Kate Hewitt: Bárcsak visszajönnél

 

Lehet-e túlzásba esni a szeretettel? Lehet-e úgy szeretni a gyermekedet, hogy az már sok? Lehet-e, hogy ezt te nem veszed észre? 

Ezekkel a kérdésekkel szembesül Beth, a gyermekét egyedül nevelő fiatal anya, aki  egy rosszul kezelt hiszti következtében hirtelen abban a helyzetben találja magát, hogy a gyámügyesek elveszik tőle a kisfiát és ideiglenesen nevelőszülőknél helyezik el.

Sajnos, Beth már régebben a gyámügy látókörébe került. Magatartászavaros, nem könnyű természetű kisfiát egyedül neveli és első alkalommal éppen a gyermek apja hívta rá a szociális hivatal embereit.

Guillaume Musso: A brooklyni lány

Furcsán vagyok én Musso-val. Kedvenc íróim között tartom számon, és tulajdonképpen nem tud csalódást okozni, mert minden könyve magával ragad, izgalmas és letehetetlen, és még az is borítékolható, hogy egy-két olyan csavar is lesz a történetben, amire - bármennyire is számítok rá, - nem számítottam. :D

Szóval igen, méltón van a kedvenc íróim között, bár ha jól belegondolok, akkor nekem a régi, elsők között megjelent könyveivel lopta be a szívembe magát, amelyek kicsit misztikusak, kicsit időutazósak, nem is tudom pontosan, milyen jelzőkkel illessem őket. Az első könyv, amit olvastam tőle az Ott leszel? című volt. Na az teljesen levett a lábamról, talán újra is fogom olvasni, hogy kiderüljön, még mindig olyan nagy hatással tud-e lenni rám.

Marie Aubert: Ha történne valami

novellák

Nem tudom, találkoztam-e már olyan novelláskötettel, amelyben annyira erős minden történet, hogy nem tudnék legjobbat, de legjobbakat sem választani. Mindegyiktől elállt a szavam, annyira hatásosak voltak és szinte bárkivel megtörténhetnek.  

Ha történne valami... Remek cím, amivel szintén el lehet játszadozni. Ha történne valami, akkor bizonyos dolgok másként alakulnának, mint egyébként alakulnak. De hiszen mindig történik valami, nem tudhatjuk, hogy mikor alakult másképp egy bizonyos élethelyzet, mikor történt valami, ami más irányba mozdította el a dolgot. 

Daniel Tammet: Kék napon születtem

Egy autista zseni memoárja

Ez a könyv nekem nagyon nagy élmény volt. Régóta várt már a könyvespolcomon, és azért szereztem be annak idején, mert szeretek az autizmusról olvasni, legyen az memoár, regény vagy ismeretterjesztő könyv. 

Ebben a könyvben Daniel Tammet mesél nekünk az életéről, gyermekkorától kezdve napjainkig. Mindamellett, hogy nagyon érdekes és informatív Daniel története, hatalmas motivációt is ad, mert megmutatja, hogy ami kezdetben hátránynak és hiányosságnak tűnt és az átlagostól teljesen eltérő, az tulajdonképpen egy nagyon különleges, egyedi tulajdonság is lehet.

Hiro Arikawa: Az utazó macska krónikája

Ez egy csodálatos könyv, nagyon szép történet. Miközben egy idő után már végig sejtettem, mi várja Szatorut és Nanát az út végén, mégis nagyon jó érzéseket keltett bennem a könyv, olyan volt, mint egy szép ajándék, nap mint nap.

Mert megajándékozott azokkal az érzésekkel, amelyeket Nana és Szatoru átéltek egymás társaságában, mindazzal a szeretettel, amit egymástól kaptak és egymásnak adtak, és mindazokkal az élményekkel és szépséges visszaemlékezésekkel, amelyeket Szatoru a meglátogatott barátaival felidézett.

Nana egy talált macska, kóbor macskaként élte a napjait, amikor elütötte egy autó és tulajdonképpen Szatorutól kért segítséget, akivel már a baleset előtt is ismerősök voltak valamelyest.

