Gyerekeknek

Axel Scheffler: Születésnap

Pipp és Polli

Axel Scheffler rajongó vagyok, jöhet bármi, én is örömmel nézegetem. A gyerekeim is imádták. Ezek a strapabíró lapozók nagyon aranyos és igazán egyszerű történeteket rejtenek, és úgy gondolom, éppen az egyszerűsége miatt szerethetik a legkisebbek ennyire. 

Vidám, élénk színei, mozgalmas, sokat mondó és mutató képei sokáig és nagyon sok alkalommal lekötik a gyerekek figyelmét, az oldalakon egy-egy mondat található, de nagyon sokat lehet még pluszban beszélgetni róla. 

Gyerekeknek

Dániel András: A kuflik és az Akármi

Sajnálom, hogy a kuflik nem születtek meg úgy 10-20 évvel korábban, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy az akkor kicsi gyermekeimnek kellett-e volna unásig olvasni, megunta volna-e bárki is sokadik olvasásra. Szerintem nem, de azért az biztos, hogy jelen időben, azaz most tetszik nekik, igaz, már jóval túlhaladták a kisgyermekkor határát. :D

Társasjátékok: Kuflik, Boribon és Maszat

Kuflibingó

@Dániel András

Kuflirajongóként imádom ezt a társasjátékot.  A doboz tartalmával kétféle társasjáték is játszható, de már az is egy remek elfoglaltság volt, amikor kicsomagoltam és végigböngésztem a kufliszereplőket és a csodásan illusztrált játéktáblákat. Miután a kufliknál megszokott csodanövényekben és csodabogarakban is kigyönyörködtem magam, áttanulmányoztam a játékokat is.

Dániel András: A kuflik és a furcsa árnyék

És ismééét kuflik! A már megszokott formának megfelelően két új kuflimesét olvashatunk most is az új kuflikönyvben. Ráadásul a kufliréten, azaz az elhagyatott réten is kitavaszodott.

"Az első szép tavaszi nap volt abban az évben. A koszos téli felhők maradéka is eltakarodott az égről, és végre kisütött a nap. Valér kidugta az orrát az üregéből, aztán körbeszimatolt. A levegőnek ázottföld-, frissfű és némi vakondkakaillata volt."

Gyerekeknek

Dániel András: Nincs itt semmi látnivaló

Nagyon különös könyv ez, bár azt hiszem a szerző esetében ez a jelző egyáltalán nem meglepő. Sőt, inkább az lenne a különös, ha nem lenne különös.  A téma viszont nem különös, hanem teljesen hétköznapi. Gyermeki szemszögből követhetjük végig az elalvás folyamatát, egy gyerek félelmeit a sötétségtől és az éjszakától. 

De később azt is láthatjuk, hogy jóval több van ebben a könyvben, mint az elalvástól való félelem. Joan Miró és Andy Warhol éppúgy helyet kap, mint a sötétben libbenő függöny és a vajang árnyjáték, no meg a frankák és krippek. 

Szuper könyvek gyerekeknek

Kuflik, kuflik és kuflik

Most összegyűjtöttem három kuflis könyvet, amelyből egyik a már  megszokott kuflitörténetek egy új része, a másik egy legkisebbeknek való lapozgató, a harmadik pedig egy kreatív, foglalkoztató kuflifüzet, amelyben lehet vágni, ragasztani, alkotni és játszani.

Gyerekek, gyerekek, szeretik a... könyveket!

Ez a három könyv már régóta itt lapul a kupacom alján, mindig föléjük kerültek az újdonságok, de most már mindenképpen szeretnék róluk írni, mert nagyon szeretem mindhármat, nektek is nagyon ajánlom, ha még nem olvastátok őket. 

Dániel Andrást már nem kell bemutatnom, a kuflik állandó vendégek a blogon, nemrégiben írtam kuflis társasjátékokról, amit IDE KATTINTVA olvashattok, és Blogfaggató rovatunkban interjút is készítettem vele, amelyet IDE KATTINTVA olvashattok el, és megnézhetitek mit rajzolt, csak nekünk, a Könyvutca blognak. 

