Guillaume Musso: A brooklyni lány

Furcsán vagyok én Musso-val. Kedvenc íróim között tartom számon, és tulajdonképpen nem tud csalódást okozni, mert minden könyve magával ragad, izgalmas és letehetetlen, és még az is borítékolható, hogy egy-két olyan csavar is lesz a történetben, amire - bármennyire is számítok rá, - nem számítottam. :D

Szóval igen, méltón van a kedvenc íróim között, bár ha jól belegondolok, akkor nekem a régi, elsők között megjelent könyveivel lopta be a szívembe magát, amelyek kicsit misztikusak, kicsit időutazósak, nem is tudom pontosan, milyen jelzőkkel illessem őket. Az első könyv, amit olvastam tőle az Ott leszel? című volt. Na az teljesen levett a lábamról, talán újra is fogom olvasni, hogy kiderüljön, még mindig olyan nagy hatással tud-e lenni rám.

Guillaume Musso: Egy párizsi apartman

Mussonak valami olyan titka van, amit még nem sikerült megfejtenem. Sok mindent összegyúr a történeteiben, nehéz szétválasztani a hozzávalókat.

Az alap általában két főszereplő, egy nő és egy férfi. Akik valami lehetetlen helyzetben összetalálkoznak. Vagy egymáshoz bilincselve ébrednek a Central Parkban, vagy jelen esetben ugyanazt a párizsi apartmant veszik bérbe egy tévedés folytán, így kénytelenek együtt tölteni néhány napot. 

Majd jön kezdetben egy evőkanálnyi ellenszenv, de csak azért, hogy később észrevegyük, hogy csipetnyi szerelemkezdeménnyé váljon a kész műben.

Guillaume Musso: Az éjszaka és a lányka

Egy kivétellel Musso összes könyvét olvastam, és az egyik kedvenc szerzőmként tartom számon, mert szeretem a történetvezetését, a stílusát, és engem mindig meg tud lepni egy-egy csavarral a könyveiben. Könnyed, olvasmányos, rejtélyes, általában letehetetlen.

Természetesen vannak jobb és gyengébb könyvei, de egy rajongó, az mindig rajongó marad, és nagy várakozással néz elébe kedvelt írója minden új megjelenésének. Mint ahogyan én is ennek a könyvnek, annál is inkább, mert előttem a férjem olvasta és neki nagyon tetszett, bár ő is jelezte, hogy más, mint a többi.  De szerintem az nem baj, ha egy író nem csak egy kaptafára ír, mert akkor meg azt hányhatják a szemére.

Guillaume Musso: Central Park

Szép dolog az újrahasznosítás, és ezt Musso remekül műveli történeteiben. Ott van például a Visszajövök érted című könyve, amelyben az Idétlen időkig című film alapötlete sejlik fel, ezt maga  a szerző sem titkolja, sőt egy apró utalás is található erre vonatkozóan a könyvben. 

Vagy a már számtalanszor feldolgozott időutazás témáját is sokszor elővette, de ez egyáltalán nem baj, mert sikerül ezekhez a témákhoz úgy hozzányúlnia, hogy tudjon mégis valami újat, eredetit mutatni.

Így van ez a Central Parkkal is, amikor is a két főszereplőnk felébred a park közepén, fogalmuk sincs, hogy kerültek oda és innen indul a történet, főhőseink visszafejtik, hogy mi történhetett velük.

Guillaume Musso: Holnap

Említettem már többször is, hogy Musso a kedvenc szerzőim közé tartozik. Az egyszerű stílusa, az izgalmas történetvezetése és a fő, vagy kedvenc témájaként alkalmazott időutazásos dolgok miatt. Illetve nem annyira időutazás az, ami jelen van a történeteiben, hanem valamiféle játék az idővel.

Ezek az időmanipulációk annyira könnyen elképzelhetőek és olyan gondolatokat hoznak felszínre bennem, hogy már-már azt szeretném, ha tényleg ilyen egyszerűek lennének és egyszer véletlenül akár velem is megtörténjenek.

