Debbie Macomber két karácsonyi története

Debbie Macomber: Alaszkai vakáció

Karácsonyi témájú és hangulatú könyveket kerestem decemberre, így bukkantam erre a két Debbie Macomber könyvre. Mivel olvastam már a szerzőtől, tudtam, hogy nagy meglepetés nem érhet. Gondoltam, jól jön majd egy kis laza, romantikus, szeretettel, emberi kapcsolatokkal teli könyv, ami ráadásul még karácsonyról is szól, vagy karácsony környékén játszódik.

Így is történt ez mindkét könyvben. Az Alaszkai vakáció volt az első olvasmányom, ami egy kicsit furcsának tűnt, rögtön az elején. A történet szerint Josey Avery a szakácsiskola elvégzése után egy alaszkai kisvárosban vállal fél évre állást egy panzióban, hogy utána rögtön elfoglalhassa álomhelyét a híres Anton séf seattle-i éttermében, ugyanis a séf felvette helyettesének. A lány úgy gondolta, hogy ez egy fantasztikus  karrierlehetőség.

Nicholas Sparks: A kívánság

Régen olvastam már Nicholas Sparkstól, pedig a neve nekem garancia egy jó olvasmányhoz, és ezt a megállapítást ezzel a könyvével sem cáfolta meg. Nagyszerű, érzelmes, szívet-lelket megérintő történetet találtam a nem túl sokat eláruló és nem túl jellegzetes cím alatt. 

Ez egy sztori a sztoriban történet, múlt a jelenben, melyet Maggie a világhírű fotós mesél el ifjú kollégájának, aki főnökasszonya minden régi történetét nagy érdeklődéssel és együttérzéssel hallgatja. Maggie lesújtó diagnózist kapott az egészségét illetően, a rák megtámadta a szervezetét és a kezelések nem mutatnak javulást, így a nő élete közepén visszatér fiatalkora emlékeihez és ezt megosztja a munkában nagyon rátermett fiatalemberrel.

Freya Sampson: Az utolsó könyvtár

"Sokat elárul az emberről, hogy milyen könyveket vesz ki a könyvtárból."

Így kezdődik ez a könyv, és ez minden  valószínűséggel igaz. Néha én is kíváncsian nézem a kölcsönzőpultnál sorban állva, hogy miket kölcsönöznek ki mások és néha érnek meglepetések. Ha viszont magamból indulok ki, akkor ez a mondat nem mindig állja meg a helyét, mert legutóbb például a fiamnak, Bencének is kölcsönöztem. Így került hozzám a Nagy etimológiai kéziszótár és mindenféle bélyeggyűjtéssel kapcsolatos könyvek. 

De éppen ez a csodálatos a könyvtárban, hogy szinte bármit megtalálhatunk. Olyan könyveket is, amiket már régóta nem kapni a boltokban és ha lehet is, nem tudunk mindent könyvet megvásárolni, sem pedig tárolni. Imádok a könyvtárban böngészni, levenni egy könyvet, elolvasni a fülszöveget, és eldönteni, hogy érdekel-e vagy sem.

Marianne Cronin: Lenni és Margot száz éve

Fogalmam sem volt, mire számítsak ennél a könyvnél. Valamiért azt gondoltam, hogy egy időutazásos szerelmes regény. Hát ettől nagyobbat nem is tévedhettem volna. Könyvtárban láttam meg, és régebben láttam molyon, kikölcsönöztem anélkül, hogy elolvastam volna a fülszöveget. Úgy kezdtem el olvasni, hogy halvány fogalmam sem volt róla, miről szól.

Viszont már egy ideje foglalkoztat a gondolat, hogy egy-egy alkalommal úgy kellene a könyvtárban válogatnom, mint régen. Mindenféle molyos lista nélkül, csak úgy bóklászva a polcok között, ezt-azt levenni, elolvasni a fülszöveget és dönteni, viszem vagy nem viszem. És nem olvasok ott, a könyvtárban sem utána a molyon. :)

Veronica Henry: Családi recept és Stephen King: Újjászületés

Veronica Henry: Családi recept

A Könyvesbolti szerelmek című könyvet nem is olyan régen olvastam a szerzőtől, IDE KATTINTVA elolvashatjátok az arról írt bejegyzésemet. Azon felbuzdulva felkutattam a könyvtárban Veronica Henry további könyveit is, sajnos egyik sem volt bent, de előjegyeztem őket. A Családi recept még az egy hónapos könyvtárbezárás előtt megérkezett, de remélem, szépen lassan sikerül a többi regényét is elolvasnom.

A Családi recept egy teljesen más témát helyez középpontba, mint a Könyvesbolti szerelmek, de mégis tudok párhuzamot vonni a két könyv között abban, hogy mindkét történet egy erős nőről szól. Illetve többről is akár, mert a Családi recept két idősíkon játszódó történetet mutatott be, a háborút fiatal lányként megélt és nagy veszteségeket elszenvedő nagymama és a már két felnőtt lányával és férjével élő unoka, Laura életének történetét.