A következő könyvek mind Dániel András nevéhez fűződnek, kettőt ő írt és illusztált, a harmadikban pedig illusztrátorként működött közre.

Sylvia Plath: A mindegy-öltöny

Azzal a megfigyeléssel kezdhetem ezt az ajánlót, hogy ha Dániel András illusztrál egy könyvet, arra elég erőteljesen rányomja a hatását  nagyon egyedi stílusával, fantasztikus, humoros rajzaival. Még akkor is mosolygunk, ha a történetben nincsen semmi különösen vicces, mert a rajzokban mindig előfordul valamilyen megmosolyogtató dolog. 

Elég csak a könyv borítójára nézni, ami maga a mustársárga öltöny. Ez a nevetős, meleg, barátságos sárga hangulat az egész könyvre ráteríti magát, nagyon kedves, aranyos, szívmelengető történetnek találtam, és ha melléteszem, hogy Sylvia Plath írta, akkor ez igencsak meghökkentő első hallásra, mert az írónőről nem éppen ezek a szavak jutnak az eszünkbe.

Játszik a család: Kuflik itt, kuflik ott

Dániel András: Kuflik a föld alatt

A 11. Kufli könyv méltó volt a címéhez, mert bár már régebben elolvastam, úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. De egyszer csak Ficánka nem bírta tovább, és kikiabált egy hatalmas könyvhalom aljáról, hogy most már ideje lenne kiszednem onnan őket, mert ő bármennyire is szeret a föld alatt lenni, azért ezt a bezártságot hosszú távon nem érdemlik meg. 

Így én is örültem, mert megkerültek és ők is örültek, mert végre kinyílt számukra a világ, a nap is süt, szóval akár mehetnek is a kertbe elültetni a magvakat végre. Azt sem bánom, ha hernyótökmagot ültetnek. Még egy nyuszink is van, akinek a segítségével ki tudják mérni a húsz nyúlláb mélységet.

Elveszett alvókák

Adamik Zsolt - Dániel András - Finy Petra - Gévai Csilla - Harcos Bálint - Kertész Erzsi - Majoros Nóra - Szabó Borbála - Tamás Zsuzsa: Elveszett alvókák

Ezt a könyvet minden gyereknek olvasnia, hallania kell. Ha vesztett már el alvókát, akkor azért, ha nem, akkor azért. Ebben a könyvben elveszett alvókák történeteit olvashatjuk, megtudhatjuk, hogy mi történt velük, miután elvesztek, hogyan vesztek el, és ha megkerültek, akkor miként kerültek vissza a gazdáikhoz. 

Az alvókákon elgondolkodva rájöttem, hogy Zsófinak nem volt egy állandó alvókája, ő inkább több állatot és babát pakolt az ágyába, mindig váltogatta őket, így egyikhez sem alakult ki olyan kötődése, mint például Bencének, akinek volt egy koala macija, amit mindenhová magával vitt. 

Mesék a Pagonyból

Harcos Bálint: A csupaszín oroszlán

Illusztrálta: Dániel András

Tudom, tudom, nem vagyok egy Harcos Bálint, viszont nagyon kedves, aranyos, verses oroszlános meséje engem is rímelésre indított, - remélem megbocsátod nekem kedves Bálint, ha egyszer elolvasod. :D 

Van itt egy oroszlán, kérem szépen,
ki színházba igyekszik éppen. Kéken?
Nem kéken, és nem is barnán,
hanem minden színben egyszerre,
lilát, pirosat sárgát összekeverve.
Zöld sörény és piros kalap,
egy oroszlánnál ez most alap.

Ha mindez megvan, haladj tovább,
vár a fogason egy lila kabát,
Kapj fel hozzá narancsot, sárgát,
vigyázz, kerüld el jól a pocsolyát.

Ha nem így teszel, beterít
az okker és a barna,
Melyeket nincs aki levakarna
rólad, te állatok királya,
ki csak el szerettél volna menni
a színházba.