Guillaume Musso: Az angyal hív

New York, Kennedy repülőtér. A zsúfolt csarnokban egymásnak ütközik egy férfi és egy nő. Némi vita után mindketten folytatják útjukat. Madeline és Jonathan korábban soha nem találkozott, és soha nem kellett volna viszontlátniuk egymást. De a holmijukat összeszedve véletlenül elcserélik a mobiljaikat. 

Mire észreveszik tévedésüket, már 10 ezer kilométer választja el őket egymástól: a nőnek virágboltja van Párizsban, a férfi egy San Franciscói éttermet vezet. Kíváncsiságuknak engedve mindketten átnézik  a másik telefonjának tartalmát. Kettős indiszkréció és egy nagy felfedezés: életüket összeköti egy titok, amelyről azt hitték, hogy örökre sikerül eltemetniük.

Guillaume Musso-t kedvenc íróim között tartom számon. Szeretem azt a finomságot, amivel ír, amivel a szereplőit megközelíti, nem harsányan, egyszerre, hanem szép lassan, óvatosan bemutatva őket. 

Regényeiben mindig van valami misztikus, valami sorsszerű. Így van ez ebben a könyvében is. Valami megtörténik, mert meg kellett történnie. Látszólag véletlen, mi olvasók legalábbis azt gondoljuk, hogy az, de Musso ekkor már tudja, hogy nem véletlenül cseréli össze két főszereplőnk a mobilját, ez a sors akarata. A sors irányította őket egymás közelébe, ő intézte úgy, hogy összeütközzenek és az elrepült, leejtett telefonok nem a megfelelő személyekhez kerüljenek vissza.

Először furcsának tartottam, hogy ez a két, egymásnak ismeretlen ember egyből kutakodni kezdett a másik telefonjában, de azt gondoltam utána, hogy ne legyek már ilyen képmutató, hiszen valószínűleg én is azt csinálnám. Úgy meg pláne, ha a tulajdonosa tőlem 10 ezer kilométerre éli az életét az én telefonommal. Bizony én is belenéznék, és ha érdekes dolgokat találnék, spekulálni kezdenék, ugyanúgy , mint szereplőink.  Zsófitól már úgy is megkaptam az "Anya, a konspirátor" címet, így be kell vallanom, hogy kutakodnék én abban a telefonban. 

Elcserélt telefonjaikon Madeline és Jonathan felveszik a kapcsolatot egymással, a másik telefonjára érkezett üzeneteket adnak át, foglalásokat, rendeléseket közvetítenek egymásnak. Mindkettőjük kíváncsisága szárba szökkent a telefonban talált érdekes dolgok kapcsán, és itt indul be igazán a cselekmény. 

A szerző nagyon jól váltogatja a nézőpontokat Madeline és Jonathan között, éppen akkor mindig, amikor már a feszültség körömrágásig fokozódna bennem, nemes egyszerűséggel átvált a másikuk nézőpontjába, hogy ott ugyanúgy felkorbácsolja az izgalmakat.

A történetben volt egy krimiszál is, ami miatt az izgalmak magával ragadtak, egyik fordulat, meglepetés követte másikat.  Nagyon jól összerakta Musso, mint egy puzzle, úgy kerültek egymás után helyre a kirakós darabkái, csak azért, hogy majd később még tekerjen rajta egy kicsit. A krimi részének számomra a vége nagy csavar volt, jól összekavarta, majd elrendezte az író az eseményeket.

Romantika is volt, mert Mussonál ez is megszokott elem, bár sokáig kétségek között tartott, sőt azt kell mondjam, hogy egészen a végéig nem tudtam, hogy a Sors hogyan gondolja továbbintézni ezeknek a szeretnivaló, ám lelkileg sérült embereknek a sorsát. Volt-e valami nagyobb célja velük, vagy a telefonok kicserélésével "csak" a lelküket akarta rendberakni? 

