Axel Brauns: Cifraárnyak és denevérek

Élet egy másik világban

Miért van az év elejének és a végének saját neve? Az év közepének miért nincs saját neve? Vannak könnyű kérdések és vannak nehéz kérdések. Egyesek hagyják, hogy gyorsan megválaszolják őket, mások kissé több időt igényelnek.

Azt gondolom magamról, hogy egy Cifraárny vagyok. Remélem, Axel is úgy gondolná, mert nagyon szeretném, ha tényleg az volnék. Ez a könyv egy különleges írás az autizmus témáról, mégpedig azért, mert a szerző maga is autizmussal élő személy. Belebújhatunk a bőrébe, megpróbálhatjuk megérteni a gondolatait,  a tetteit, ami azért is nehéz, mert ő sem ért sokszor semmit az őt körülvevő világból. És nem érti, hogy miért nem. Miért nem ért szavakat, miért csak zörömbök vannak a fejében.

Gill Hornby: Austen kisasszony

Több, mint négy éve olvastam Gill Hornby És most együtt című könyvét, amiről elolvashatjátok ti is a bejegyzésemet IDE KATTINTVA.

Már akkor elhatároztam, hogy Gill Hornbyt figyelemmel követem, mert nagyon szerettem a stílusát, a gondolatait és a karaktereit. 

És akkor jött az Austen kisasszony, ami a finom szépségű borítójával azonnal levett a lábamról, és Gill Hornby neve jelentette számomra a biztosítékot, hogy valami különleges élményre számíthatok.

Így is lett, nagyon szerettem olvasni a történetet, amelyben a főszerepet Cassandra Austen kapta, de imádott húga, Jane életéről éppen annyira szólt, mint nővéréről és kiterjedt családjukról. 

Laurie Frankel: Mindig ez van

Ez egy erősen elgondolkodtató regény Claude-ról és családjáról. Claude 5 éves, négy nagyobb fiútestvére van, és rendezett, boldog családban nevelkedik, intelligens szülőkkel. Így lehetett a története olyan, amilyen lett. A szerző állítása szerint nem a saját története, de ugyanebben az élethelyzetben van, az ő gyermeke Claude-hoz hasonló, azaz valamikor kisfiú volt, most pedig lány. 

Tehát ha nem is a saját története, de a saját tapasztalatait, a saját megélt élményeit is megírta ebben a könyvben, sok más hasonló sorsú család tapasztalatai mellett. Bár azt állítja a könyv végén, hogy ezek nem az ő tapasztalatai, nem a gyermeke tapasztalatai és nem a gyermeke története, de én ennek ellenére is azt gondolom, hogy Laurie Frankel nem biztos, hogy írt volna ezzel a témával foglalkozó könyvet, ha nem jár ő is hasonló cipőben.

Mary Biles: CBD

Nélkülözhetetlen útmutató a CBD olajhoz

Napjainkban bármire kaphatunk gyógyszert és természetesen van, amikor nagy szükség is van rá, mert életmentő lehet. Biztos sokan tapasztalták már azonban azt is, hogy esetenként az orvosnak egyszerűbb felírni valamit, minthogy egy alaposabb kivizsgálásra küldené el a páciensét és a probléma gyökerét keresné meg. 

Az emberek többsége pedig engedelmesen bekapkodja a gyógyszereket, sokszor nem számolva a mellékhatásokkal, amikre később újabb gyógyszereket kap, ami más problémákat okoz, azokra pedig újabb és újabb gyógyszereket és máris benne van egy ördögi körben. 

David Yoon: Frank Li és a szerelem

Rögtön itt az elején el is árulom, hogy ez a könyv kedvenc kategóriába került nálam. Annyira magával ragadó a stílusa, a mondanivalója, a karakterei, a története, hogy csak azt tudom mondani, zseniális! És ezzel mindent elmondtam. 

Hála és köszönet - mint már sok esetben - a molynak, mert ott figyeltem fel rá, és tettem a könyvtárból kikölcsönzendők listájára. Amikor a férjem kérdezte, hogy mit olvasson, ezt a könyvet nyomtam a kezébe úgy, hogy én még nem olvastam. Ritkán teszek ilyet, értem ez alatt azt, hogy olyan könyvet ajánlok neki, amit én még nem olvastam, de igazság szerint nem volt kedvem éppen akkor keresgélni, ez meg ott volt a könyvtári könyvek tetején.

