2017. február 9., csütörtök

Holden Rose: Hófehér kelepce

Ha akartam volna, sem tudtam volna Titusz előtt elolvasni a könyvet. Amikor meglátta, hogy megérkezett, felkapta és már vitte is. Nagyon örülök, hogy egy könyv ennyire lázba hozza. No és állandóan emlékeztet arra is, hogy nekem még hátra van a Howard sorozatból A fáraó jogara. De megígértem, hamarosan pótolom ezt az elmaradásomat.

Ami amúgy egyáltalán nem nehéz feladat, mert ha elkezdek egy új Howard esetet olvasni, hamarosan annyira belemerülök, hogy le sem tudom tenni. Igen, még én sem. :)

És az is nagyon vicces, hogy Titusz mindig jön kérdezgetni, hogy azt olvastam-e már, és én ilyenkor leállítom, hogy el ne mondjon valamit előre, ezért nekem kell elmondanom, hogy hol járok éppen, és így kiderítjük, hogy olvastam-e már az általa megvitatni kívánt részt. :D


Jókat mosolyogtam, amikor Nitára morgolódott állandóan, nem értette miért kell megsértődnie ezért meg azért, és többször is megállapította, hogy nem könnyű a lányokkal. De ezt ő is leírta nagyon aranyosan.

Eddig is szerettem a sorozat  humorát, de ebben a részben különösen jó poénokat találtam, nagyon jól szórakoztam és nevetgéltem. Úgy voltam a történettel, hogy egy idő után már gyanúsítottam mindenkit, akárcsak egy felnőtt krimiben, és az áram nélkül maradt szálloda, a lerobbant lift, a hatalmas hó igencsak baljóslatú hangulatot teremtett.  A furcsa recepciós, a még furcsább szakács, a legfurcsább fűtő, a legjobb apuka és a titokzatos nő, no meg a függöny mögött telefonáló zöldeskék bajuszú nyugdíjas John bácsi, igencsak jól összekuszálják a szálakat, Howardnak és Nitának nem volt egyszerű dolga. Főleg úgy, hogy jó ideig csak duzzogtak egymásra. 

John bácsit a zöldeskék bajusza Titusz szemében igencsak különlegessé tette, komoly eszmecserét folytattunk róla, hogy milyen is egy zöldeskékben pompázó bajusz. 

Ismét remek élmény volt Howard Matheu nyomozásában részt venni, nagyon jó kikapcsolódás, de még nagyobb öröm Titusz rajongása.

10/10

Bea

Titusz is megírta véleményét a könyvről:

Amikor hazajöttem az iskolából és megláttam hogy ott van anya asztalán ez a könyv, úgy megörültem, hogy juhézni kezdtem. Aztán kinyitottam, és megláttam hogy a szerző még dedikálta is nekem, na akkor elkezdtem ugrálni örömömben.                                                                                      
Első nap elvittem az ágyamba, második nap leültem az asztalomhoz, és az egészet elolvastam. Utána átvittem a könyvet anyához és elkezdtem unatkozni. Mert ha véget ér egy Howard Matheu, akkor csak ezt tudom csinálni.                                                                                                     

De a könyvről még alig írtam, úgyhogy kezdem is. Nekem az az egy bajom volt vele, hogy most Gil volt benne kevesebbet. Mert az Ellopott karácsonyban meg Nita volt kevesebbet. Azért nem szeretem annyira Nitát, mert szerintem egy kicsit túl sértődékeny. De ez nem azt jelenti, hogy utálom Nitát. Nem, csak Gil egy kicsit higgadtabb. 


Ebben a könyvben végigizgulhatunk egy bűnügyet, amiben két bankrabló is részt vett. És ami eredetileg sítábornak indult. Nagyon tetszett, mint minden Howard Matheu könyv. De sajnos szerintem túl rövid volt. 

Anya azt mondta nekem, hogy az író el szokott látogatni az iskolákba, és előadást tart a könyveiről. Jó lenne ha hozzánk is ellátogatna, csak az a baj, hogy szerintem az egész iskolából, csak én szeretek olvasni. Szóval nagyon tetszett ez a könyv és várom az újabb részét.                                                          
10/10

Titusz (becenevén Titi)

Ha tetszett, megnézheted az Instagramomat is. Keresd Legotitusz néven. Sziasztok! 

A könyvet köszönjük a szerzőnek!

Fülszöveg:
Howard Matheu vagyok, nyolc és fél éves, de még nem tudok síelni.
Ráadásul, ahogy a dolgok állnak, ez a legkisebb gondom, mert a szállodát teljesen elzárta a külvilágtól a hó, így itt ragadtunk.  Huszonkét gyerek, három tanár, négy fő személyzet, tizenkét vendég, köztük két bankrabló.
Gil azt mondja, semmi gond nem lesz, ha nem ugrálunk. De ő nincs itt, csak Nita és én, a fehérség közepén. Na, meg ez a nagy csönd.
Most pedig leírtam ide azt, amit tudnod kell, neked és mindazoknak, akik kíváncsiak rá, mi is történt valójában.
Mielőtt belekezdenél fontos, hogy tudd: ez nem mese! Ez egy detektívtörténet gyerekeknek.

6 megjegyzés:

  1. Istenem ez de jó! igy, hogy mindketten írtatok róla. Titusz olyan természetesen vagy aranyos a leírásoddal. Nagyon büszke vagyok Rád. Sajnálom, hogy az egész iskolában csak Te olvasol, egyben nagyon büszke is vagyok rád! Még jó hogy Anyával meg tudod beszélni az olvasottakat. Egyébként egy jó könyv elolvasása után én is pontosan így vagyok, hogy utána el kezdek unatkozni. A következő olvasott könyvtől is pontosan olyan jókat várok mint az előzőtől aztán eleinte - míg rá nem hangolódok - sokszor le is teszem és nehezen haladok vele.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük, Mama! Én is nehezen kezdek bele egy új könyvbe, Anyának sokkal könnyebben megy. Puszi, Titusz

      Törlés
  2. Ezt fantasztikus volt olvasni! Mind a kettőtöknek nagyon köszönöm! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük, örülünk, hogy tetszett. Mi is köszönjük az élményt! Szuper volt! :) Bea és Titusz

      Törlés
  3. Nem tudom, kinek az értékelését vegyem jobban figyelembe, hogy olvasnám-e szívesen ezt a könyvet! Bea hozzám, mint felnőtthöz szólt, Titusz pedig a saját korának megfelelően mutatta be a könyvet! De van különbség? Nincs! Mindkettőtöknek tetszett, és úgy mutattátok be, hogy biztos szeretnék én is csatlakozni a saját értékelésemmel, meglátásommal , hozzátok! Titusznál tetszett, hogy úgy izgult, mint mi egy felnőtt kriminél!:) Bea, te pedig a saját és Titusz szemével is tudsz látni! Hatalmas élmény lehetett együtt olvasni!:)) Azért hagy tegyem hozzá, hogy ennyi idősen, így összefoglalni egy könyv értékelését egy (kis)gyereknek...szerintem, fantasztikus, és ritka!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az biztos, hogy mindig nagy élmények ezek a közös olvasások. :)

      Törlés