Ami látszólag véletlen, az lehet, hogy egyáltalán nem az, mert véletlenek nincsenek? Csak azokkal az emberekkel találkozunk, akikkel amúgy is találkoznánk. Ha pedig mégsem, akkor a Sors egy kicsit játszik velünk, vagy a megfelelő irányba terel. 

Guillaume Musso most is hagyott nekünk gondolkodnivalót, ha nem is történeten, mert ott minden megoldódott, minden kiderült, hanem a Sors és a Véletlen jelentőségén. 

A könyvet köszönöm a Park Könyvkiadónak!

10/10

Bea

Kedvenc íróink: Guillaume Musso

Ebben a rovatban, kedvenc íróinkat mutatjuk be nektek. Olyan írókat, akiknek műveivel már régebben ismerkedtünk meg, szinte minden magyarul megjelent könyvüket elolvastuk. Műveik nagy hatással voltak ránk, és szeretnénk ezeket másokkal is megismertetni. (A rovat korábbi bejegyzéseit ide kattintva érhetitek el.) 

Guillaume Musso 1974-ben született Franciaországban. A középiskola befejezése után, 19 évesen az Egyesült Államokba költözött. Több külföldi fiatallal együtt élt New Yorkban és jégkrémárusként dolgozott. Amikor visszatért Franciországba, tanárként helyezkedett el.

Egy autóbaleset után kezdett el foglalkozni a halálközeli élmények vizsgálatával, és egy történet született meg a fejében egy férfiról, aki majdnem meghal, de végül visszatér az élők világába. Nem sokkal később megírta az És azután cimű regényét, amit több mint 1 millió példányban adtak el Franciaországban, és több mint 23 nyelvre lefordították. Ezután is sorra írta hasonlóan sikeres könyveit. 2009-ben Franciaországban ő állt a legtöbbet eladott könyvek listájának második helyén.

Amikor elkezdünk gondolkodni azon, hogy ki legyen a következő főszereplője a kedvenc írói rovatnak, általában mindig nők jutnak eszünkbe, pedig vannak kedvenc férfi íróink is, így kapta meg ezt a hónapot ez a francia úriember.

Musso könyveit amolyan családi kedvencnek is nevezhetnénk, mert itthon mindenki elolvasta már őket, és mindannyiunknak nagyon tetszettek. Így tehát, bátran ajánljuk mindenkinek, nemtől és kortól függetlenül. Van egyfajta különleges stílusa, hangulata a könyveinek, melyben a valóság misztikus elemekkel keveredik, pl. időutazás, ami amúgy is az egyik kedvenc témánk.  A történetei középpontjában a szeretet és szerelem áll, a sors és a szabad akarat, jó és rossz döntéseink következményei, és úgy általában maga az élet. 

A könyvek fejezeteinek elején lévő idézetek nagyon elgondolkodtatók, hangulatteremtők.

És azután

Nathan nyolcéves korában belépett a fényalagútba, amelyről a halálból visszatérők mesélnek. Azután...még egy esélyt kapott. Húsz évvel később Nathan az egyik legmenőbb ügyvéd New Yorkban. Még mindig szerelmes a feleségébe, akit gyermekkora óta imád, és aki nemrég elhagyta őt. A gyermekkorában történtekre már alig emlékszik. És nem tudja, hogy akik visszatértek a halálból, már nem ugyanazok, akik voltak. Egy túlvilági hírnök meglátogatja, és élete legnehezebb próbatétele elé állítja; meg kell értenie, hogy miért jött vissza. Hogy mi a küldetése itt a földön.

Meglehetősen ezoterikus beállítottságú könyv, ezek pedig alapból kedvenceim. Nagyszerű ötletből építkező, érzelmekkel mélyen átitatott történet, az élet és halál témáját sajátos nézőpontból taglalja.