Julie Buxbaum: Remény és más csattanók

Julie Buxbaumtól ez a harmadik olvasásom, már első könyve után felvettem a kedvenceim közé, és nem csalódtam a következő két könyvében sem. 

Először a Hogy folytassam című könyvét olvastam, ami teljesen magával ragadott, a címre kattintva el is olvashatjátok az arról írt bejegyzésemet. Utána a Három dolgot mondj könyvét már tudatosan kerestem a könyvtárban és azt is nagyon szerettem. 

Egy rejtély, hogy miért nem írtam róla értékelést, mert amúgy meg voltam győződve róla, hogy írtam, de nem találom a blogon, így mégis lehet, hogy írtam, csak elkeveredett a gépemen. Előfordult már, hogy egy év múlva került elő egy megírt értékelés, és én szentül meg voltam győződve, hogy már fent van a blogon. Na mindegy, ez nem tartozik a témához, mindenesetre az egyik értékelést elolvashatjátok.

Alex North: A Suttogó

"Ajtódat, ha kicsit nyitod, a Suttogót meghallhatod.
Odakint, ha magad játszol, könnyen eltűnhetsz a házból.
Ha nem zárod az ablakot, kopogását meghallhatod.
Hogyha könnyed millió, jön érted a Suttogó."

Izgalmas,  letehetetlen történet, pici misztikummal fűszerezve. Thriller a javából, én az ilyenfajta thrillereket szeretem a leginkább. Amiben nem csak a bűnesetről, a gyilkosságról és az azt követő nyomozásról olvashatunk, hanem mélyre hatolhatunk a szereplők lelkében, megismerhetjük őket, az érzéseiket, a gondolataikat, a félelmeiket.

Tom Kennedy és fia Jake, Featherbanks nevű kisvárosba költözik, egy meglehetősen furcsa kinézetű házba. Tom új életet szeretne kezdeni fiával, hogy túltegyék magukat felesége, Rebecca hirtelen és váratlanul bekövetkezett halálán. 

Ella Mills: Deliciously Ella vegán szakácskönyve

100 egyszerű és ízletes növényi alapú étel, hogy mindennap finomat egyél

Biztos észrevettétek, hogy az utóbbi időben megszaporodtak a blogon a szakácskönyvek, abból is leginkább a vegán és mindenmentes recepteket kínáló könyvek kerültek előtérbe. 

Ennek az az oka, hogy több, mint 6 hónapja növényi étrendre váltottam, egy akkor diagnosztizált cukorbetegség miatt, és sok mindent áttanulmányozva úgy döntöttem, hogy az én gyógymódom a növényi étrend lesz, abból is az egészséges változat, tehát nem csak az állati eredetű élelmiszereket zártam ki az étrendemből, hanem a fehér lisztet, a kristálycukrot, az összes édes, szénsavas üdítőitalt, mint a kóla, az energiaitalok, tehát tényleg odafigyelek arra, hogy mit eszem és mit iszom.

Jane Harper: Az elveszett férfi

Első olvasásom a szerzőtől, nem ismertem a stílusát, nem olvastam az előző két könyvét, így nem voltak sem elvárásaim, sem elképzeléseim. Úgy gondolom azonban, hogy ez a könyv így is, úgy is hatalmas élmény lehet, akár elvárásokkal olvasod, akár elvárások nélkül.

Fantasztikus élmény volt, egy érzelmi, lelki és fizikai jelenlét egy család életében, mely család Ausztrália kies, már-már sivatagos részén él, és a történet elején egy rejtélyes halálesettel kell szembenézniük. 

Nathan és Bub értetlenül és elgondolkodva állnak középső fivérük holtteste felett, akit egy különös helyen találnak meg, és senkinek fogalma sincs, hogy kerülhetett oda és mi történhetett vele.