Könyvesbolti szerelmek és Apám receptjei

Veronica Henry: Könyvesbolti szerelmek

Könyvmolyoknak erősen ajánlott olvasmány. Ez egy olyan könyv, melyben a könyvek, egy könyvesbolt áll a főszerepben. Egy olyan könyvesbolt, ami minden könyvmolynak az álma, amit el tud képzelni munkahelyének, ami a sajátja, ami hangulatos, ahová nagy szeretettel járnak be az emberek, egyszóval amolyan közösségi tér, ahol még az élet is zajlik.

Sajnos szomorú apropóból ismerjük meg a könyvesboltot, tulajdonosa éppen elhunyt, Emilia, a lánya hosszú utazásából tér vissza édesapja halálos ágyához, majd a nyakába szakad a gyász, a lelkiismeretfurdalás és a könyvesbolt. 

Olvastam még...

Két olyan könyvet mutatok ebben a bejegyzésben, ami teljesen másról szól, mégis nagyon sok hasonlóságot, párhuzamot lehet vonni köztük. Mindkettőben nagyon fontos szerepe van a családnak, annak, hogy mennyire ismerjük a saját gyerekeinket, mennyire boldogak a gyerekeink, ismerjük-e az összes titkukat, kell-e ismernünk a titkaikat és tehetünk-e többet annál, mint amit teszünk. 

Mindkét könyv nagyon kemény történet, fontos mondanivalókat hordoz és felhívja a figyelmet arra, hogy mindig lehet jobban figyelnünk egymásra és bár vannak helyzetek, amikor tehetetlennek érezzük magunkat, de fontos, hogy mindig ott legyünk a gyerekeink számára. És még fontosabb, hogy jól legyünk ott. 

Mese, mese...

Tor Age Bringsvaerd: Locspocs, a kis tengeri szörny izgalmas kalandja az emberekkel

Ez már a második Locspocs történet, amit olvastam. Az elsőről IDE KATTINTVA olvashattok. Ez a rész éppen annyira tetszett, mint az első, az illusztrációk még mindig gyönyörűek és eredetiek, a figurák aranyosak, talán a történetből adódóan itt még jobban kibontakozhatott a könyv látványvilága.

A történet nagyon kedves és szerethető volt, amelyből megtudhattuk, hogy máshol is élnek tengeri szörnyek és levelet is szoktak írni egymásnak. Így történhetett, hogy Locspocs is kapott egy levelet távoli nénikéjétől Nessietől, Skóciából, aki meghívta magához egy szünidei látogatásra. 

Szegedi Katalin - 2. rész

Ismét egy Szegedi Katalin bejegyzés, mert nem akartam egy bejegyzésbe sűríteni ezt a sok szép és aranyos könyvet. 

Szegedi Katalin: Lenka és Palkó

Ez két külön könyv, de amolyan páros könyv, amit a még nagyobb élmény kedvéért érdemes egymás után elolvasni. Teljesen mindegy, milyen sorrendben olvassuk, én  Lenkával kezdtem.

Szegedi Katalin könyvek: Kocsonyakirályfi és az Álomcirkusz

1. rész

Ennek a bejegyzésnek az a szerencsém adta az apropóját, hogy a soproni Széchenyi István Könyvtárban Szegedi Katalin kiállítás volt, és a könyvei össze voltak gyűjtve a gyermekrészleg előcsarnokában egy vitrinben. A Szegedi Katalin által illusztrált Alice Csodaországban-t kölcsönöztem ki éppen a gyerekrészlegről és a könyvtáros hölggyel beszélgetésbe elegyedtünk, hogy mennyire szeretjük az illusztrációit, amikor megemlítette, hogy a kinti vitrinben pedig a saját könyvei vannak kiállítva, és igazából már ki is kölcsönözhetők, mert tulajdonképpen véget ért a kiállítás. 

Nagy örömmel pakoltam ki a vitrin felét, és elmondom, hogy nagyon tetszettek. Igazi élvezet volt olvasni őket és elmerülni a csodálatos illusztrációkban.

Julian Fellowes: Belgravia

Egy fantasztikus időutazásban vettem részt Julian Fellowes regényének köszönhetően, egy olyan korba, amiben biztos nem szerettem volna élni. Nagyon erős társadalmi korlátok működtek a könyv cselekményének idején, belekóstolhatunk a 19. századi angol arisztokrácia titkokkal, előítéletekkel, és képmutatással teli életébe.

Mint írtam, egyáltalán nem szeretnék egy ilyen korban élni, nem bírnám a kötöttségeket, nem tudnék arra figyelni, hogy megfeleljek a külvilág elvárásainak és társadalmi rangom szerint viselkedjek, házasodjak és éljek. Ennek ellenére imádtam róla olvasni, a szerző nagyon jól megteremtette az 1800-as évek közepének társadalmi környezetét.

Friss és ropogós olvasnivalók őszre

Már régóta szeretnék írni egy őszi megjelenéses bejegyzést, és most már nem is halogatom tovább, egyrészt azért, mert már egy csomó könyv megjelent, amit ide be szerettem volna válogatni, másrészt azért is, mert mindjárt vége az ősznek. :)

Ezeket a szuper könyveket elnézegetve, már hallom is a várólistám keserves sikolyait, meg se merem nézni, mennyi könyv van rajta jelenleg...