Belépés feketében, írja a tábla,
oroszlánunkat már alig bírja a lába,
a dühtől bíbor az arca,
de elszalad a festékboltba.

Így lesz a végén fekete ő,
melyből még lesz egy kis hajcihő.
De ne féljetek, megoldja,
mert igen fontos a kultúra.

Blogfaggató Dániel Andrással

Fotó: Szöllősi Mátyás

„Nem is kifli. Nem is kukac. Nem is bab, de nem is kavics. Kufli. Egy kufli sok mindenre hasonlít, és semmire sem. Pattog, mint egy gumilabda, pedig nem is az. Színes, mint egy nyalóka, pedig nem ehető. Van kicsi, van nagy. Van kövér és van sovány. Jönnek-mennek, sosem tudni, honnan hova…” 

A kuflikkal két évvel ezelőtt találkoztam először, és ahogy az már lenni szokott abban az esetben, ha nagyon tetszik valami, sorban elolvastam a szerző, Dániel András többi könyvét is. A kufliknak nem csak írásban a szülőatyja ő, hanem a képi megjelenítője is, és saját könyvein kívül más könyvekben is találkozhatunk az  illusztrációival.

Nagy kedvencem lett, ezért nagy öröm és megtiszteltetés, hogy interjút készíthettem vele. Én nagyon élveztem András válaszait, remélem nektek is tetszik majd.

Dániel András: A kuflik és a szélposta

Régi ismerősökként üdvözöltem a kuflikat, az első 5 részt rögtön a megjelenésük után elolvastam, és IDE, IDE és IDE KATTINTVA elolvashatjátok, hogy mennyire kedveltem meg őket. 

Na jó, elárulom nagyon-nagyon. Úgy alakult, hogy a kuflik és én azóta nem találkoztunk össze, biztos fontos dolguk akadt. Na de most az történt, hogy sikerült még 5 kuflikönyvet végigolvasnom, és most is éppen annyira jól szórakoztam, mint amikor először találkoztam velük.

Sőt, nevessetek ki, de többször is eszembe jutott, hogy én bizony szívesen lennék néha sokszor kufli. Olyan gondtalanul élnek! Ám ha néha mégis felmerül valami probléma, akkor közös erővel, hatalmas nyugalommal megoldják. Útra kelnek mind a heten, benéznek ide-oda, magukkal visznek ezt-azt, segítenek mindenféle kis lényeknek, heverésznek, nevetgélnek, mulatoznak és nagyon érdekes dolgokat tapasztalnak.

Dániel András: A nyúlformájú kutya

Dániel András nevéről a legtöbbünknek a kuflik jutnak eszébe, és hasonlóan vidám, zakkant történetre számítunk, amikor A nyúlformájú kutyát kézbe vesszük. Legalábbis ezt gondolom a molyos értékelésekből, mert csodálkozva vettem észre, hogy ez a könyv mindössze 67 %-os a molyon. 

Igaz, az értékelések között vannak 5 csillagosok is, és vannak jóval kevesebbek is.  Már a könyv első oldala után éreztem, hogy nekem tetszeni fog Dániel András kutyája, azaz nyúlban kutyája. Vagy kutyanyula. 

Gyerekeknek

Mandl Péter: Kiskobold és a szőrös idegen

Három rövid történetet olvashatunk Kiskobold életéből. Kiskobold egy kobold, mint az a nevéből is kiderül, a történet szerint a bányában dolgozik, ahol nagyon sok a kobold. De a Kiskobold kalapja történet nem erről szól, hanem egy kalapról, ami Kiskobold fejére esett, majd rá is szorult. 

Egy idő után nagyon ismerősnek tűntek az illusztrációk, legalábbis bizonyos jegyek hasonlítottak valamelyik másik könyvre. Hamar be is ugrott, de hiszen ez hasonlít a kuflikra. Gyorsan megnéztem és megértettem azonnal, hogy miért. Hát azért, mert Kiskoboldot Dániel András, a kuflik megalkotója illusztrálta. 