Adam Silvera: Mindketten meghalnak a végén

Halál-Hírek 1.

Élj úgy, mintha minden nap az utolsó lenne!

Vajon sok olyan ember van, aki szeretné tudni a halála napját? Meggyőződésem, hogy nem csak idősebb korban szoronghatunk és félhetünk a haláltól. Mindenkinek van, lehet olyan időszaka, amikor elveszítve egy családtagját, sokkal többet gondol a halálra, szerettei halálára és a sajátjára is.

Nem kell ehhez felnőttnek, sem idősnek lenni, gyerekkorban is gyakran megesik, de beszélni senki nem tud róla könnyen, ezért nem is derül ki tulajdonképpen, hogy ki mennyit és milyen komolyan foglalkozik a halállal. 

Shelby Van Pelt: A boldogságnak nyolc karja van

Még csak március közepe van, de abban biztos vagyok, hogy nálam ez a könyv már ott van a top 3-ban ebben az évben. 

A polip  fejezetével kezdődött a történet, amelynek címe:  A fogságom 1299. napja, és ebben szépen bemutatkozott a Sowell Bay-i akvárium egyik látványossága, Marcellus, az óriáspolip.

Elmondta, hogy egy óriáspolip életének hossza négy év, azaz ezernégyszázhatvan nap. Ami azt jelenti, hogy már nincs túl sok hátra az életéből. Egészen fiatalon került az akvárium tartályába, élete nagy részét ott élte le és ott is fog meghalni. 

Először olyan meseszerűnek tűnt az egész, és nem is voltam benne biztos, hogy most tényleg egy polip történetéről szeretnék olvasni egy egész könyvön keresztül?

Andy Weir: A Hail Mary-küldetés

 

Mindenkitől bocsánatot kell kérnem, de elsősorban a családomtól, mert azokban a napokban, amikor ezt a könyvet olvastam, elhanyagoltam őket. Ugyanis űrutazáson vettem részt, megmentettem a Földet és az Eridet. Na jó, nem én mentettem meg, de annyira beleképzeltem magam a történetbe, hogy alig tudtam kiszakítani magam néhány órácskára a valóságba.

Már A marsi-t is imádtam, de azt hiszem, a Hail Mary -t még jobban. Annak ellenére, hogy az én korlátozott agyi tudásom nem képes sok mindent felfogni azokból a bonyolult és részletes tudományos tényekből, amit Andy Weir a nyakunkba öntött ezen a fantasztikus űrutazáson, de amit nem értettem, azt a fantáziámmal igyekeztem megteremteni.

Judith Allert - Anne-Kathrin Behl: Kaland a tavaszi réten

Remek időzítéssel érkezett ez a könyv, ugyanis már éppen itt a tavasz, és miután átböngésztük gyerekeinkkel ezt a könyvet, a természetben, az udvaron, a kertben és a réten is megtehetjük ugyanezt. Vagy éppen fordítva, egy jóleső játszóterezés, kirándulás után elővehetjük és újra megbeszélhetjük az aznapi kalandokat. 

A könyv nagyon színes, vidám és kalandos, mert nem tényszerűen mutat be néhányat a rét lakói közül, hanem egy vicces kis történet köré szőve ismerjük meg ezeket az állatokat.

Sheila Norton: Állatdokik Hope Greenben

Az Oliver után kerestem meg ezt a könyvet a könyvtárban, mert az annyira aranyos volt, hogy kíváncsi voltam a szerző többi könyvére is. Nem csalódtam, ez is egy nagyon édes, kedves, bájos történet volt. Ebben a könyvben inkább az emberek voltak a főszereplők, de természetesen nagyon sok állatkával is lehet találkozni a lapokon. 

Samnek nem úgy alakul az élete Londonban, ahogy tervezte, elege van a városból, barátjával sem mennek úgy a dolgok, ahogy azt elképzeli, ezért úgy dönt, hogy vidéki nagymamájához utazik Hope Greenbe, hogy kitalálja, hogyan tovább, milyen irányt vegyen az élete, mit kezdjen magával.