Boldogság és könyvesbolt

Eduardo Sacheri: Ilyen a boldogság

Hogy milyen? Olyan, hogy észre sem vesszük, miközben már ott van. Valószínűleg ez az igazi, a leghétköznapibb boldogság. Mint amilyen ebben a történetben is van. 

Pedig a könyv cselekménye egyáltalán nem hétköznapi módon indul. Lucas élete alapjaiban fordul fel, amikor a 14 éves Sofia becsenget az ajtaján és közli vele, hogy ő a lánya. Édesanyját nemrég elveszítette, ezért úgy gondolta megkeresi soha nem látott apját, aki viszont nem is tudott Sofia létezéséről.

A fa alá #4

Már harmadik éve, hogy elindítottuk A fa alá... című, ajándékválasztást segítő sorozatunkat, szerettétek, így ebben az évben is ismétlünk. Az ajánlataink között lesznek olyan könyvek, amelyeket már olvastunk és értékelést is olvashattok róla a blogon, és lesznek olyanok is, amelyek még csak várakoznak az elolvasásra.

Könyvutca-ajánló #5

Sziasztok!

Ismét itt a Könyvutca-ajánló, amiben azokat a könyveket gyűjtöm össze, amelyek friss megjelenések vagy még megjelenés előtt állnak, esetleg már itt várakoznak nálam a polcon. Két okból is hasznos lehet ez az ajánló, egyrészt talán ti is találtok majd benne olyan könyvet, amiről még nem hallottatok,  talán itt látjátok először és támad fel bennetek a vágy, hogy felvegyétek a várólistátokra (amennyiben így lesz, jelezzétek egy kommentben:)), másrészt nekem is segíthet, hogy fejben tartsam a tervezett olvasnivalóimat.

Matt Haig: Ha megáll az idő

"A múlttal nincs mit tenni, cipelnünk kell egyre növekvő súlyát, reménykedve, hogy nem roskadunk össze alatta."

A maga csendes, lassú folyásával, érzékenységével, szerénységével és mélabújával nekem ez egy tökéletes könyv volt. Imádom az ilyen történeteket, amelyek látszólag egyszerűek, alig történik benne valami, mégis ott van benne az élet körforgása, a kezdet, a vég és az egész örökkévalóság. 

Meglepődve tapasztaltam a molyon és a Goodreads-en is, mennyire megosztó ez a könyv. Voltak a két csillagos véleménytől az öt csillagosig mindenféle értékelések. Nálam maximum pontos, alapból kedvenceim az idővel kapcsolatos, az időutazós történetek, és bár itt hősünk, Tom Hazard nem utazott az időben, de az idő nem fogott rajta, ezért mégis valamiféle időjátékos ő, aki nem öregszik és 44 éves kinézettel már 439 éves. 

Alain de Botton: A szerelem csapásai

Ez egy nagyon üdítő és szórakoztató könyv volt. 

A szerelem csapásai címmel miért lenne üdítő? - kérdezhetnénk. Azért, mert tulajdonképpen összefoglalása, nagyon élvezhető stílusban két ember kapcsolatának, az együttélés fázisainak, a szerelem kialakulásától kezdve, a házasságon át, kirándulás a mindennapi családi életbe.

Egy olyanba, amely nem a mienk, de sok hasonlatosságot vélünk felfedezni, és bárki, bármennyire is tagadná, a szíve mélyén be kell látnia, hogy ő is átélt már hasonló dolgokat. Ha pedig mégsem, akkor előbb-utóbb megtapasztalja. 

John Douglas és a sorozatgyilkosok

Nagy krimi- és thrillerrajongónak tartom magam, érdekelnek mind a fiktív, mind a valós bűnügyi történetek, s általában szeretem ezeket nagy mennyiségben fogyasztani. :)

John Douglas szuper könyvei azonban eddig még nem kerültek az utamba, így most az övék lesz ez a bejegyzés.

