A Könyvesbolti szerelmek című könyvet nem is olyan régen olvastam a szerzőtől, IDE KATTINTVA elolvashatjátok az arról írt bejegyzésemet. Azon felbuzdulva felkutattam a könyvtárban Veronica Henry további könyveit is, sajnos egyik sem volt bent, de előjegyeztem őket. A Családi recept még az egy hónapos könyvtárbezárás előtt megérkezett, de remélem, szépen lassan sikerül a többi regényét is elolvasnom.
A Családi recept egy teljesen más témát helyez középpontba, mint a Könyvesbolti szerelmek, de mégis tudok párhuzamot vonni a két könyv között abban, hogy mindkét történet egy erős nőről szól. Illetve többről is akár, mert a Családi recept két idősíkon játszódó történetet mutatott be, a háborút fiatal lányként megélt és nagy veszteségeket elszenvedő nagymama és a már két felnőtt lányával és férjével élő unoka, Laura életének történetét.
Elérkeztünk a blog olvasós kihívásának második fordulójához, és egy nagyon izgalmas kritérium szerint kell kiválasztani az olvasnivalónkat most februárban is.
Nézzük is, hogy mi a Könyvutca ajánlata számotokra! :)
Az utóbbi időben egy kicsit eltűntem innen a blogról, pedig olvasok én ám rendesen, csak valahogy nem volt kedvem összeszedni a gondolataimat a könyvekről, de mivel nem szeretek könyveket értékelés nélkül hagyni, ezért elkészítettem ezt a kis válogatást, főszerepben az utóbbi olvasmányaimmal.
Az első dolog, ami az eszembe jut a Mr. Mercedes trilógiáról, az az, hogy ez egy "semmi extra, de mégis olyan jó" típusú sorozat.
Ez pedig ugye csakis Mr. Kingnek köszönhető, akinek fantasztikus stílusa van.
Na, hát egy kicsit elfogult vagyok vele kapcsolatban, elismerem.
Az első része tök izgalmas volt, s a szívbaj jött rám, amikor az elvetemült gyilkos Odellt, az egyik főszereplő ír szetterét vette célpontba, sohasem bocsátottam volna meg Stephen Kingnek, ha végzett volna Odellel! :)
A Rémálmok bazára húsz, kötetben korábban nem közölt történetet tartalmaz, s King mindegyikhez rövid bevezetőt írt, amelyben feltárja az írások születésének körülményeit és a maga személyes motivációit.
A történetek között izgalmas kapcsolatok, közös vonások fedezhetők fel: erkölcs, utóélet, bűntudat, mit tennénk másként, ha a jövőbe látnánk, vagy éppen kijavíthatnánk a múltban elkövetett hibáinkat. Némelyik novella szereplője az élete végéhez közeledve felidézi bűneit és vétkeit; mások ráébrednek, hogy természetfeletti képességekkel rendelkeznek; és vannak, akik vesztükre egyenesen az ördöggel paktálnak.
King kirakodóvásárában igazán változatos a kínálat - egy autónak látszó szörny, egy ember, aki gyászjelentésekkel gyilkol, egy e-könyv olvasó, amely párhuzamos világokra nyit ablakot, és persze az örök favorit, az emberiség végpusztulása... Minden olvasó megtalálhatja itt a maga kedvencét - de a szerző figyelmeztet, hogy a portékáját óvatosan kell kezelni, mert "a legjobbaknak foguk van".
Kingtől korábban olvastam már egy novellás kötetet, a Minden sötét, csillag sehol címűt, ami nagyon tetszett, úgyhogy izgatottan fogtam kezembe ezt a kötetet is.
Röviden összefoglalva a véleményemet a Rémálmok bazárának történeteiről, azt tudnám mondani, hogy voltak benne nagyon jó kis darabok és olyanok is, amelyeknek a végére érve csak egy "hm...jól van akkor" kijelentésre futotta tőlem, vagy éppen egy erőteljes "hát ez meg mi a fene volt" felkiáltásra. (Na jó, ha őszinte szeretnék lenni, akkor több volt az ilyen felkiáltás.)
A novellák előtt lévő kis bevezetőket szerettem, jó volt így belelátni Mr. King rendkívül hátborzongató elméjébe, vagy éppen vicces, a szerzővel történt apróságokat megismerni.