Uni, az unikornis és Pött, az őskölök

Amy Krouse Rosenthal: Uni, az Unikornis

Uni, az Unikornis az egyetlen olyan egyszarvú a világon, aki meg van győződve arról, hogy kislányok márpedig léteznek.

Ez a magával ragadó unikornis történet azoknak szól, akik mernek hinni az álmaikban. Így aztán bizonyára neked is, akárhány éves vagy.

Uni egy nagyon aranyos és gyönyörű egyszarvú, aki teljesen biztos abban, hogy kislányok nem csak a mesében léteznek, nem csak kitalálták őket, hanem vannak igazi, hús-vér kislányok. Szeret róluk a könyvekben olvasni, és mindig kislányokat rajzol.

Érzi, hogy van egy kislány, aki csak arra vár, hogy barátok legyenek és csudajó dolgokat csinálnak majd együtt. Erről álmodozik naphosszat, ez a legszebb álma, de azt is tudja, hogy ez mégsem álom. Van valahol egy kislány. 

Ugyanakkor a messzeségben valóban él egy kislány, akit pedig azért nevetnek ki, mert teljes bizonyossággal állítja, hogy unikornisok igenis léteznek, bárki, bármit is mond,  és állítja ennek az ellenkezőjét, ő tudja, hogy vannak, és egyszer majd egy unikornissal legjobb barátok lesznek. 

Ez egy bűbájosan aranyos esti mese kislányoknak. Olyan kislányoknak, akik tudják, hogy vannak királylányok, királyfiak, sőt tűzokádó sárkányok is, a fűben gyönyörű tündérkék bújnak meg és csak a kislányok láthatják, ahogyan kosárkáikkal összegyűjtik a friss harmatot a kert virágairól,  mint ahogyan a katicabogarakkal is csak ők beszélgethetnek, és néha a békává varázsolt királyfiakkal is szóba elegyednek. 

Ezek a kislányok azt is tudják, hogy az unikornisok léteznek, ez nem mese és várnak rájuk valahol a szivárvány másik oldalán, de az is lehet, hogy csak a szomszédos réten. 

Ezt a gyönyörűszép könyvet a kislányok imádni fogják, és bár a hirtelen jött vége meglepett kicsit, de azt gondolom, hogy az álmot már nekünk, olvasó anyukáknak, csillogó szemmel hallgató kislányainknak kell megvalósítani, az unikornist nekünk kell megkeresni és megtalálni, akár minden nap más és más módon kereshetjük meg, újra és újra összebarátkozhatunk Unival, az édes, bájos Unikornis-lánnyal. 10/10

És képzeljétek, Uninak már dala is van, éppen az olvasás után találtam rá:

Karácsonyi ajándékfaktor: Kislányoknak nagyon megbecsült ajándék lehet, ha szeretik a csillogó-villogó, bájos, aranyos pónikat, unikornisokat és mindenféle hasonló mesebeli lényeket. Garantáltan sokszor ismétlős esti mese lesz!

David Elliott: Ez Pött (az őskölök)

Őskölök bátor. Mamut gyapjas. Sztori NAGY!

Dániel András író-illusztrátor most fordítóként remekel - őskölök nyelvet ölt. A gyerekszáj már az őskorban is mosolyogtató furaságait Pött történeteiben élvezhetjük.

Ha az előző könyvet kislányoknak javasoltam, akkor ezt kisfiúknak illene ajánlanom, de úgy gondolom, hogy Pött, az őskölök és Mamusz, a gyapjas mamut kalandjai egyaránt érdekelni fogják a kisfiúkat és kislányokat is. 

Nagyon aranyos és vicces történet, igazi őskori nyelven tolmácsolva. Láthatjuk, hogyan nő fel együtt Mamusz, a kicsi mamut és Pött, a kisfiú. 

Mosolyoghatunk azon, hogy Pött anyája nem szereti, ha Mamusz bemegy a barlangba, mert szőröl és büdöl. Meg tisztára nem szoba! Nagy, sőt hatalmas dolgokat hagy a barlang padlóján. Ezért Mamusznak mennie kell a barlangból.

