A következő címkéjű bejegyzések mutatása: novella. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: novella. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. december 15., csütörtök

Lucy Maud Montgomery: Anne karácsonya


Ezt a könyvet karácsonyi hangolódós olvasmánynak választottam ki a könyvtárban  és tökéletesen hozta a tőle elvárt élményt és történeteket. Azt a békés, bájos hangulatot, amit az Anne könyvekben is kaptam a szerzőtől, megtaláltam ezekben az ünnepi novellákban is. 

A könyv előszavából megtudjuk, hogy Lucy Maud Montgomerynek 1972-ben előkerült egy tizenkét kötetre rúgó novellagyűjteménye, melyre Rea Wilmhurst, könyveinek későbbi szerkesztője, az írónő nagy rajongója bukkant rá. A fia segítségével, - aki egy felsorolást is átadott Rea Wilmhurst-nek -, azonnal kutatásba kezdett, hogy megkeresse azokat az írásokat és novellákat is, amelyeket a szerző sosem tett bele egyik könyvébe sem.

2022. november 4., péntek

Rényi Ádám: A bezzeggyerek és más felnőttmesék

 

Az Osztálytalálkozó és más mesék... után nem volt kérdés, hogy Rényi Ádám új novelláskötetét is el szeretném olvasni. A könyv beváltotta a hozzá fűzött reményeimet. Sőt! Még annál is jobb volt. Nagyon bírtam ezeket a rövid, vicces, hol abszurd, hol teljesen hétköznapi, hol egy kicsit szürreális, hol pedig kritikus történeteket. 

Nagyon-nagyon jól szórakoztam és mivel egy hosszú utazásra vittem magammal, még a férjemnek is felolvastam hangosan, míg ő vezetett. Így ketten derültünk a novellák csattanóin, ketten hatódtunk meg és együtt bólogattunk a kritikus, mai politikai helyzetet kigúnyoló írásokon. 

2022. október 10., hétfő

Mester Györgyi: 44


Mester Györgyi novelláskötetei nekem olyanok már, mint egy régi, jó ismerős. Szeretem a szerző közvetlen, egyszerű stílusát, amellyel leírja meglepően végződő történeteit.

Talán már írtam más novelláskötete esetében is, hogy gyakran eszembe jutnak Road Dahl Meghökkentő meséi, amikor Györgyi írásait olvasom. Nemrégiben olvastam az Állati című könyvét, amelyben minden történetét állatok köré szőtte, nem ritkán meglepő csavarral.

De még mindig tud meglepetést szerezni, ugyanis ennek a kötetnek a fülszövegében meglepve láttam, hogy Mester Györgyi rendőrként dolgozott egykor, tehát nem áll távol tőle a krimik és bűnügyek világa.

2022. január 21., péntek

Tamási Izabella (szerk.): Átok, bosszú, erény


Nem olvastam még a Történelmiregény-írók Társasága kiadásában készült novellaválogatást eddig, de annál nagyobb örömmel vettem most a kezembe.

Volt egy időszak, amikor úgy gondoltam, hogy nem rajongok a történelmi témájú írásokért, nem is nagyon olvastam ilyen jellegű regényeket, ám nemrégiben a pöttyöskönyv-gyűjteményemből elolvastam Mikszáth Kálmán Akli Miklós című regényét, majd később Dénes Zsófiától a Zrínyi Ilonát, mindkettő nagyon tetszett, ezért  értetlenül kérdeztem magamtól, hogy akkor mi bajom is van a történelmi regényekkel.

2021. december 6., hétfő

Naszvadi Judith - Kőrösi Papp Kálmán: Mélyről

- soroksári történet -

Naszvadi Judith-ot interjúkötetei kapcsán ismertem meg, olvastam őket és írtam is róluk a blogon, amelyeket IDE és IDE kattintva ti is elolvashattok. Szerzői facebook oldalát követve, csodaszép írásokra találok mindig, melyek hol könnyeket csalnak a szemembe, hol megmosolyogtatnak, hol emlékezésre késztetnek, tele vannak olyan érzelmekkel, amelyek mindannyiunkban ott vannak, talán igyekszünk is elnyomni, nem engedni ki őket magunkból, de Judit írásai és versei megteszik ezt helyettünk. Felszabadítanak és utat engednek az érzelmeknek. 