A King könyvekben imádok zenés idézetekre, utalásokra vadászni, nagy örömmel tölt el, mikor rábukkanok egyre, és megjegyezhetem, hogy nahát, milyen hasonló a zenei ízlésünk a szerzővel.
Rögtön az első novellában találtam is egy Who-s utalást, vagyis hogy nem is utalás volt, hanem egy szóvicc, aminek a zenekar The Kids is Allright című száma volt a tárgya, csak hát ugye a szám címe le volt fordítva magyarra, így nem esett le egyből a dolog, de utána meg már jót mosolyogtam magamban rajta.
Egyetlen novella volt, amire azt mondtam, hogy na ez igen, mégpedig az Ur című, nagyon szeretem az ilyen "előre tudjuk mi fog történni a jövőben, ezért megpróbálunk közbeavatkozni a jelenben, azaz szembe megyünk a sorssal" témájú történeteket, ez pedig egy igen csak jól sikerült ilyen történet volt, aminek a főszereplője egy különleges tulajdonságokkal rendelkező rózsaszín e-könyv olvasó volt.
A Blokád Billy című novella középpontjában a baseball állt, a meccsek leírásából nem sokat értettem, de ettől eltekintve a történet tetszett, nagyon sajátos hangulata volt.
A Részeg tűzijáték, a Gyászjelentések és a Nyári mennydörgés című történetek voltak kiemelkedőek számomra a kötetben.
Most így a pontozásom is kétféle lesz, kap egy 8-ast is, és egy 6-ost is a könyv, a fura végű novellák miatt.
A Mr. Mercedes-ben bemutatkozó hősök eklektikus hármasának főszereplésével itt a mesteri, lélegzetelállító folytatás egy olvasóról, aki túlzásba viszi a rögeszmés rajongást egy emberkerülő íróért.
"Ébresztő, géniusz!" - így kezdődik Stephen King letehetetlen új regénye egy bosszúvágyó olvasóról. Az ébresztő John Rothsteinnek, az ikonikus írózseninek szól, aki megteremtette az imádott és világhírű Jimmy Goldot, de többé már nem publikál. Morris Bellamy pedig őrjöng, nemcsak Rothstein hallgatása miatt, hanem azért is, mert a nonkonformista Jimmy Gold eladta magát a karrierért a reklámszakmában. Morris megöli Rothsteint, és igen, a pénzt is kipakolja a széfjéből, de az igazi kincset azok a noteszok jelentik, amelyekben lehet még legalább egy Gold-regény.
Alighogy elrejti a pénzt és a noteszokat, Morrist nemi erőszakért bevágják egy szigorított fegyházba. Évtizedekkel később egy Peter Saubers nevű kamasz, akinek az apja súlyosan megsérült a Mr. Mercedes-merényletben, megtalálja a kincset, úgyhogy a Bill Hodges-féle csapatnak most Pete-et és a családját kell megvédenie az egyre eszelősebb és vérszomjasabb Morristól, aki harmincöt év után kiszabadult, és követeli vissza a noteszait meg a pénzét.
Jaj ez a fülszöveg...na jó igazából találkoztam már sokkal rosszabb és több mindent eláruló fülszöveggel is, de akkor is... :)
A könyv egy bumm bele a dolgok közepébe kezdéssel indít, aztán egy kicsit lelassul, de csak azért, hogy egy újabb lendületet vegyen. A már az első részben megismert szereplőink viszonylag későn tűnnek fel a színen, de én nagyon örültem, hogy újra találkozhatok velük. Hollynak itt sokkal több szerep jutott már, mint az előző részben, aminek szintén örültem, mert nekem nagyon tetszett ez a kicsit kényszeres és kiegyensúlyozatlan nőszemély, aki mégis kellően határozott és magabiztos tudott lenni, ha erre volt szükség.
Bill Hodges ugyanolyan menő öregúr volt, mint az előző részben, no és persze itt is mindig kéznél volt nála a már korábban is jó szolgálatot nyújtó Vidám Suhi.
De ne feledkezzünk meg Jeromeról sem, aki ebben a részben is remek tagja volt e nem mindennapi nyomozó hármasnak. (És még ne feledkezzünk meg Jerome kutyájáról, Odellről sem, akiért annyit izgultam az első részben, és nagyon megnyugodtam, amikor Mr. King megkímélte.)