Pött azonban imádja a mamutot, mindenféle dolgokat talál ki, hogyan tudná az anyukájával is megkedveltetni. Próbálkozásai nagyon viccesek, ám eléggé balul sülnek el. Egészen addig, amíg egy nap történik valami, egy nagyon veszélyes dolog.

Mamusz, akkor nagy tettet hajt végre és anya most már beengedi a barlangba. Azaz beengedné, ha.... de ezt most nem árulom el, olvassátok el ti magatok is.

Szeretetről, barátságról szól ez a kedves történet, az én gyerekeim nagyon szerették kicsi korukban az olyan meséket, amikor valamilyen állat és egy gyerek volt a főszerepben, és néha még el is érzékenyültek az ilyen mesék olvasásakor. 

Tökéletes esti mesének, több képpel, mint szöveggel, a képek nagyon hatásosak, kedvesek és szépek, szerintem a gyerekek imádni fogják.  10/10

Bea

Karácsonyi ajándékfaktor: Kisfiúknak és kislányoknak, ovisoknak és még kisebbeknek, biztos vagyok benne, hogy egyik kedvenc esti meséjük lesz.

A könyveket köszönöm a Betűtészta Kiadónak!

Mesék, versek

Dr. Seuss: Ha lenne egy cirkuszom

Dr. Seuss a gyerekirodalom egyik legnépszerűbb alakja. Egyedülálló képi világa, humoros és zseniálisan egyszerű versei a legkisebbektől a már önállóan olvasókig mindenkit megszólítanak. 

Első találkozásom a szerzővel, nem is tudom.... Azt hiszem tetszett, de még nem vagyok teljesen meggyőzve. Nagy képzelőerővel megírt verseskönyv, azt gondolom a fordító érdeme is meglehetősen nagy az ilyen jellegű könyveknél. Vidám, humoros, üde könyv volt, tetszett McBirkusz Móric elképzelt cirkusza. Fantáziadús cirkuszi fellépői ámulatba ejtettek, Berzsenyi bácsin is jól mulattam.  Talán az illusztrációval is barátkoznom kell egy kicsit, de azt sem jelenteném ki, hogy nem tetszett. Majd talán, ha a Kalapos Macskát is elolvasom, határozottabban tudok véleményt alkotni Dr. Seuss-ról. :)

9/10

Lackfi János: Kapjátok el Tüdőgyuszit!

Teljesen értetlenül állok e könyv előtt, nem értem, miért, MIÉRT kell olyan témákat megverselni, mint Szegény hülye mamika, Hamvak, amerikai rémtörténetek. Vagy a pasas, aki embereket kapott el és hamburgereket készített belőlük, vagy a hordó, ami hullalével volt tele, vagy éppen egy amerikai fickó, aki minden nap begyűjtötte a termékét, amit a WC-n termelt és lefagyasztotta, és.... na azt hiszem ebből elég ennyi is.

Kész voltam ettől a könyvtől, és valószínűleg egy ideig nem veszek a kezembe Lackfi-verseskönyvet. 

2/10

Lackfi János: A buta felnőtt

A fenti könyvéhez képest ez teljességgel normális. Azt már lassan megszokom, hogy a kortárs versekben csak nyomokban fedezhető fel némi rím, így ebben a kötetben is előfordulnak szinte rímtelen versek. Azért ez sem lett a szívem csücske, több semmitmondó versike is volt, meg persze olyan is, ami tetszett, pl. a Lapozható házak, A szőlőszem mosolya. De ebből volt kevesebb.  7/10

Deme László: Zsófi és a zoknivadász

Aranyos történet az éjszakára földön hagyott zoknikról. A nagycsoportos Zsófi és az apukája teljes mértékkel okolható a zoknik szomorú és rémületes éjszakáiért. Mint ahogyan azért is, amiért reggel nem találják meg a lehajított zoknijaikat. 

