Olvastam még...

Fodor Ákos: Addig is

Elgondolkoztam, hol és mikor találkoztam Fodor Ákossal és nagy meglepetésemre eszembe jutott, hogy legelőször Vavyan Fable könyvekben olvastam a haikuit jónéhány évvel ezelőtt, de sokszor szembe jött velem egy-egy népszerű idézete itt-ott. Mindegy milyen témában kerestem idézetet, egy Fodor Ákos haiku mindig ott volt közte. 

Ezért legutóbbi könyvtárlátogatásom alkalmával kikölcsönöztem ezt a kötetet és szépen beosztogatva sok napra, olvasgattam. Fodor Ákos egy zseni! Valószínűleg ezt már nagyon sokan leírták előttem, de nem mondhatok mást.

Sophie MacKintosh: Kék sorsjegy

Úgy érzem, ez a könyv nagyon megosztó lesz. Lesznek olyanok, akiknek tetszeni fog és lesznek, akiknek nem. Ezzel azonban nem mondok újat, hiszen minden könyvvel előfordulhat ez, de vannak könyvek, amelyek esetében sokkal erősebben nyilvánulnak meg a véleménykülönbségek. 

A könyv felépítése, stílusa, elbeszélésmódja és a világ, amelyben játszódik, pontosabban a világ bemutatásának hiánya megmozgatja az olvasók fantáziáját. A főszereplő, Calla gondolatain keresztül nyerhetünk betekintést ebbe a világba, melynek nem ismerjük meg minden alaptételét és nem tudjuk, hogy működik, miért működik úgy, és hogyan jutott el odáig a világ. És ez lesz a legfőbb kifogásolható elem a könyv összetételében, elárulom, én is szívesen olvastam volna erről a világról jóval többet.

Szabó Adrienn: Magyar superfood

Napjainkban sorra jelennek meg az egészséges életmóddal és étkezéssel kapcsolatos könyvek, olvashattatok már a blogon vegán étkezésről, cukor- és fehérlisztmentes süteményekről, nyers vegán desszertekről, ezért nagy örömmel üdvözöltem ezt a könyvet is, melyet Szabó Adrienn dietetikus álmodott és valósított meg.

A könyv az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozást helyezi a középpontba, felsorakoztatja és alaposan megvizsgálja a Magyarországon található alapanyagokat, tudományos bizonyítékokkal alátámasztva mutatja be ezeket, sőt előfordul, hogy számunkra eddig ismeretlen hozzávalókkal is találkozunk majd. 

Laura Barnett: Variációk egy párra

Bizonyára mindenki elgondolkozott már azon, ha nem abba a középiskolába jelentkezett volna, amelyikbe végül igen, akkor hogyan alakult volna tovább az élete. Ha nem arra az egyetemre veszik, fel, ahová végül felvették, hanem egy másikra, ahol más első szerelme lesz, más bulikon más emberekkel ismerkedik  meg, és nem ahhoz a férfihoz megy feleségül, akihez végül ment, hanem egy másikhoz.

Ha azon a sarkon másfelé fordul, ha abban a pillanatban máshogy dönt, akkor vajon mi lett volna. Laura Barnett első könyvében ezzel a gondolattal játszik el. Vannak-e véletlenek, avagy minden előre elrendeltetett? Milyen szerepet játszanak az életünk alakulásában a döntéseink, és milyet a véletlenek? 

Viola Ardone: Gyerekvonat

1946-ban az Olasz Kommunista Párt vonatokat szervez, hogy gyerekeket szállítson a háború utáni Nápoly nyomornegyedeiből északra, az ország jobb helyzetben lévő részeibe. Az ott élő jómódú családok befogadták néhány hónapra ezeket a gyerekeket, családtagként bántak velük, hogy testileg-lelkileg megerősödve térhessenek majd vissza a saját családjukhoz. 

A történet hőse Amerigo Speranza, aki édesanyjának második gyermeke, de a bátyját soha nem ismerte, mert a születése előtt meghalt. Édesanyja megkeseredett fiatal nő volt, aki egyedül nevelte Amerigot, akit egy Amerikába távozott apaképpel hitegetett. 

