszak vallásba és törvénybe csomagolását.

Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám

Ez egy eléggé különös könyv. Vagy inkább különleges és eredeti. Mondhatnám azt is, hogy regény a regényben, de a kerettörténet nem regény, inkább csak egy bevezető és egy levezető rész. 

A történet hőse egy tinédzserlány, akinek az életben minden összejött. Alkoholista anya, alkoholista nevelőapa, aki ráadásul még zaklatja, molesztálja is, egy tutyi-mutyi, felelősséget nem vállaló apa, egy kétszínű, önző testvér és egy nagymama, aki vagy buta, vagy csak annak tetteti magát. 

TitkOLVASás: B. A. Paris: Zárt ajtók mögött

Bea:

TitkOLVASás keretében olvastuk a könyvet, egészen jól belerázódtunk most az ilyen fajta olvasásba, mert Zsófi sem kérdezget engem és én sem mondok semmit. Bár egyszer-kétszer majdnem elszóltam magam automatikusan, de még idejében eszembe jutott, hogy hoppá, titkosan olvasunk. :)

Samantha King: A döntés

Te mit tennél, ha választanod kellene két gyereked között? - olvashatjuk a könyv borítóján.

Erre kérdésre nem lehet válaszolni. Azaz válaszolni lehet, választani lehetetlen.  Mert egy anya mindegyik gyermekét egyformán szereti. Vagy mégsem? Mindegyik gyereknek másfajta szeretetre van szüksége, az egyiknek gyengéd, odafigyelő, törődőre, a másiknak határozott, ám erőteljes szeretetre. 

Nicholas Sparks: Menedék

Nicholas Sparks neve nálam garancia egy könnyed, szerelmes, romantikus, rózsaszínű kikapcsolódásra, mindamellett, hogy fel vagyok arra is készülve, hogy közben egyszer-kétszer megszakad a szívem, de a történet végén mégis mindenki boldog, így én is boldogan csukom be a könyvet.

Majd kidobom a telefújt papírzsebkendőimet, kíváncsian néző gyerekeim elől pedig vagy bebújok a fürdőszobába, vagy gyorsan előkapok egy hagymát.

Na nem azért, mintha szégyen lenne, hogy sírok egy könyv végén vagy közben, de ha ők is látják, akkor vigasztalni kezdenek, és akkor én még jobban beleélem magam és már abba sem tudom hagyni a bömbölést, és akkor rájönnek, hogy jobb hagyni, hogy bíbelődjek a hagymával, akkor hamarabb befejezem a könyv kiváltotta elérzékenyülést. :D

TitkOLVASás: Amy Harmon - Arctalan szerelem

TitkOLVASás keretében olvassuk el ezt a könyvet, értékelésem írásakor még Zsófi nem olvasta el. Nem olyan könnyű dolog nekünk amúgy titkosan olvasni, azaz egy szót sem ejteni a könyvről, miközben olvassuk, mert nap, mint nap együtt vagyunk, találkozunk, látjuk, hogy mit olvas éppen a másik, hogy halad vele, és ezért igen furcsa dolog, hogy nem tudjuk megosztani az első benyomásainkat, nagyon oda kell figyelni, hogy el ne szóljuk magunkat.