2021. október 29., péntek

Kiss Edina: Étertánc


Kiss Edina előző könyve az Égszínkék csodálatosan gyönyörű írások gyűjteménye, magával ragadó nagyon szép olvasmányélmény volt, ezért nagyon örültem, amikor megláttam, hogy új könyve jelent meg, ami az Étertánc címet kapta. 

Ez a cím éppen annyira légies, finom és elbűvölő, mint a benne szereplő történetek. Kiss Edina fantasztikusan szépen ír, olyan képi világot teremt az olvasónak, hogy be sem kell hozzá csukni a szemünket és máris ott vagyunk, ahol ő és a szereplői, ott ülünk, ahol jó ülni, ott nézünk ki az ablakon, ahol az általa megjelenített szépségeket látjuk. Odavarázsol soraival, mi pedig halljuk, látjuk, érezzük.

2021. június 28., hétfő

Márai Sándor: A négy évszak


A Füveskönyvet már sok-sok évvel ezelőtt olvastam, így most összehasonlítást egyáltalán nem tudok végezni. Ezt a könyvet úgy nagyjából 8-9 hónapig olvastam. Mindig csak egy kicsit, az ősz viszont éppen őszre esett, így talán még jobban megérintettek bizonyos részek.

A könyv tele van jelölőkkel, nagyon sok mindenről úgy éreztem, mintha nekem írta volna Márai. De azt is tudom, hogy sokan lehetnek így vele, és éppen ebben rejlik a sikere, hogy mindenkihez szól, miközben magáról és a saját tapasztalatairól, élményeiről, gondolatairól ír. 

2021. június 23., szerda

Dekameron projekt


29 új novella a járvány idejéből

A The New York Times válogatása

Ahogy általában a novellagyűjteményekről elmondható, volt, amelyik nagyon tetszett, volt, amelyik egyáltalán nem és a kettő között is elhelyezkedett jónéhány novella. 

Ezeket a novellákat a The New York Times felkérésére írták a szerzők, akik közül 4-5 nevet ismertem, olvastam már tőlük, de a többiek ismeretlenek voltak.

A novellák a vírus korai időszakában születtek, így azok az élmények mozgatták meg a szerzők fantáziáját, amit addig az időig átéltek és abból születtek ezek az időnként szürreális, helyenként pedig teljesen hétköznapi novellák. 

2021. június 9., szerda

Alex Pavesi: Ny8lc nyomozó


Az egész könyv éppen annyira különös, mint a benne szereplő történetek. Olvasás közben végig valami nyugtalanság fogott el, valami furcsa érzés motoszkált bennem, és sokszor az is megfordult a fejemben, hogy nem-e attól van rajtam ez a szokatlan hangulat, mert tulajdonképpen nem is tetszik a történet. 

Később rájöttem, hogy nem, mert minden furcsaságuk ellenére én szerettem olvasni ezeket a történeteket, még úgy is, hogy azt éreztem, hogy valami nem kerek, nem egész és nem következetes a történetekben. 

2021. március 5., péntek

Fekete István: Régi karácsony


Még karácsony előtt olvastam a könyvet, és egyben el is határoztam, hogy Fekete István könyveit is felveszem a várólistámra. Persze a Tüskevárat olvastam régen és a Vukot is, sőt a Lutra gyermekkorom egyik nagy kedvence volt, de bőven van még mit olvasni tőle, pl. a téli, karácsonyi történeteit, nagyon sok írását kiszemeltem még magamnak.

Ez a könyv egy gyönyörűséges ünnepváró és ünnepi könyv. Meg kell állni hozzá, lelassulni, ízlelgetni a szerző szépségesen egybefűzött mondatait, amelyek éppen annyira egyszerűek és szeretnivalóak, mint a benne szereplő emberek. 