Talán ez a rész egy icipicit lassab volt a Mr. Mercedesnél, de nekem így is tetszett. Ez az írós-kéziratos téma is nagyon jól kidolgozott volt, csakúgy mint maga a cselekmény. Morris Bellamy egy A kategóriás őrült volt, aki gondoskodott a történet véres és kegyetlen részleteiről is.
A befejezés pedig....áááá nagyon bravúros volt, ahogy felsejlett egy kis misztikusság, mesterien elő lett készítve a kövekező rész, alig várom, hogy olvashassam! :)
„Az olvasók számára az élet egyik legmámorítóbb felfedezése, hogy ők olvasók - nem csupán képesek olvasni. Morris ezt már tudta, de szerelmesek is az olvasásba. Reménytelenül. Fülig. Sosem lehet elfelejteni azt a könyvet, amelyiknél ez először történik meg: annak a könyvnek minden oldala friss fölfedezés, olyan, amely perzsel és lelkesít: Igen! Így van! Igen! Ezt én is így látom! És természetesen: Így gondolom! Éppen így érzem!”
Tombol a nyár az Ohio állambeli kisvárosban. A Nyárfa utca lakói hétköznapi foglalatosságaikat végzik: David Carver az autóját mossa, Peter Jackson, miközben a feleségét várja haza a munkából, új találmányát csiszolgatja, Johnny Marinville, az író a gitárját pengeti a teraszon. A gyerekek a pázsiton játszanak, kivéve Seth Garint, az autista kisfiút. Ő szokása szerint a tévét nézi nagynénje, Audrey Wyler házában, épp az egyik kedvenc sorozatát, a MotoZsarukat.
A távolból mennydörgés hallik. Vihar közeleg. És még valami más is: különös járművek fordulnak be a sarkon. Furcsa küllemű, állig felfegyverzett alakok ülnek bennük.
Fegyverropogás, gránátrobbanás, tűz, halálsikoly, rettegés. Megérkeztek a rendcsinálók. A Nyárfa utcában elszabadul a pokol.
Kik ezek a képregényből megelevenedett szörnyetegek? És ki adott parancsot a rendcsinálásra?
Hát ez meg mi volt? - első gondolat, de aztán rájöttem, amellett, hogy furi volt, egyben érdekesnek és jónak is találtam.
Az alaptörténet, az ötlet és a kivitelezés nagyon aprólékos és hatásos. Kapunk egy tipikus meleg és napos amerikai délutánt, van, aki az autóját mossa, van aki frizbit dobál, van aki a kisöccsét próbálja fegyelmezni és a hátsó kertben grillezik, az újságkihordó fiú pedig a biciklijéről szemlélődik. Átlagosabb már nem is lehetne a nap.
De aztán bumm! Az újságos fiú leesik a biciklijéről, feltűnik egy piros furgon, a Nyárfa utcai kellemes délután pedig egy rémálomba megy át.
Szereplőink fel sem fogják igazán, hogy mi történik velük, de még mi olvasók sem. Kik, és miért lövöldöznek a Nyárfa utcában? Az események felgyorsulnak, senki sem tudja mit tegyen, a kedves szomszédok kifordulnak önmagukból, és rettegnek.
Audrey Wyler unokaöccse Seth, különleges kisfiú, aki a saját kis belső világában él. Mivel a kisfiú autista, a nagynénje Audrey eleinte még nem is figyel fel annyira az egyre furcsább viselkedésére.
Az események szó szerint rémálomszerűen alakulnak a könyvben, olyannyira, hogy sokszor a szereplőink sem hiszik el, hogy ez velük történik, s nem csak álmodnak-e inkább.
Szépen lassan, ahogy haladunk fejezetenként egyre több mindenre derül fény, a rémálom történései értelmet nyernek, megismerhetünk pár múltbéli eseményt, ami a jelenre is kihatással van. S megtudhatjuk, hogy ami a szereplőinkkel történik álom-e vagy valóság?
Biztos mindekinek volt már olyan rossz álma, ami annyira borzalmas és egyben valóságos volt, hogy felüdülés volt felébredni, és megnyugodni, hogy minden rendben. Nahát, ez a könyv egy ilyen álomra emlékeztet engem. Ami után, ha felébredek az van a fejemben, hogy jézusom, hogy tudtam én ilyen képtelenségekről álmodni, vagyis ebben az esetben hogy tudott Stephen King ilyen egyedi, izgalmas és néhol pszihedelikus látomásokat elénk vetítő, több műfaj elemeit felhasználó történetet alkotni...