Ava és Maya - avagy miért is jó mágikus realista könyveket olvasni

Ha jól emlékszem, az első könyv, amit ebben a műfajban olvastam az Isabel Allendétől a Kísértetház volt. Imádtam a könyvet, s imádtam a varázslatosságát is. De akkor még nem tudtam, hogy ennek a realisztikus varázslatosságnak külön műfaja is van. Ezt igazából egészen az első Alice Hoffman könyvemig nem tudtam, de utána viszont rájöttem, hogy olvastam én már néhány mágikus realista könyvet, amit egytől egyig imádtam, s innentől fogva elkezdtem tudatosan keresni az ilyen műfajú regényeket. (Itt most zárójelben muszáj említést tennem egy hatalmas nagy kedvencemről a Chiquitáról, ami egy fantaszikus mágikus realista könyv, és most kerek 300ft-ért lehet megvenni a Líra hőségakcióján belül. Nem, ez nem reklám, csak ez tényleg egy annyira jó könyv, hogy ennyiért igazán megéri megvenni.)

És hogy miért szeretek annyira mágikus realista könyveket olvasni? Mert imádom ezeknek a történeteknek a lapjain megbúvó mindennapi csodákat, varázslatos fordulatokat, s az egyedi hangulatvilágot, ami minden jóravaló mágikus realista regény kötelező eleme.

Úgyhogy nézzük is meg a két, már a bejegyzés címében említett könyvet egy kicsit közelebbről:

Julie Buxbaum: Hogy folytassam?

A szerző előző könyvéről a Három dolgot mondj!-ról ódákat olvastam a molyon, hamarosan azt is el fogom feltétlenül olvasni. Erről a könyvről pedig legszívesebben én zengenék ódákat. Annyira beszippantott és magával ragadott a történet, hogy fel is kerül a kedvenc könyvek listámra.

Egy aspergeres fiú, a népszerűtlen és mindig magányos David, és a középiskola egyik népszerű leányzója Kit Lowell közelebbi kapcsolatba kerül, amikor egy iskolai ebéd alkalmával Kit az egyedül ülő David asztalához ül le, hanyagolva két legjobb barátnője társaságát.

Benjamin Black: A fekete szemű szőke

Úgy olvastam el ezt a könyvet, hogy nem ismertem egyetlen eredeti Raymond Chandler-féle történetet sem, így összehasonlítani biztos, hogy nem tudom a két Philip Marlowe személyiségét.

Ez a történet a Raymond Chandler Hagyaték személyes felkérésére íródott, a Benjamin Black írói álnév pedig John Banville ír nemzetiségű szerzőt takarja, aki a mai angol irodalom nagyjai közé tartozik. Ezt olvasás előtt én nem tudtam, utólag viszont elmondhatom, hogy így még jobban érthető az a nyugodt, kifinomult stílus, amivel ez a Philip Marlowe történet íródott.

Nővérek és krokodilok

Cinthya Swanson: Nővérek könyvesboltja

Zsófi ajánlására olvastam el ezt a könyvet, amelyről teljesen mást gondoltam a címe alapján. 

Persze a könyvesbolt megvolt, fontos szerepet is kapott a történetben, ám ez a történet jóval túlmutat egy egyszerű könyvesbolti leányzó életén és mindennapjain.

Egyedül élő főszereplőnk Kitty Miller, teljesen elégedett az életével, szereti az otthonos lakását, van egy legjobb barátnője, akivel együtt vezetik a könyvesboltot, szüleivel jó kapcsolatot ápol.

Ott kezdődött az ámulásom, amikor egy éjszaka Kitty álma teljesen valóságosnak tűnik még önmaga számára is, és amikor a furcsa álmok megismétlődnek, Kitty nagyon élvezi ezeket. Álmában egy másik nő életét éli, ahol Katharynnak hívják, boldogan él férjével és két kicsi gyermekével. 

Annyira élvezi ezeket az álmokat, hogy sokszor nincs is kedve visszatérni, felébredni, még annak ellenére sem, hogy ott tulajdonképpen nem ismer senkit, csupa ismeretlen arc veszi körül. 

Egy idő után az álomvilág lassan változik, teljesen valóságosnak tűnik, Kitty egyre inkább belebonyolódik a két világban élt életeibe, és sokszor már ő sem tudja, hogy melyik a valóság és melyik az álom. 

