Különleges könyvesbolt nyílt a Belváros szívében

 

A könyvszakma riválisai most összeálltak, hogy megszülessen a BookUp!

A hazai könyvpiac meghatározó szereplői egyedülálló vállalkozásba fogtak. A 21. Század Kiadó, a Central Kiadói Csoport és a HVG Könyvek úgy döntött, a karácsonyi szezonra összefognak, és együtt szólnak az olvasókhoz.

„A különleges vállalkozás nemcsak a kultúra népszerűsítéséről, hanem az együttműködésről, és kicsit rólunk, olvasókról, könyvszerető emberekről is szól.” – árulták el a kiadók képviselői. A varázslatos könyvesbolt kínálata színes lesz és izgalmas, tele karácsonyi újdonságokkal.

Rényi Ádám: A bezzeggyerek és más felnőttmesék

 

Az Osztálytalálkozó és más mesék... után nem volt kérdés, hogy Rényi Ádám új novelláskötetét is el szeretném olvasni. A könyv beváltotta a hozzá fűzött reményeimet. Sőt! Még annál is jobb volt. Nagyon bírtam ezeket a rövid, vicces, hol abszurd, hol teljesen hétköznapi, hol egy kicsit szürreális, hol pedig kritikus történeteket. 

Nagyon-nagyon jól szórakoztam és mivel egy hosszú utazásra vittem magammal, még a férjemnek is felolvastam hangosan, míg ő vezetett. Így ketten derültünk a novellák csattanóin, ketten hatódtunk meg és együtt bólogattunk a kritikus, mai politikai helyzetet kigúnyoló írásokon. 

Maros András: Sorsolják a kaszinótojást

Mikor még olvasásra várakozott a könyv a polcomon, többször is elgondolkodtam azon, honnan jöhetett ez az egyáltalán nem megszokott cím. A könyv olvasása közben természetesen kiderült, és zseniális jelenet volt, amelyben szerepelt ez a címadó mondat! 

A könyv a 90-es évekbe repít el bennünket, a szerző saját élményéből származik az az alapötlet, miszerint a történet hőse, egy huszonéves fiatalember, András, néhány napot egy kínai üzletben dolgozik. Sofőrnek jelentkezik Mr. Ceng álláshirdetésére, és nagyon megörül, amikor őt választja a kínai bolt üzletének a tulajdonosa. Furcsállja ugyan, hogy bár sofőrnek vették fel, mégis ő az, akit fuvaroz a a főnök és nem fordítva, majd első nap rögtön egy közös árubeszerzésre indulnak.

Christina Lauren: Nem mézes hetek

A könyv elolvasása után tudtam meg, hogy nem egy szerző, hanem egy népszerű szerzőpáros írta. Egy legjobb barátnő páros, ami egy nagyon érdekes helyzet, és mindig kíváncsi vagyok, hogy ilyenkor hogyan születik meg a történet. Felosztják egymás között a fejezeteket, vagy a szereplőket, a helyszíneket az eseményeket? Vagy közösen kitalálják a fő csapásvonalakat és külön-külön megtöltik tartalommal.

Kíváncsi vagyok, ha ezt előre tudtam volna, akkor hogy olvasom a könyvet. Figyelve erre és próbálva kitalálni, hogy melyikőjüket olvasom éppen, vagy azért már egy összeszokott szerzőpárosnál ez nem észrevehető? De talán jobb is, hogy nem tudtam, így teljesen a történetre koncentrálhattam. 

Liz Moore: Hosszú, fényes folyó

"Mickey Hughes apja és nagybátyja; két nagybácsink, akikkel szinte sosem találkoztunk. Korábbi tanítónk, Mr. Paules. Davies őrmester a 23-as körzetből. Az unokatestvérünk, Tracy. És egy másik, Shannon. Édesanyánk. Édesanyánk. Édesanyánk. Mind valakinek a gyerekei, mégis mind elmentek örökre. Csupa ígéretes jövő, társukban támaszt lelők és társukban a lelket tartók, szeretők és szeretettek, eltűntek mind sorban egymás után, mintha egy sehová nem tartó folyó nyelte volna el őket - a holt lelkek hosszú, fénylő folyama."

Egy családi dráma és megrázó társadalomábrázolás. Szívszorító családi életek és kapcsolatok a szinte reménytelen helyzetekben. Vajon melyik az a helyzet, amiből már nincs kiút? Vagy remény mindig van? Kiutat mindenből lehet találni? Ebben a történetben sokat gondolkodhatunk ezen. 