2020. december 22., kedd

Herczeg Szonja: Képzeletbeli ház


"Mi az igazság, és egyáltalán mi történik a Képzeletbeli házban? Lehet, az olvasó sem tudja majd eldönteni."

Lehet, hogy nem tudja eldönteni, mint ahogyan én is csak találgattam az elejétől a végéig, de nem volt rossz olvasni ezeket az apró élettöredékeket és megpróbálni összerakni belőle egy nagy egészet, mint amikor a puzzle-t illesztgetjük, pakolgatjuk ide-oda.

Amikor azt gondoljuk, hogy oda biztosan jó lesz, akkor kiderül, hogy egyáltalán nem is oda való, hanem egy teljesen másik oldalra. Nehezen megy nekünk, de azért jó csinálni, jó rakosgatni.

2020. december 1., kedd

Kiss Edina: Égszínkék

Lélektani történetek

A könyv stílusosan egy égszínkék szaténmasnival átkötve érkezett, szerényen, gyönyörűen, sokat ígérően. A bájos külső pedig nem mézesmadzag volt, mert amilyen megkapó és gyönyörű ez a könyv kívülről, annyira szépséges és sokat adó a tartalmát illetően is. 

Kiss Edina tanító és ének-zene szakon diplomázott 1977-ben, öt évig dolgozott pedagógusként az első gyermeke születéséig, majd míg gyermekeivel otthon volt, jógaoktató diplomát szerzett, éveken át jelentek meg cikkei a témában az ezzel foglalkozó oldalakon. Ez az első könyvmegjelenése, írásai egy ismert világba repítenek bennünket, mert ráismerhetünk a saját érzéseinkre, a saját bánatainkra, félelmeinkre, örömeinkre, szívfájdalmunkra.

2020. január 23., csütörtök

Verseim és Nagyonkék



Toni Morrison: Nagyonkék

Véletlenül került ez a két könyv egy bejegyzésbe, de annyi közös vonás mégis van bennük, hogy mindkettő nagyon nyomasztó. A Nagyonkék is abba a kategóriába tartozik, amit a cselekménye és a története miatt nem volt annyira jó olvasni, de az író stílusa annyira egyszerű, olvasmányos és hatásos, hogy nem tudod abbahagyni a könyvet, még akkor sem, ha szíved szerint ezt tennéd.

A Nagyonkék a csúnya és szerencsétlen Pecola története, és az ugyancsak szerencsétlen sorban élő amerikai színesbőrűeké, akik a nyomorukból, szegénységükből nem tudnak kitörni. A könyv legfőképpen a gyerekek és a nők szemszögéből mutatja be ezt a világot, amely kegyetlen és borzalmas, megrendítő életeket, sorsokat, hétköznapokat látunk.


2019. július 2., kedd

Légrádi Gergely: Napfénytető


Érdekes elgondolkodni azon, hogy mire jó egy napfénytető. Lehet zárni, nyitni, lehet kinézni rajta és lehet benézni rajta. Vajon melyik az izgalmasabb? Kinek, mi.

Van, aki benézni imád, titkokat kilesni, vagy csak úgy bámészkodni, felismerni saját magát, örömeit és boldogságát a napfénytetőn belül, és van, aki kinézni szeret, mert a kinézés a napfénytetőn, a fényt, a szabadságot jelenti neki. 

A kinézés és a benézés is titkokkal jár, ha nem beszélünk arról, hogy mit nézünk, mire gondolunk, akkor megválaszolatlan kérdések és ismeretlen gondolatok maradnak utánunk.

2019. május 15., szerda

Cecelia Ahern: Üvöltés

Harminc nő, harminc történet

Cecelia Ahern ismét új oldaláról mutatkozott be ezzel a könyvével. A romantikus, a disztopikus Cecelia után megismerhetjük a novellaíró Ceceliát, aki egy könyvbe foglalt meglehetősen sok női szerepet, női bizonytalanságot, női lelket érintő problémát.

A könyvet nem csak nőknek ajánlanám elolvasásra, hanem azoknak a férfiaknak is, akik szeretnék a női lélek útvesztőiben kiismerni magukat, akiket érdekel, hogyan működnek a nők, milyen bizonytalanságok dúlnak a lelkükben, milyen helyzetekkel kell megküzdeniük a hétköznapokban. 