Nagyon érdekes lélektani történet, nem számítottam ilyen komoly történetre, és bár én viszonylag a könyv közepe táján rájöttem, hogy mi a valóság, még sokszor elbizonytalanodtam a végéig. 

Remekül tekeredtek a szálak, tökéletesen váltakozott az álom és az ébrenlét titokzatossága, nagyszerűen adagolta a szerző a kétségeket számunkra, és természetesen a végén minden kiderül. Kiváló kis könyv volt ez, köszi Zsófi.

Zsófi értékelését IDE KATTINTVA  olvashatjátok:

10/10

Kedvenc idézet: 

"Jön a hideg idő! Bújjon össze egy jó könyvvel!"

"Nem lehet velem gond, boldog ember lesz belőlem.

Egy szép napon elérek mindent, amit szeretnék."

Katherine Pancol: A krokodilok sárga szeme

Nagyon furcsa viszonyom lett ezzel a könyvvel. Eleinte iszonyú furcsa volt a stílusa, még furcsábbak voltak a szereplők, nem igazán tudtam hová tenni, hogy hogyan lehet ilyen karaktereket alkotni, miért viselkedik így az egyik, és miért reagál erre egyáltalán nem életszerűen a másik.

Mintegy 100 oldal után elfogadtam a stílusát, olyan volt, mintha egy francia vígjátékot néznék, amelyben néha bohózatba fulladnak az események, és a szereplők is úgy viselkednek, hogy legszívesebben meghajigáltam volna őket szilvamaggal. 

Elkezdtem élvezni a történetet, és az tetszett benne, ami az elején nem, azon nevettem, ami az elején idegesített, és bizony-bizony még a szereplők némelyikét is megkedveltem kicsit. Nem mindig értettem a francia mentalitást, az érzelmek furcsa kifejezését, vagy inkább a hiányát, nem is tudom, mégis viszonylag jó könyv kerekedett belőle a végére, még akkor is, ha voltak hibái. 

A történet lényege, hogy Josephine egyedül marad két lányával, mert a férje lelép a szeretőjével, hogy krokodilfarmot vezessen Afrikában. Josephine irodalomtanár és a 12. század szakértője. A gazdag, unatkozó nővére, Iris megkéri, hogy írjon neki egy regényt, amelyből Irisé lesz a dicsőség, Josephiné pedig a sok pénz, amit kapnak érte.

A könyv túlontúl jól sikerül, szereplőink élete pedig csak nem akar sínre kerülni. Ám egyszer csak úgy tűnt, hogy a végére már minden rendben lesz és rendeződik a dolog, és már tényleg majdnem így is lett, csak mégis olyan volt, mintha az utolsó mondatnak hiányozna a második fele, amikor jött a fekete leves, hogy ez egy első rész. Második része nem jelent meg csak franciául, így sajnos ez egy félbemaradt történet, pedig elolvastam volna szívesen a második részt.

8/10

Kedvenc idézetek:

"Az ember szinte szárnyakat kap, ha őszintén kimondja, amit gondol."

"Most azonnal koplalni kezdek, 

és minden reggelemet hasizomgyakorlatokkal kezdem, ígérem!"

"Létezik valamiféle írói receptkönyv? 

Fél kiló szerelem, harmincöt deka ármány, harminc deka kaland, 

hatvan deka történelmi utalás, egy kiló izzadság: lassú tűzön rotyogtatod, 

forró sütőben kisütöd, kavarod, rázogatod, nehogy leégjen, kikevered csomómentesre, 

pihenteted három hónapig, fél évig, egy évig."

Emily Murdoch: Ha megtalálsz

Ismét egy kívánságlistás könyv, amire terven felül akadtam a könyvtárban, és bármennyire is féltem a tartalmától, nem tudtam otthagyni. A borítója egyszerűen fantasztikus! Ha elolvassátok a könyvet, talán ti is így fogjátok gondolni.

A történet letaglózó és megrázó, végig görcsben volt a gyomrom olvasás közben, mert féltem attól, milyen titkot őriz a két lány. Ledöbbentett és földhöz vágott, amikor megtudtam, felfoghatatlan, hogy mit kellett ennek a két lánynak kiállnia.