Sally Rooney: Hová lettél, szép világ?

A szerző Normális emberek című könyve kedvencem lett, ez a második olvasásom tőle. A Hová lettél, szép világ talán kiforrottabb, mélyebbre hatoló írás, mint a Normális emberek, hasonlóan fiatalok útkereséséről és a világban betöltött, betöltendő szerepükről szól. 

Adott két barátnő, Alice és Eileen, akik egyetemi évfolyamtársakként ismerkedtek meg egymással, azóta Alice elismert író lett, Eileen pedig szerkesztő egy irodalmi lapnál. A könyv egyik része a kettőjük levelezése, ami időnként filozofikus magasságokig szárnyalt, miközben a hétköznapi dolgaikat is megbeszélték ezekben a levelekben. Eileen Dublinban él, Alice néhány hónapja vidékre, egy óceánparti falucskába költözött, hogy idegösszeroppanása után magára találjon. 

Jane Corry: Hiba volt

Amikor elkövetünk egy hibát, legtöbbször ki tudjuk javítani. Tanulunk belőle, legközelebb talán már nem követjük el, de általában nem történik végzetes dolog a következtében. De mi van akkor, ha olyan hibát követünk el, amikor nincs visszaút? Egymás után jönnek a hibák, az egyik hozza a másikat, és egyszerűen nem lehet szabadulni belőle, az események megállíthatatlanul száguldanak valami végzetes felé.

Jane Corry könyvében két női főszereplő életébe nyerhetünk betekintést. Poppy Page életébe, aki a történet elején elkövet egy hibát, ami majd később az események kibontakozásával valaki számára végzetes lesz.

Rényi Ádám: Osztálytalálkozó és más mesék inkább felnőtteknek

Meghökkentő mesék, ezúttal nem Roald Dahltól, hanem Rényi Ádámtól, akivel egy nagyon jó interjút is olvastam a Gabo olvas blogon. Abban megismerhetjük az írások megszületésének körülményeit, és további érdekes dolgokat a könyvről és a könyvben szereplő novellákról.

Amolyan Bogoly Berti-féle mindenízű drazsék voltak ezek az írások. Amikor elkezdjük, még fogalmunk sincs, hová fut ki a történet és milyen csavart találunk a végén. Viszont élvezettel olvasgatjuk, egyszerű, olvasmányos stílusban megírt rövid történetek, melyekben akár magunkra, akár családtagunkra, szomszédunkra, barátokra ismerhetünk. 

Emma Straub: Nem vagyunk már gyerekek

Nem vagyunk már gyerekek. Ez a mondat nagyon sok mindent jelenthet, nagyon sok mindenre vonatkoztatható. Nem vagyunk már gyerekek, tehát azt jelenti, felnőttünk. A gyerekek szemében a felnőttek a maguk urai, tudják, mikor mit és miért csinálnak, bármit megtehetnek, amit csak akarnak, nem mondja meg nekik senki, hogy ezt vagy azt nem szabad, ezt ne tedd, ne mondd, ne élj így vagy úgy. 

És mégis..., legtöbbször az ember felnőve sem érzi magát szabadnak, mert nem mer felvállalni a nyilvánosság előtt dolgokat, de sokszor még önmaga előtt sem. Tart a társadalom ítéletétől, véleményétől, pedig ha valaki bajba kerül, beteg lesz, komoly családi problémája lesz, esetleg tragédiát él át, akkor úgy igazából magára marad legtöbbször. A társadalom olyankor csak sajnálkozik, hogy így szegény, meg úgy szegény és örül, hogy nem vele történik.

Rose Tremain: A kegyelem szigetei

Első és eme könyv előttig, egyetlen olvasásom a szerzőtől a Gustav-szonáta, ami nagyon tetszett, nem is tudom, miért nem néztem utána a másik két könyvének is, amit most már, A kegyelem szigetei olvasása után biztosan meg fogok tenni. 

Ez egy szépséges történet volt, teljesen elvarázsolt. Nem hivalkodó, nem harsány, hanem egy szép, csendesen magával ragadó történet. Egy igazi korrajz azokból az időkből, amikor a nők a férfiaktól függtek, amikor a viktoriánus Angliában nem igazán volt egy fiatal lánynak más lehetősége egy megbecsült életre, mint a férjhez menés.

A főszereplő Jane Adearne viszont nem tartotta ezt élete fő feladatának és a férjhez menés érzése messziről elkerülte.

