A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Vámos Miklós. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Vámos Miklós. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. április 13., kedd

Vámos Miklós: Apák könyve


Ezt a könyvet az első megjelenésekor, pontosan 21 éve olvastam először. Nem ez volt az első Vámos könyvem, de valahol ott volt az elején. Évekig egyik kedvenc könyvemként emlegettem, ha valaki megkérdezte, egyből rávágtam, hogy ez az egyik. Közben eltelt 20-21 év, és a könyv ismét megjelent az Athenaeum Kiadónál. Elgondolkoztam azon, hogy mondhatok-e valamit kedvenc könyvemnek, amikor már jó régen, 21 éve olvastam, és nem tudnám meggyőzően elmesélni, hogy miről szól.

Persze, úgy nagyvonalakban megvolt a könyv, de tudnom kellett, hogy most milyen hatást vált ki belőlem, mert bár akkor is rendesen felnőtt voltam már, amikor először olvastam, de azóta még felnőttebb lettebb, ha lehet ilyet mondani. :D

2020. szeptember 25., péntek

Vámos Miklós: Dunapest

"Ha ezek a falak beszélni tudnának..." - halljuk, olvassuk, gondoljuk sokszor életünk során. Milyen jó volna néha egy ház, egy épület régi lakóit megismerni, visszamenni a múltba, megtudni, miért fognak el bizonyos érzések, hangulatok bennünk egy régi ház falai között, miért érzünk szomorúságot vagy éppen miért áraszt el bennünket valami nagy-nagy nyugalom egy régi szobában sétálva.

Vámos Miklós megtette nekünk azt a szívességet, hogy egy budapesti ház életét felkutatta, megírta, ezzel emléket állítva a lakóknak, a múltnak. A Pozsonyi út 38-40. szám alatti Dunapark-ház 1930-ban épült, mi két korban nézhetünk be a szerző által a ház lakásaiba. 

2018. november 16., péntek

Blogfaggató Vámos Miklóssal

Legközelebb majd sikerül - ez egy optimista mondat, amelyet Beethoven mondogatott a zenészeinek, Vámos Miklós könyvcímnek választott, én  pedig arra gondoltam, milyen helyre kis mondat lesz ez, ha Vámos Miklós nemet mond nekem, vigasz gyanánt elsüthetem majd magamnak néhányszor.

Nagyon nagy örömömre ezt a mondatot más helyzetben kell majd alkalmaznom, ugyanis VM nem mondott nemet. (Szereti magát VM-nek nevezni, hallottam egy interjúban, becsszó.)

Azt is hallottam, hogy néha mogorva az interjúkban és szűkszavú. Ezt is ő maga mondta. Szóval egy kihívás volt nekem. Kérdezzem, ne kérdezzem. Merjem, ne merjem. "Én még kihívásnak nem álltam ellen." Szép lenne, ha ezt most én mondtam volna, de ezt is tőle hallottam. Sajnos én néha ellenállok. Sokszor nem. Így megkérdeztem. Ő válaszolt. Remélem, ti is szeretni fogjátok.

2018. november 13., kedd

Vámos Miklós: Legközelebb majd sikerül

A Töredelmes vallomással tértem vissza ismét Vámos Miklós könyveihez, és IDE KATTINTVA elolvashatjátok, hogy miként vélekedtem róla. Ha nem lenne kedvetek a kattintáshoz, elárulom, kedvenceim közé is bekerült a könyv. 

Nagyon örültem, amikor megláttam, hogy új könyv érkezik hamarosan. Vámos Miklóson kívül Beethoven miatt. Kíváncsi voltam, hogyan kapcsolódik Beethoven a könyvhöz, tulajdonképpen nem is nagyon olvastam el a fülszöveget, de azt gondoltam, hogy valamiféle tisztelgés Beethoven előtt, valamilyen zenei jellegű írás lesz, hiszen tudható, hogy Vámos Miklós nem áll messze a zenétől. 

2018. április 25., szerda

Vámos Miklós: Töredelmes vallomás

Ha nem is töredelmesen, de bevallom, hogy én régóta kedvelem Vámos Miklóst. Már-már az egyik kedvenc magyar írómnak is mondanám. Mondom is. Annak ellenére, hogy nem olvastam még el az összes könyvét, amit viszont elolvastam, azokat nagyon szeretem. 

Zenga zének, Anya csak egy van, Apák Könyve - sok év telt már el ezen könyvek olvasása óta. Mégis, elég csak rágondolnom és a hangulata, a cselekménye, a szerkesztési formája valamennyinek itt van a fejemben. Nem is tudom, miért hagytam ki ennyi évet VM nélkül?