A város lepusztult szegénynegyedének lakótelepi házai között patkányok turkálnak a szemétben. A levegő elviselhetetlenül szennyezett. Az emberek munka nélkül, reménytelenül tengődnek, vágyakozva bámulnak a belváros jólétet árasztó épületei felé. A bűnözés óriási méreteket öltött, elektromos ösztökével felfegyverzett rendőrök cirkálnak a környéken.
A Hálózat egyvalamiről gondoskodott: minden lakásba képernyőt szereltetett, amely vég nélkül ontja a harsány reklámokkal tűzdelt ostoba és kegyetlen, nagy nyereményekkel kecsegtető vetélkedőket és valóságshow-kat. Jól szervezett, gigantikus agymosás.
Itt él Ben Richards is feleségével és tizennyolc hónapos kislányával, aki influenzában haldoklik. A férfit kirúgták a vegyi üzemből, új állásra reménye sincs. A felesége olykor stricheléssel próbál pár fillért szerezni a kuruzslóra. Az igazi orvos nagyon drága.
Végső elkeserédésében Richards játékosnak jelentkezik a Hálózatnál. Adottságai és teszteredményei alapján beválogatják a legkegyetlenebb vetélkedőbe, A menekülő ember-be. A szabályok roppant egyszerűek: száz dollár minden óráért, amit szabadon tölt, némi menekülési pénz, tizenkét óra előny. Ha harminc napig kibírja, övé a nagydíj - egymilliárd dollár. De ha elkapja a speciálisan képzett embervadász kommandó, megölik. És mindezt élőben közvetíti a tévé. Richards aláírja a szerződést, és kezdetét veszi a játék - életre-halálra....
És végre megvan a decemberi szabadon választott Mini-könyvklubos olvasmányom. Először a Rendcsinálókat akartam olvasni Stephen Kingtől, de a fülszöveget újból elolvasva és a molyos címkéket megkukucskálva, rájöttem, hogy az lehet nem sci-fi, sem disztópia. Így maradt A menekülő ember, de persze a Rendcsinálókat is elolvasom majd.
A könyv világa, még disztópia viszonylatban is nagyon kegyetlen és nyomasztó volt. Nekem bőven elég volt belőle ez a 250 oldal, de ez nem azt jelenti, hogy rossz lett volna a könyv.
Ben Richards történetünk főszereplője jelentkezik játékosnak, és rögtön be is válogatják a legdurvább játékra, aminek tulajdonképpen már a kezdetektől el van döntve a kimenetele.
Míg az Éhezők viadalában csak egy nagy játék van, addig itt kegyetlenebbnél kegyetlenebb játékok sora tárul elénk, mint példaul a Taposs a dohányért! nevezetű vetélkedő, amire kifejezetten szívbeteg, vagy tüdőbajos embereket válogatnak be, és a versenyzők általában mindig kórházban végzik.
Amint elindul a Menekülő ember, a kezdetét veszi az izgalmas hajsza is, az elején Richards magában próbál boldogulni, de aztán segítségére lesz Bradley a színesbőrű fiú is, aki nagyon sokat segít neki.
A könyv végére felpörögnek az események egyik izgalmas jelenet jön a másik után, főszereplőnk elképesztő kitartásról tesz tanúbizonyságot.
A történet nem zárul szerelemmel, vagy reményt sejtetően (vagy de?!), csak úgy vége lesz...vagyis hát azért elég "hűha" vége lesz, szó szerint, mert a nagy hűha után, rögtön vége is lesz, ránk bízva ezzel a könyv világának tovább gondolását.
„Nem fogok beszédet tartani - szólt az őrnagy, és végigsöpört rajtuk a szemét takaró üres tükrökkel. - Gratulálok annak, aki győzni fog, és meghajolok a vesztesek bátorsága előtt.”
Amerikát totális diktatúra uralja, a renitens polgárokat különítmény hurcolja el. A tizenéves fiúk számára egyetlen kiugrási lehetőség kínálkozik: a minden évben megrendezett hosszú menetelés, amelyet országszerte százezrek figyelnek, és a tévé is közvetít. Száz fiú indul útnak a megadott útvonalon, amelyet gyalogszerrel, legalább négy mérföld per órás átlagsebességel kell teljesíteni. Csak egy győztes lehet, a lemaradókat ott helyben katonák végzik ki.