Sofia Axelrod: Mitől alszik jól a baba?

Sokkal könnyebb megnyugtatni egy nyűgös kisbabát nappal, mint mondjuk hajnali háromkor elaltatni egy nem eléggé fáradt apróságot, aki nem tud visszaaludni - állítja a szerző, és azt tanácsolja, hogy a napközbeni alvások ne legyenek annyira kényelmesek és hosszúak, mint az éjszakaiak. 

Ha a napközbeni alvások helye és módja gyakran eltér, akkor a baba megtanulja, hogy az éjszakai alvások a hosszúak, stabilak, a napközbeniek pedig a rövidek. 

Olvastam érdekes és új dolgokat ebben a könyvben és olyan információkat is, amik nem mondtak újat. Ehhez tudni kell, hogy három gyereket neveltem fel, kettő már felnőtt, de a harmadik is jócskán kinőtte már a kisgyermekkort, így sok saját tapasztalattal rendelkezem. 

Emma Donoghue: Hívnak a csillagok

Egy könyv egy járványról. Egy járvány néhány napjáról. De ne higgyétek, hogy csak ennyi. Ez a könyv sokkal több ettől. Az emberi hivatástudat, a kitartás, a bátorság, az önzetlenség könyve, miközben Írországban, Dublinban vagyunk, 1918-ban, ahol a spanyolnátha szedi áldozatait, miután a háború is életeket oltott ki, megtépázta az országot.

A történet főszereplője Julia Power szülész-nővér, aki az amúgy sem rózsás egészségügyben egyik napról a másikra nehéz helyzetbe kerül, magára marad a kórház szülészetén, ahol a vírust elkapott várandós anyákat közös karanténban, azaz egy szobában helyezik el. 

Colin O' Brady: Nincs lehetetlen

Tűztől a jégig - egyedül keltem át az Antarktikán

Valószínűleg mindenki szereti feszegetni a teljesítőképessége határait, kíváncsi arra, hogy mire képes, meg tud-e tenni bizonyos dolgokat, képes-e végigvinni elhatározásait és eljutni kitűzött céljaihoz. És bár a cél is nagyon fontos, de legalább annyira fontos az elindulás, az, hogy merjünk megpróbálni valamit, mert ha meg sem próbáljuk, sosem tudjuk meg, hogy sikerülhet-e, hogy képesek vagyunk-e rá. Miközben lehet, hogy sokkal többre is képesek lennénk.

Colin O' Bradyról nem mondható el, hogy sosem feszegette teljesítőképessége határait. Sőt! Egész életében csak azt csinálta. Amikor az egyetem elvégzése után elindult világot látni a nyaranta kemény munkával megkeresett pénzéből, az volt az első élete sok-sok kihívása közül.

Milly és Emma, avagy két könyv a könyvtárból

Milly Johnson: Madarak és méhek

Milly Johnsonról írtam már többször is, hogy nagyon szeretem a stílusát, a könnyedséget, a vidámságot, a humort, amit belesző a romantikus regényeibe, már-már ebben a műfajban az egyik kedvenc szerzőmnek is mondanám, de olvastam már tőle gyengébb és jobb könyveket is.

A Madarak és méhek a jobbak közé tartozik, teljesen kikapcsolt, nagyon jól szórakoztam. Stevie Honeywellt néhány héttel az esküvője előtt ismerhetjük meg, amikor a vőlegénye éppen a bombázó kolléganőjével és egyben új szerelmével tölti az időt, üzletí út címén egy nyaralóhelyen. Ha ez még nem volna elég tragédia, Stevienek mindezt a kolléganő lovagjától, a rettenthetetlen skóttól, Adam MacLeantól kell megtudnia. 

Matthew McConaughey: Zöldlámpa

Nem vagyok a színész rajongója, sőt azt is bevallom, hogy nem láttam túl sok filmjét. Amiért az Oscar díjat kapta, a Mielőtt meghaltam-ot viszont igen. Ebből a könyvből megtudtam, hogy mit meg nem tett azért a szerepért. Hogyan fogyott le több, mint 20 kilót, hogy minél hitelesebben tudja alakítani a film főszereplőjét, a HIV-fertőzött Ron Woodroofot, akinek az orvosok szerint már csak 30 nap van hátra az életéből.

Szerintem fantasztikus film volt és Matthew hatalmasat alakított benne, nagyon örülök, hogy beleláttam, hogyan készült fel testileg és lelkileg is a film főszerepére, és hogyan viselte az Oscarral járó sikert és népszerűséget. 