Visszajövök érted

Ethan, harmincas pszichiáter, gazdag, híres, jóképű. A siker azonban nem adta könnyen magát. Ethan Boston egyik szegénynegyedében nőtt fel és napról, napra elégedetlenebb volt az életével. Huszonharmadik születésnapján döntő lépésre szánta el magát; egy New York-i kiruccanáson kilépett addigi életéből, egy forgalmas utca sarkán örökre eltűnt barátja és mennyasszonya életéből.

Tizenöt évvel később Ethan szédelegve ébred manhattani luxusjachtján. Egy ismeretlen, vörös hajú nő fekszik mellette. És ezzel kezdetét veszi egy rémálomszerű nap....amelynek a végén egy kórházi műtőasztalon találja magát, három pisztolygolyóval a testében. És ez a nap újra és újra ismétlődik... 

Szerettem ezt a könyvet, mert tele volt kiszámíthatatlan fordulatokkal, végig izgalmas volt, nem hagyta lankadni a figyelmem egy percre sem. Ezt a sokak által felhasznált témát sikerült újszerű nézőpontból bemutatnia.

Ott leszel?

Elliott Cooper a neves San Franciscó-i sebész harminc éve nem tudja elfelejteni élete szerelmét. A bájos Ilenát baleset érte, de Elliott azóta is önmagát vádolja a haláláért. Aztán egy napon, amikor a Vöröskereszt önkénteseként éppen Kambodzsában dolgozik, különös ajándékot kap egy hálás öregtől: egy fiolát, tele kicsi, sárga pirulákkal, és egy mágikus ígéretet: ha sorra beszedi őket, újra láthatja Ilenát.

Elliott élete új értelmet nyer: egy-egy napra visszatérhet a múltba és találkozhat szerelmével, sőt, egykori énjével, az akkor harmincéves, forrófejű és forróvérű fiatal orvossal.

Itt az időutazás, mint egyik kedvenc témánk volt a könyv fő mozgatórugója, az időutazásnak egy teljesen új módját találta ki nekünk az író. Érdekes volt elgondolkodni azon, hogy meg lehet-e változtatni a múltat, vagy pedig a sors eleve elrendeltetett, és a szabad akaratnak nincs jelentősége.

Mi lesz velem nélküled?

A szép, szőke Gabrielle számára két férfi létezik, illetve létezett. Az egyik az első szerelme, Martin, a francia rendőrség műkincsrablásokra szakosodott sikeres nyomozója. A másik az apja, Archibald, a világ talán leghírhedtebb képtolvaja. Mindketten rég eltűntek a lány életéből, fájó űrt hagyva maguk után. Aztán egy napon újra felbukkannak, fenekestül felforgatva Gabrielle ha nem is boldog, de nyugodt életét.  A két férfi között különös rabló-pandúr játék veszi kezdetét, amely hamarosan már vérre megy. Gabrielle pedig őrlődik köztük, nem tud választani, mindkettőjüket akarja. Ám vannak párviadalok, amelyek csak az egyik vagy mindkét fél halálával végződhetnek. Vagy mégis van más megoldás? Más feloldás? Amelyet talán nem is az életben , hanem azon túl kell keresni?

Ez a regénye kicsit eltért a többitől. A misztikum,  az ezotéria  nem kapott olyan nagy hangsúlyt, a könyv első fele ettől függetlenül egy izgalmas, fordulatos, romantikus történet, majd a második felében, a történet lezárásaként egy meglepő, halálon túli élményben lehet részünk, tehát Musso most sem hazudtolja meg azért magát.

Amikor Musso első könyve a kezembe került, elolvasása után azonnal akartam az összes többit is, mert szeretem ahogyan megközelíti az élet és halál nagy kérdéseit, elgondolkodtat a sors furcsa szeszélyeiről és valamiféle jó érzés tölt el a regényeinek befejezésekor.

Könyveiben megmutatja, hogy több is van a világban, mint amit a saját két szemünkkel látunk.