De nem ám Anya szedte össze és dobta a szennyesbe őket! 

Ugyanis ott sincsenek. Megtudhatjuk, hogy mi történik éjszaka a földön hagyott zoknikkal és Zsófival tarthatunk az oviba, ahol barátai megosztják vele a zoknivadász történetét, majd együtt izgulhatunk  a zoknik megmentése érdekében tett éjszakai kalandján. 

Hasznos kis esti mese lehet gyerekeinknek, pláne ha Zsófihoz és Apához hasonlóan ők is széthagyják éjszakára a zoknijaikat. Ne ijedjünk meg, Kumándó sem ijesztő. :) 8/10

Dániel András: Kuflik a hóban

Ismét két történetet olvashatunk a könyvben. A címadó történeten kívül a Brumi óriás lesz címűt . Ez jobban tetszett nekem, mint a Kuflik a hóban, de az is rendben volt. Kicsit mintha csendesebb és unalmasabb lett volna, mint amit az első részekben megszokhattunk, de az is lehet, hogy azért érzem így, mert már nem hatnak az újdonság varázsával. 

Vagy azért, mert a kuflik télen inkább csak a legszükségesebb dolgokat végzik el, mint például a rágcsálnivaló jóbogyó begyűjtése és aztán be is húzódnak a kufliüregükbe.

A kuflik kalandja Brumival már tavasszal történik, így a kuflik is jobban hozzák a formájukat, és az apró kis vicces szereplőcskékből is többet találhatunk. Mozgalmasabbra, viccesebbre sikerült, mint az első mese. Továbbra is szeretem a kuflikat. :)

9/10

Gimesi Dóra: Csomótündér

"Van a világon egy csomó tündér, ezt mindenki tudja. Tavasztündérek, konyhatündérek, villamosvezető-tündérek. De Csomótündér csak egyetlen egy volt."

Öt szívmelengető mese van ebben a könyvben. Elsőként Csomótündérrel ismerkedhetünk meg, akinek az a dolga, hogy az egymásnak rendelt királylányok és királyfiak cipőfűzőjét összecsomózza és nincs olyan varázslat, amelyekkel ezek a csomók kibogozhatóak lennének. A Csomótündér azonban már öreg, szemüvege legalább 38 dioptriás, és bármennyire is jóságos, egyszer elkövetett egy hibát. Nem a megfelelő fűzőket csomózta össze. De nem is lenne tündér, ha nem tudná a leglehetetlenebb helyzeteket is megoldani, így izgalomra semmi ok, a mese végére minden szép és jó lesz. Vicces, bájos, elragadó történet.

Olvashatunk még két tízemeletes óriás szerelméről, az elálló fülű királyfiról, megtudhatjuk hogyan működnek a tündér-postahivatalok, hol tárolják a szerelmi vallomásokat, a becézéseket, a szívmelengető bókokat. Megbizonyosodhatunk arról, hogy a legreménytelenebb tündér-postáskisasszony számára is tartogathat meglepetéseket az élet és meghatódhatunk a szerelem hatalmasságán és erején, amikor a tündérlány és az emberfiú legyőzik a korlátokat és akadályokat.

Egytől egyig nagyon pihe-puha, jóságos mesék, gyönyörű illusztrációkkal. Nem csak gyerekeknek ajánlom, hanem mindenkinek.

10/10

Versek, mesék

Babucs Éva: Gondri nyomoz

Gondri egy kiskutya, akinek egy óvodás kislány, Lili a gazdája. Nem olvastam az előző részeket, így nem tudok azokhoz viszonyítani. A történet végtelenül egyszerű, eltűnt egy fehér szőrű perzsamacska, aki Gondri barátja. A kutyus elhatározza, hogy megkeresi Hercegnőt. 

A történetben feltűnik még egy papagáj, aki énekelni tanít két varjút, majd egy hörcsögcsalád, akik azt is tudják, hol van a cica. A város szélén tanyázó cirkuszban kell szerintük keresni. Így is volt, pitty-putty megtalálták a cicát és még sok más állatot is. Az illusztrációk aranyosak voltak, de a történet nem nyűgözött le, talán némi izgalom, humor, vagy még valami extra cukiság hiányzott belőle. 