Stephen King, álnéven írt gyöngyszeme az Éhezők viadalához hasonló, kegyetlen világot mutat be.
Fogalmam sincs ezt a sort miért kellett így ide biggyeszteni a fülszöveg végére... egy kicsit félre is vezető, mármint úgy értem, hogy szerintem ez a könyv egy cseppet sem hasonlít az Éhezők viadalához.
Érdekes, (és nyomasztó) élmény volt, annyi biztos. Az egész történet során meneteltek (hűha, ki gondolta volna :)). A stílus, az elképzelés, a menetelők karaktereinek kidolgozása (mint mindig) tetszett. A történettel voltam úgy, hogy egy kicsit jobban megismertem volna a menetelők világát és társadalmát, hogy ezáltal jobban átérezzem és megértsem az indíttatást, amiért jelentkeztek erre a kegyetlen versenyre.
A fülszöveggel még egy ponton nem értek egyet, mégpedig azzal, hogy a könyv egyáltalán nem mutat be semmilyen féle világot...ezt, mint már az előbb említettem egy kicsit hiányoltam is.
Viszont a menetelés hangulata, történései nagyon is emberi és valóságos volt, sokszor eszembe jutott, hogy én vajon meddig bírtam volna ki...
És még egy plussz pont azért, hogy a könyv végig egyáltalán nem sejtettem, hogy mi lesz a végkifejlet, hogy mi lesz a főszereplőnk Garraty sorsa (bár ez lehet csak nekem nem volt egyértelmű, mert itthon bizony már sokszor kiröhögtek ilyesféle végkifejlet-naívitásom miatt).
7,5/10
Zsófi
Karácsonyi ajándékfaktor:Egy Stephen King rajongó biztos, hogy nagyon örülne, ha egy új megjelenésű King könyvet találna a fa alatt. Én is örültem volna neki, még így is, hogy most ez a könyv annyira nem tetszett, mert előbb utóbb így is-úgy is el szerettem volna olvasni. Nem kezdő Stephen King olvasóknak ajéndékötlet gyanánt ajánlanám még az Újjászületést, vagy a Mr. Mercedes sorozatot, mint újabb megjelenésű könyveket.
Kezdő Stephen King olvasónak pedig inkább ne ezt a könyvet válasszuk, amit ebben az esetben javasolni tudok az a 11/22/63, mondhatni nekem is ezzel a könyvvel kezdődött a King-mániám, még akkor is, ha ez a könyv nem sorolható Mr. King "szokásos" (jó-jó, ezt most én kérem ki Stephen King nevében, mert ő egy nagyon sokrétű író, és nincs "szokásos" stílusa) stílusú könyvei közé.
Jamie Morton hat éves, amikor új lelkész érkezik a New England-i kisvárosukba. Charlie Jacobs a feleségét és kisfiát is hozza magával. Mindenki szereti őket, Jamie pedig valóságal rajong a fiatal tiszteletesért, aki szórakoztató elektromos kísérletekkel teszi érdekesebbé a heti bibliaórákat. És hogy a titkos elektromosság mi mindenre használható, az akkor derül ki, amikor Jamie bátyja elveszti a hangját, Jacobs pedig egy általa kifejlesztett szerkezettel meggyógyítja.
Az idillnek egy autóbaleset vet véget: a lelkész elveszíti a családját és kifordul önmagából. Nemsokára el is bocsátják, és Jamie azt gondolja, soha többé nem fognak találkozni. Téved. És ahányszor csak útjuk keresztezi egymást, Jacobs a régi filmes zsargon szerint "a változás ügynökének" bizonyul.
A sikeres gitáros és a hajdani lelkipásztor nem szabadulhatnak egymástól. Az elektromos kísérletek egyre ijesztőbbek, Jamie pedig kénytelen közreműködni bennük. Jacobs az élet és a halál közti átjárót keresi. De mi lesz, ha megtalálja? És miért kap egyre sötétebb értelmet ez a titokzatos fogalom: újjászületés?
Stephen King sötét, megrázó regényt ad kezünkbe a függőségről, a fanatizmusról és arról, ami a lét túlsó partján várhat ránk.