Ehhez a jelenséghez mondjuk igazán hozzászokhattam volna, tehát nézzük az idei ősz szuper megjelenéseit:

Thriller csütörtök: Egy rejtélyes kis közösség, családi thriller Stephen King módra, és egy bébiszitter krimi

Ma egy rendkívül vegyes, mindenféle tematikát nélkülöző thriller csütörtökkel készültem nektek, de gyilkosságból és izgalomból most sem lesz hiány.

Angela Marsons: Egy élet ára

Kim Stone ismét jött, látott és győzött. Nálam biztosan. Olyannyira, hogy minden tüskéje, barátságtalansága ellenére én nagyon megkedveltem. Az előző részekben sem sikerült ellenszenvessé tennie magát, de ebben a kötetben meg is szerettem. A szívembe lopta magát, mert most jött át igazán, hogy a zord, barátságtalan külső mennyire érző lelket és szívet takar.

A történet bűnesete egy kettős gyerekrablás, két kislányt, két barátnőt rabolnak el, az ügyet Kim kapja meg, többek között azért is, mert az egyik kislány édesanyja régi ismerőse, aki kifejezetten azt szerette volna, ha Kim vezeti a nyomozást.

Luana Lewis: Ne felejts el

Az ősz kezdetére valahogy összegyűltek nálam a thrillerek, több izgalmas, feszült könyvet olvastam mostanában, mint úgy általában. A Ne felejts el kiemelkedik ezen thrillerek sorából, először is a rövidsége miatt, másodszor pedig a feszültsége, a hangulata és a vége miatt. 

Ez a 250 oldalas könyv remekül képviselte a thriller műfajt, és én nagyon örültem annak, hogy nem volt benne semmi felesleges sallang, teljesen lényegretörően haladt előre a történet, nem voltak benne felesleges körök, oldalszaporító mellékutak.

Elisabeth Gifford: Elhallgatott szavak

Engem már Elisabeth Gifford első magyarul megjelent könyve is teljesen levett a lábamról, a különleges  történetével, ködös és komor hangulatával, ezért nagyon kíváncsi voltam már a második könyvére is.

A borítója alapján azt hittem, hogy a történet Amerikában fog játszódni, főleg a házhoz vezető fasor juttatta ezt az eszembe, de aztán kiderült, hogy egy hamisítatlan, borongós, mélabús Angliában játszódó történetet fogok olvasni most is.

Colleen Oakley: Karnyújtásnyira

Colleen Oakley neve már ismerős lehet a blogról is, a Nem hagylak egyedül című könyvét olvastam és írtam róla értékelést. IDE kattintva elolvashatjátok. 

Az a könyv nagyon megrázó volt, mert középpontjában a fiatal és boldog Daisy áll, akinek négy év után ismét kiújult a rákbetegsége. Erről a küzdelemről, a házasságáról szólt a könyv, ami 10 pontot kapott tőlem. Így természetes volt, hogy az írónő következő könyvét is olvasni szeretném.

Mary Alice Monroe: Déli menyegző

Befejező részéhez érkezett Mary Alice Monroe négy részes sorozata. Egyik szemem sír, mert nagyon jó kis sorozat volt, egy olyan nyári olvasmány, amelybe a szereplők hétköznapisága miatt teljesen és könnyen beleélhetjük magunkat, a másik szemem pedig nevet, mert igazán jó lezárást kapott a történet, minden elrendeződött, mindenki sínre tette az életét, és boldogan élnek, míg meg nem halnak.

Azért nem ment minden simán és egyszerűen, mint ahogy a bevezetőmből tűnik, és ez volt az, ami nagyon tetszett nekem a könyvben, hogy nem pikk-pakk varázsütésre rendeződnek el sorsok és életek, nem simán és könnyedén zajlanak a hétköznapok, nem élnek magabiztosan és teljes önbizalommal szereplőink, hanem megismerhetjük gyengeségüket, hibáikat is.

Mary Alice Monroe: Nyárutó

Egy igazi nyári trilóga harmadik része a Nyárutó, ami most már nem is trilógia, mert egy újabb, negyedik résszel bővült, ami nemrégiben jelent meg. Én egyáltalán nem bánom, mert annyira tetszett az első három rész, hogy szívesen olvasom még tovább a három nővér és nagymamájuk életéről, napjairól szóló történetet. 

Így most nagyon boldog vagyok, mert ebben a bejegyzésben ugyan a harmadik részről írok nektek, de már itt várakozik a polcomon a negyedik is, amely a Nyári menyegző címet viseli.

Ezeket is olvastam

Az utóbbi időben egy kicsit eltűntem innen a blogról, pedig olvasok én ám rendesen, csak valahogy nem volt kedvem összeszedni a gondolataimat a könyvekről, de mivel nem szeretek könyveket értékelés nélkül hagyni, ezért elkészítettem ezt a kis válogatást, főszerepben az utóbbi olvasmányaimmal.