6/10

Dániel András: Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém)

Dániel Andrásnak sikerült elérnie, hogy ismét kedvencet találtam. Már a címe is! Azt hittem egyébként, hogy Imikém az egy unokát takar, erre kiderül, hogy egy bádognyúl, aki Kicsibácsival és Kicsinénivel egy dióban lakik, bár neki még egy külön kalitkája is van, ahol imád üldögélni. A diót időnként felkapja a szél, és hol itt teszi le, hol ott. Lehet, hogy a sivatagban, de az is lehet, hogy a tenger közepén.

Kicsibácsi és Kicsinéni azonban cseppet sem stresszel emiatt, megvan a maguk jól kialakított élete. Kicsibácsi néha feltalál valamit, néha gombócevésben akar rekordot dönteni, vagy éppen elmélkedik nagyon fontos dolgokon. Kicsinéni pedig igazán jó partner ebben, ha kell megfőzi a rengeteg gombócot, meghallgatja Kicsibácsit, moziba megy vele, de az is előfordul, hogy külön kalandokra indul. Imikém pedig csuda jó fej, éppen annyira imádtam, ahogyan Kicsinénit és Kicsibácsit.

10/10

Lackfi János: Robban az iskola

A könyv elejét nagyon élveztem, jókat mosolyogtam, az iskolás témák igazán bejöttek. Az anyák napi és apák napi versek is tetszettek, volt köztük átlagosabb és volt kiemelkedőbb.

Egy-két vers azonban nálam kiverte a biztosítékot. Megmutattam Zsófinak és Bencének, ők nem akadtak ki rajtuk, és mindkettejüknek megvolt a maga elmélete a versek miértjéről és magyarázatáról. Hogy miért is ír Lackfi János egy ilyen verset.

Konkrétan a Pancsolók című versre gondolok. ;) Volt még egy másik, de az csak enyhén sokkolt. :) A drogos verset pedig nem is tudom hány éves kortól értik meg a gyerekek, de az biztos, hogy ez a kötet már nagyobbacska gyerekeknek ajánlatos. Az illusztrációkat kedveltem.

8/10

 Kertész Erzsi: Állat KávéZoo

Antika és Lopez, a két antilop, KávéZoo-t nyit a dzsungel szélén. Már az ötlet sem mindennapi és a könyv sem az. Nagyon jól szórakoztam végig a történeten, szerettem a változatos vendégsereget és a könyv remek humorérzékét.

Az állatok viselkedésének bemutatása nagyszerű volt, a homoktortába bujdosó struccok, a büszke oroszlánok, a gyönyörű kolibri, a magának való orrszarvú és az őrült majmok mind hozták az igazi viselkedésükre jellemző jegyeket. A vegetáriánussá vált tigris volt a csúcs, no és a végén a fagylaltos tégelyekben fetrengő pingvinek is nagyon tetszettek.

Azt gondolom, hogy Titusz lassan 11 évesen már értékelné a poénokat, de egy kisebb gyerek talán csak a felét értené meg. De még így is nagyon jól szórakozna. Én mindenesetre szerettem. Az illusztrációk meseszépek voltak.

9/10

Dániel András: Egy kupac kufli

"Nem is kifli. Nem is kukac. Nem is bab, de nem is kavics. Kufli.

Egy kufli sok mindenre hasonlít, és semmire sem. Pattog, mint egy gumilabda, pedig nem is az. Színes, mint egy nyalóka, pedig nem ehető. Van kicsi, van nagy. Van kövér és van sovány. Jönnek-mennek, sosem tudni, honnan hova..."

A kuflikkal a Szerintem mindenki legyen kufli! című kötetben találkoztam először, és rajongójukká váltam. Így nagyon örültem, hogy további kalandjaiknak is részese lehetek.