Nagy Stephen King rajongónak tartom magam, Anya azonban rádöbbentett, hogy a régi "nagyon Kinges" könyvei közül még alig olvastam valamit (azért párat már elolvastam). De ami késik, nem múlik. :)
A legelső könyv, amit tőle olvastam pár évvel ezelőtt az a Két Rose volt, csak úgy véletlenszerűen vettem le a polcról, Anya tiszteletbeli (és jó régi....:)) Stephen King könyvei közül. Végül is tetszett és különleges is volt, de az "áttötés" akkor következett be King fronton, amikor elolvastam a 11/22/63 című könyvét is.
Ez a könyv egyszerűen fantasztikus volt, csak úgy végig söpört az egész családon, és mindenkinek nagyon tetszett. Na, innentől kezdve csak úgy faltam a könyveit.
De eme kis kitérő után térjünk is vissza az Újjászületésre.
Hát, jó kis könyv volt...még most is keresgélem a szavakat.
Már rögtön a történet elején szembe találjuk magunkat egy nagyon érdekes, elgondolkodtató és rendkívül provokatív kérdéssel: "Ha van Isten, akkor miért történik ennyi szörnyűség a világban?". Biztos mindenki elgondolkozott már ezen...
Nekem egyből az általános iskolám alsó tagozata jutott eszembe, református iskolába jártam, és hittan órán bizony előfordult, hogy a világra nyitott gyerekekként mi is hasonló kérdésekkel bombáztuk a tanárainkat.
A legeslegkedvencebb részem a könyvben viszont a zenés, zenekaros rész volt.
Jamie a főszereplő, ugyanis gitározott, majd be is állt egy zenekarba ritmusgitárosként. A könyv ezen részei nagyon lázba hoztak, és meg is állapítottam (mondjuk ez már Mr. King más könyvéből is kiderült), hogy Stephen Kinggel nagyon hasonló a zenei ízlésünk, és valószínűleg jól el tudnánk csevegni a hatvanas évek zenéiről.... :)
Yardbirds, Dylan, Beatles, Searchers, Animals, Creedence Clearwater Revival, Van Morrison, Troggs - minden volt, nem győztem a könyvbe rakosgatni a kis jelölő cetlijeimet. Ahogy leírva láttam a számokat egyből megszólaltak a fejemben, egyszerűen imádunk könyvekben olyan zenés idéztekre bukkani, amiket mi is szeretünk.... :)
A történetről nem akarok túl sokat írni és elárulni sem, a fülszöveg már megtette helyettem, nekem nagyon tetszett. Ez az elektromosság téma is teljesen beszippantott, valahogy egy kicsit az X-akták hangulatát is felidézte bennem a könyv (lehet a sátras hittérítés miatt). A befejezés nekem egy kicsit fura volt, és megdöbbentő...de végül is tetszett. Ja, és Jamienek ugyanolyan gitárja volt, mint nekem van. :)
9/10
Egy kis utóirat:
Stephen King az írásról írt könyvének az előszavából tudtam meg már régebben, hogy Mr. Kingnek van egy írókból álló zenekara is (ő ritmus gitározik és néha énekel is), a Rock Bottom Remainders. És találtam is egy videót, amiben ő énekel, még pedig az egyik kedvenc (és általunk is játszott) számunkat a Suzy Q -t. :)
Ez itt egy fiók aljából előszedett regény, világos? Ezt addig szeretném tisztázni veled, amíg a kezedben a számla, és még mielőtt mártás vagy fagylalt csöppenne rá, amitől nem cserélheted vissza. Ezt azért mondom, mert feltételezésem szerint te is olyan vagy, mint én, vagyis ritkán ülsz le enni - még nassolni is - úgy, hogy ne legyen könyv a kezed ügyében."
Hát ezen nagyon jót mosolyogtam, már csak azért is, mert a könyvtárból hoztam ki a könyvet, és bizony az első pár oldalon találtam is valószínűleg könyv feletti táplálkozásból eredő foltokat. :) De egyébként az egész előszó nagyon közvetlen, és megmosolyogtató volt.