Lucy Foley: Vadászparti

Észrevettem magamon, hogy mostanában késztetést érzek arra, hogy megdicsérjem a jól sikerült borítókat. Ennél a könyvnél is úgy érzem, hogy nem mehetek el szótlanul a remek borító mellett, bár talán igazán drámai lett volna fehér háttérrel is, a cselekmény behavazott, titokzatos helyszíne miatt. 

Amit a könyv ígér: elszigetelt hely, gyilkosság, hóvihar, régi baráti társaság, szilveszter, feszültség. Skócia sűrű erdeinek mélyén egy luxus vadászlakban és a hozzá tartozó házikókban kívánja ez a bizonyos baráti társaság az idén eltölteni a szilvesztert és köszönteni az új évet. 

Ebben az évben Emma szervezte meg az óévbúcsúztató hosszú hétvégét, aki tulajdonképpen a barátja, Mark révén került be a csapatba, ezért nagyon igyekszik, hogy elfogadják és teljes jogú tagja lehessen a társaságnak. 

Pokorny Lia: Holnapra is marad

Receptgyűjtemény a fenntarthatóság jegyében

Mindig nagy örömmel fogadom azokat a szakácskönyveket, amelyek az ételek finomsága és változatossága mellett arra is odafigyelnek, hogy egészségesek legyenek a könyvben található ételek és mindemellett számomra nagyon fontos az ételek egyszerűsége, könnyen elkészíthetősége is.

Mert bár szeretem a kreatív alkotást a konyhában is, de a hétköznapokon a könnyen, gyorsan, egyszerűen elkészíthető ételeket részesítem előnyben. 

Stacey Halls: Familiárisok

A pendle-dombi boszorkányok

Azzal kezdem, amivel  csak nagyon-nagyon ritkán. Mégpedig, hogy mennyire szép már ez a könyv! Gyönyörű a külső borítója és a könyvet kinyitva a belső borító is csodálatos, rókás-növényes, mindkettő a gyengém, úgyhogy ennek a könyvnek a kinézete teljesen lenyűgözött.

Mivel azonban egy könyvnek mégiscsak a tartalma, a mondanivalója a lényeg, arról elmondhatom, hogy egy nagyon hatásos, ígéretes kezdés, ugyanis ez egy sorozat első része, amelyben két erős nőt ismerhetünk meg.

Bár igazából csak az egyikőjüket igazán, Fleetwood Shuttlewort-ot, a 17 éves feleséget, aki ilyen fiatalon már a negyedik terhességét éli meg, az előző három nem végződött jól, Fleetwood nem tudta megajándékozni eddig gyermekkel a férjét. 

Lori Gottlieb: Akarsz beszélni róla?

Szerintem nincs olyan ember, akinek időnként ne lenne szüksége egy terapeutára, egy ember közelségére, aki megnyugtathatja, aki akár csak azzal, hogy meghallgat, akár a támogató szavaival átsegít egy nehéz helyzeten. Ha szerencsés az ember, akkor vannak olyan barátai, akiknek a segítségével túl tud lépni a kritikus  élethelyzeteken, mert lehet az is elég, ha kibeszéli magából a problémákat, és máris máshogy látja a dolgokat, látja a megoldást, a továbbvezető utat.

Van azonban olyan, amikor nem elég a barát, nem elég elfogulatlan, vagy egyáltalán nincs is barát, mert igazán probléma esetén jön rá az ember, hogy nincsenek is barátai tulajdonképpen, akiket addig annak hitt, azokról kiderülhet, hogy nem is azok, és akikről nem gondolta, azokról hirtelen kiderül, hogy sokkal jobban számíthat rájuk. No de ez már egy másik téma.

Gabriel Tallent: Drága kis szívem

Nem tudom, mire számítottam, amikor a könyv címét elolvastam, de biztosan nem erre. Ez egy kőkemény történet, megrázó, fájdalmas, borzasztó. Amikor olvastam, úgy éreztem, mintha valami nehéz súly lenne a mellkasomon, és még bizonygattam is magamnak az elején, hogy biztosan nem jól értem azt, ami történik. 

De sajnos jól értettem, és szívem szerint letettem volna a könyvet, mert nehéz volt elviselni, ami Teknőccel történik, de mégsem tudtam letenni, mert bíztam abban, hogy ez nem maradhat így, ez nem mehet sokáig.