Egy kupac kufli 

Ebben a kötetben megtudtam, hogyan kerültek a kuflik az Elhagyatott rétre, hogyan nézték ki maguknak a kupacot állandó lakóhelynek, és hogyan készítették el a kuflilyukakat, mert egy zsebásó azért mindig van a kufliknál. Lehet, hogy a zsebük üres és összes élelmük egy nagy szem krumpli, de a zsebásó az nélkülözhetetlen eleme a kufliéletnek. Miután megásták a kufliüregeket, részletes kiképzést kaphattunk az ajtóknak szánt falevelek kiválasztási szempontjairól. Sőt, a kaktuszbanánbokor létezéséről is tudomást szereztem, ami egyszerűen fantasztikus!

A könyv másik története a Sose együnk gombát reggelire című vicces kis írás, amelyben Pofánka elindult élelmet keresni, és beleharapott - annak minden figyelmeztetése ellenére - egy szép színes kalapú varázsgombába.

És bizony mókus alakú léggömbbé változott! Azt hiszem ezt a gombát sokan kipróbálnánk, hogy repkedhessünk egy kicsit a levegőben. Végülis Pofánka léggömbbé válása sem volt haszontalan, mert igen szükséges dolgokat fedezett fel a levegőből szemlélve, az összes kufli nagy örömére. 

A kuflik és a nagy eső

A hét kufli, Zödön, Bélabá, Hilda, Titusz, Valér, Pofánka és Fityirc nagy elégedettséggel éldegélnek az elhagyott réten lévő kuflikupacban, heverésznek, bukfenceznek és élvezik a kufliélet örömeit, amikor hatalmas eső szakad rájuk. Akkora, hogy először a rétet árasztja el, majd a kuflilyukakat is, amik használhatatlanná válnak. A kupac tetején várják, hogy elálljon az eső, de az nem hogy elállna, hanem csak esik és esik. A vízben talált mindenféle eszközzel menekülőre fogják a dolgot, ám útközben egy vízipatkány elárulja, hogy nagyon egyszerű a megoldás, nem kell világgá menni, csak el kell tüntetni ezt a sok vizet. :)

A kuflik természetesen cselekednek, mert ha kell azt azért nagyon tudnak, és hamarosan ismét a réten fekdécselhetnek. 

Az igazi fák sosem horkolnak című történetben a Bújócskázás Világnapja alkalmából a kuflik bújócskáznak. Erről nem is árulok el többet, csak annyit, hogy nagyon leleményesen tudnak elrejtőzni.

Jó  éjszakát, kuflik!

Két kufli álomtalanul üldögél az éjszaka közepén a kupac tetején. Az jutott eszükbe, ha lekapcsolnák a teliholdat, akkor bizonyosan tudnának aludni. A varázsgombától elkérik a létráját, hogy felmászhassanak a holdra. Előkerül a létra, majd egy papírsárkány és az összes kufli. Aztán meg észrevettek egy nyulat a holdon. Eléggé álomszerű történetnek hangzik, de higgyétek el, csak egy egyszerű kuflimese.

A nagy felfordulásban pedig egy szó szerinti felfordulásról olvashatunk, amikor feje tetejére áll a világ. És bár a kuflik szeretik a kalandokat, ez még nekik is sok. Összegyűjtik a rétlakókat, hogy közös erővel visszafordíthassák a világot. Aztán tovább járnak fejjel lefelé. :D

Én mondom, a kuflik nem teljesen százasak!! :D De imádnivalóak. Meg valamennyi rétlakó, kedvenceim a varázsgombák és a mindenféle bokrok és fák, pl. a pipafa, a bogárboróka és a már fentebb említett kaktuszbanánbokor. Nagyon tetszetős az életmódjuk, a heverészés, a lustálkodás nekem is menne egész nap egy kupac tetején. Még a vadsóskát és a vadrépát is megenném, de a vadmarcipánfának mindenképpen egész napos vendége lennék. 

Szerintem mindenki legyen kufli! :D

A kuflikat, akarom mondani a könyveket köszönöm a Pagony Kiadónak!

10/10

Bea