Épp az öcsém olvassa most az Éhezők viadalát, és a könyvbe belepillantva (egyébként én is el szeretném olvasni), megláttam Stephen King ajánlását miszerint nagyon tetszett neki a könyv. Én erre megjegyeztem, hogy remélem Stephen King tényleg el is olvassa azokat a könyveket amikről nyilatkozik, mert ha nem, nagyot csalódnék benne. :)
Na de térjünk vissza a Blaze-re. :)
A regény főszereplője ifj. Clayton Blaisdell, akit az apja kisfiúként részegen súlyosan bántalmazott, ami folyamán szerzett sérülését Blazenek egész életében cipelnie kell.
Blaze egy nagydarab, bivalyerős fickó, ugyanakkor a légynek se tudna ártani. Mentora évek óta George, a kisstílű bűnöző, az ő utasításait hajtja végre közös balhéikban. Ám George már nincs Blaze mellett, így magában kell kidolgozni, és végrehajtania, azt amit még Georggal közösen akartak véghezvinni.
A történet során megismerhetjük Blaze hányatott ifjúságának éveit, megtudhatjuk azt, hogy jutott el az életének ahhoz a pontjához, ahol most van.
Tetszett a könyv, szép volt, hogy Stephen King ilyen formában tiszteleg egyik kedvenc regénye, az Egerek és emberek előtt.
Nagyon sajnáltam Blazet a hányatott sorsa miatt, emiatt könnyebben meg tudtam érteni a tetteit is. A regény végig izgalmas, letehetetlen volt. Ajánlom minden (és leendő) Stephen King rajongónak.
Egy pangó közép-nyugati kisvárosban, a fagyos kora hajnali órákban munkanélküliek százai állnak sorban az állásközvetítő előtt. Egyszer csak egy magányos sofőr a tömegbe hajt egy lopott Mercedesszel, visszatolat, majd újra gázol, aztán elmenekül a helyszínről, nyolc halottat és tizenöt sérültet hagyva maga után.
Amikor Bill Hodges, a nyugdíjas zsaru levelet kap a Mercedeses Gyilkostól, reaktiválja magát, hogy meghiúsítsa az immár ezrek életét fenyegető tervet, és innentől hajmeresztően izgalmas versenyfutás kezdődik...
-Már elegem van abból, hogy sosem olvasod el azokat a könyveket, amiket én ajánlok neked! Bezzeg én mindig elolvasom amit te mondasz!- ez voltam én.
- Miért, mit nem olvastam még el eddig amit te mondtál? Egyébként azt olvasok következőnek, amit én akarok- ez volt Anya.
- Jó, ezt megjegyzem, én sem olvasok el többet semmit, amit te ajánlasz.
- Nem azt mondtam, hogy nem fogom elolvasni, csak most nem ezt akarom olvasni.
- De ezt kell olvasnod, mert elő van jegyezve, és hamarosan vissza kell vinni a könyvtárba.
Itt tartottunk a már hamarosan komolyra forduló vitánkban, amikor Apa felkelt, és azt mondta, hogy ő még két ilyen hülyét nem látott, akik azon veszekednek, hogy mit olvassanak el következőnek. Erre mi azt mondtuk neki Anyával (immár nagy egyetértésben), hogy inkább ezen vitatkozzunk, mint máson. És végülis Anya is elolvassa a Mr. Mercedest, de szerintem csak azért, hogy véletlenül még úgy ne találjak dönteni, hogy nem olvasom el új kedvenc könyvét a Wesley, kedvesemet, amiről egyébként már (majdnem) mindent az olvasása közben el is mesélt. De végül természetesen én is elolvasom majd. :) :)
Na de térjünk vissza a Mr. Mercedesre, ha azt nézzük, nem volt benne semmi extra, de éppen ezért, mert Stephen King az, aki (például az egyik kedvenc szerzőm), egy ilyen egyszerű történetet is nagyon jól meg tud írni.
Nagyon szimpatikus volt az összes főszereplő (persze a főgonosz kivételével), nagyon közel került hozzám mindegyikőjük. Jó volt az is, hogy a nézőpontokat váltogatva olvashattuk a fejezeteket, és beleláthattunk a gyilkos mindennapjaiba, világába is.
A könyv végére pedig már nagyon beindultak az események, így le sem tudtam tenni, egészen addig, míg el nem olvastam az utolsó oldalt is.
Nagyon fogom várni az esetleges folytatást. (És remélem, hogy Anyának is tetszeni fog :) )