Megkockáztatom, lesznek olyan történetek, amelyek akár a férfiakat is érzékenyen érinthetik, mert esetleg a saját bőrükön már ők is tapasztalták.

2019. január 31., csütörtök

Mester Györgyi: Az élet írta

Régi ismerősként üdvözlöm Mester Györgyi írásait, örültem, amikor megláttam, hogy új kötete jelent meg. 

"Az élet írta, én csak lejegyeztem.
A többit kitaláltam..."

Györgyi mottója a szokásos szerénységéről tanúskodik, egy régebbi kötetében írta, hogy nem tartja magát "igazi" írónak, nem tanult novellát írni, egyszerűen leírja, amit maga körül lát, esetleg kiegészíti a saját gondolataival. 

2019. január 10., csütörtök

Szederkényi Olga (szerk.): És boldogan éltek?

Nagyon kíváncsi voltam már erre a könyvre, mert mindig is nagyon szerettem mesét hallgatni, majd olvasni is, nagyon izgatta a fantáziámat, hogy mi lehet a "boldogan éltek, míg meg nem haltak után" .

Gyerekként nagyon szerettem volna tudni, hogy miután Holle anyótól eljött a szorgos és a csúnya lány is, ki segített neki, ki rázta a párnákat és ki takarított, szorgoskodott nála, hogyan folyt tovább az élete. Vagy nagyon érdekelt még az is, hogy miután a királylányt feleségül veszi a királyfi, mit csinál a kastélyban a királylány egész nap. Ha minden munkát szolgálók végeznek, még a haját is a szobalánya fésüli meg, akkor azt gondoltam, hogy szegény királylány nagyon unatkozhat, és elképzeltem, hogy én biztos kiszöknék a rétre olvasni, de akkor meg azon gondolkodtam, hogy vannak-e könyvek a mesében. 

2018. április 25., szerda

Vámos Miklós: Töredelmes vallomás

Ha nem is töredelmesen, de bevallom, hogy én régóta kedvelem Vámos Miklóst. Már-már az egyik kedvenc magyar írómnak is mondanám. Mondom is. Annak ellenére, hogy nem olvastam még el az összes könyvét, amit viszont elolvastam, azokat nagyon szeretem. 

Zenga zének, Anya csak egy van, Apák Könyve - sok év telt már el ezen könyvek olvasása óta. Mégis, elég csak rágondolnom és a hangulata, a cselekménye, a szerkesztési formája valamennyinek itt van a fejemben. Nem is tudom, miért hagytam ki ennyi évet VM nélkül? 

2018. április 9., hétfő

Rövidekről röviden

Volt a blog kihívásának januári állomása, amikor is egy novelláskötetet kellett elolvasni, én meg annyira belegabalyodtam a novelláskötetekbe, hogy egy jó párat el is olvastam belőlük, és még van egy pár, ami itt vár a polcon rám.
Tudtam én ezt eddig is, de most újfent megállapítottam, hogy nagyon kedvelem a novellákat.
A novelláknál nincs szükség felesleges oldalakra, s az írónak sokkal kevesebb ideje marad arra, hogy elkápráztasson minket, így tehát akár egy oldal is elég ahhoz, hogy leessen az állunk, papírzsepi után kelljen kapnunk, vagy akár, hogy jól megijedjünk.
A most elolvasott novellásköteteim nagyon sokszínűek és különlegesek voltak, úgyhogy nézzük is őket:

2018. február 19., hétfő

Egy év, egy tucat könyv: januári összefoglaló 1. rész

Facebookon, és itt a blogon is kértünk titeket, ha elolvassátok a havi kihívásos könyveteket, akkor küldjétek el az értékeléseteket, mert szeretnénk itt a blogon is belőlük egy válogatást csinálni! :) 

Íme el is készült, nagyon köszönjük a beküldött értékeléseket! És azt is, hogy ilyen sokan velünk olvastatok januárban!

Ha februárban is szeretnétek velünk olvasni, itt találjátok a részleteket.