Kiss Ottó: A piros tengeralattjáró

A tengeralattjárók nagyon menő járgányok, legyenek akár sárgák, akár pirosak. Ebben a könyvben egy piros tengeralattjáró kalandjaiban vehetünk részt, és nemcsak a tengeralattjáró nagyon különleges Kiss Ottó történetében, hanem az utasai is. 

Az egész úgy kezdődik, hogy Luca meglátott a barátja, Dominik szobájában egy kis piros tengeralattjárót és még aznap bejelentette otthon, hogy egy igazi, piros tengeralattjárót kér ajándékba, de rögvest. 

Agnes Ledig: Egy lépés a boldogság

Azzal is kezdhetném, hogy erre a történetre nincsenek szavak. Azzal is, hogy ez egy nagyon szép történet. De azzal is, hogy megszakad majd a szíved olvasás közben.

Mégis inkább azzal kezdem, hogy ez egy olyan könyv, amely bár nagyon fájdalmas, gyönyörűszép érzelmek áramlanak bennünk olvasás közben, benne van mindaz, amit életnek nevezünk és ami szép benne. De az is benne van, amit inkább kihagynánk, és azt gondoljuk, hogy velünk soha nem történhet meg. Mert ilyen dolgok csak mással történnek. Csak mással történhetnek.

Olvastam még...

Két olyan könyvet mutatok ebben a bejegyzésben, ami teljesen másról szól, mégis nagyon sok hasonlóságot, párhuzamot lehet vonni köztük. Mindkettőben nagyon fontos szerepe van a családnak, annak, hogy mennyire ismerjük a saját gyerekeinket, mennyire boldogak a gyerekeink, ismerjük-e az összes titkukat, kell-e ismernünk a titkaikat és tehetünk-e többet annál, mint amit teszünk. 

Mindkét könyv nagyon kemény történet, fontos mondanivalókat hordoz és felhívja a figyelmet arra, hogy mindig lehet jobban figyelnünk egymásra és bár vannak helyzetek, amikor tehetetlennek érezzük magunkat, de fontos, hogy mindig ott legyünk a gyerekeink számára. És még fontosabb, hogy jól legyünk ott. 

David Yoon: Frank Li és a szerelem

Rögtön itt az elején el is árulom, hogy ez a könyv kedvenc kategóriába került nálam. Annyira magával ragadó a stílusa, a mondanivalója, a karakterei, a története, hogy csak azt tudom mondani, zseniális! És ezzel mindent elmondtam. 

Hála és köszönet - mint már sok esetben - a molynak, mert ott figyeltem fel rá, és tettem a könyvtárból kikölcsönzendők listájára. Amikor a férjem kérdezte, hogy mit olvasson, ezt a könyvet nyomtam a kezébe úgy, hogy én még nem olvastam. Ritkán teszek ilyet, értem ez alatt azt, hogy olyan könyvet ajánlok neki, amit én még nem olvastam, de igazság szerint nem volt kedvem éppen akkor keresgélni, ez meg ott volt a könyvtári könyvek tetején.

Guillaume Musso: Az éjszaka és a lányka

Egy kivétellel Musso összes könyvét olvastam, és az egyik kedvenc szerzőmként tartom számon, mert szeretem a történetvezetését, a stílusát, és engem mindig meg tud lepni egy-egy csavarral a könyveiben. Könnyed, olvasmányos, rejtélyes, általában letehetetlen.

Természetesen vannak jobb és gyengébb könyvei, de egy rajongó, az mindig rajongó marad, és nagy várakozással néz elébe kedvelt írója minden új megjelenésének. Mint ahogyan én is ennek a könyvnek, annál is inkább, mert előttem a férjem olvasta és neki nagyon tetszett, bár ő is jelezte, hogy más, mint a többi.  De szerintem az nem baj, ha egy író nem csak egy kaptafára ír, mert akkor meg azt hányhatják a szemére.