2019. június 18., kedd

Annet Huizing: Hogyan írtam véletlenül egy könyvet?


Jártatok már úgy, hogy megláttok egy könyvet, és egyből beleszerettek a borítójába, majd ugyanebben a pillanatban a címét is elolvassátok, és akkor már tudjátok, hogy ez a könyv kell nektek?

Így jártam én ezzel a könyvvel, és már csak abban reménykedtem, hogy a tartalma is legalább annyira fog tetszeni, mint a külseje, vagy a címe.

Kívánságom meghallgatásra talált, ez az ifjúsági regény, amelyet a kiadó a 9-12 éves korosztálynak ajánl, minden könyvmolynak a kedvence lehet, akik pedig még az írással is próbálkoznak, azok imádni fogják. 

A könyv az írás szeretete mellett egy nagyon komoly témával, a gyászfeldolgozással  is foglalkozik. Katinka 13 éves, 3 évesen elveszítette édesanyját, azóta az öccsével és az édesapjával él, és minden vágya, hogy könyvet írjon.  A szomszédban él Lidwien, aki híres író, bár mostanában nem ír, és különleges barátság szövődik kettejük között, Katinka segít Lidwiennek a kertben, a nő pedig írásleckéket ad a lánynak. 

Katinka feladatokat kap, amelyben tulajdonképpen magáról és családjáról ír, a Lidwien által meghatározott szempontok szerint, az asszony pedig átnézi, kijavítja, tanácsokat ad, és mindig új írásgyakorlati leckékkel látja el a lányt. 

Miközben Katinka írni tanul, mesél nekünk a családja életéről, édesapja új szerelméről, Dirkjéről, a gondolatairól, az édesanyjáról, arról, hogy hiányzik neki, elképzeli, hogy milyen lenne, ha életben lenne, mit tennének együtt. Nagyon sajnálja és szomorú amiatt, hogy már nem emlékszik rá, Dirkje megjelenése apja életében pedig csak felerősíti édesanyja hiányát. 

A történet nagyon könnyen belopja magát a szívünkbe, Katinka nagyon szerethető karakter, Lidwien pedig egy fantasztikus nő, aki szintén nagyon sokat kap ettől a barátságtól, bár szinte remeteként él, nem nagyon megy neki az írás, a kertészkedés is csak pótcselekvésnek tűnik. Kölcsönösen segítenek egymásnak, akár szándékosan, akár akaratlanul.

Megismerjük Katinka gondoskodó édesapját, a testvérét Kallét, és természetesen Dirkjét. Végigkövetjük, miként dolgozza fel Katinka azt, hogy Dirkje a család része lehet, mennyire tart attól, hogy az édesanyja helyébe akar majd a lány lépni. Dirkje nagyon okosan és nagyon jó érzékkel közelít Katinkához, aki annak ellenére, hogy kedveli a lányt, nehezen fogadja el. 

Az írásleckéket nagyon élveztem, szerintem még egy felnőtt, írni szerető olvasó is nagyon sok hasznos dolgot megtudhat, megtanulhat belőle az írás részleteiről és kulisszatitkairól. A történet megmutatja, hogy az írás nem könnyű dolog, ugyanakkor azt is, hogy mennyi szép élményt tud nyújtani egy jó könyv, az abban olvasottak akár egész életünkre komoly hatással lehetnek. 


Megható, szép, humoros történet, kiváló karakterekkel, az írás  minden szépségével és fontosságával. Mire Katinka megírja a könyvet, rendberakja az érzelmeit, rendezi kapcsolatait, és a végén egy váratlan öröm is éri. 

A közös munka Katinkával Lidwient is ráébreszti élete gondjainak megoldására, és a lánynak is sokat segít ebben. Nemcsak az ifjúságnak, hanem minden korosztálynak ajánlom figyelmébe ezt a kedves, szeretnivaló könyvet. 

Bea

A könyvet megrendelhetitek IDE KATTINTVA.


"Elég kemény, ha az embernek, meghalt az anyukája."

*****
"Erről van szó! Nem számít, hogy miről ír az ember. Az a fontos, hogy hogyan.

*****
"- Ugyanaz vonatkozik a párbeszédekre, mint a valódi beszélgetésekre: 
az, amit az emberek nem mondanak ki, sokszor érdekesebb, mint amit kimondanak.
- Értem - feleltem. Nagyot sóhajtottam. 
Vagyis meg kell tanulnom azt leírni, amit nem mondanak az emberek."

*****
"Néha szeretnék előreszaladni az időben. Hogy lássam, mi fog történni később. 
Az életben. Az én életemben."

*****
"Az idő fontos írói eszköz. Fel tudod gyorsítani vagy le tudod lassítani. 
Egy mondattal elintézhetsz tíz évet. 
De szentelhetsz tíz oldalt egyetlen csóknak, ami mindössze egy percig tart."

*****
"Először "záport"-t írtam, de aztán meghallottam a híradóban azt a szót,  
hogy "felhőszakadás". Nekem egy kicsit nehéz elképzelni, hogy valami, ami olyan lágy és puha, 
mint a felhő, el tud szakadni, de szerintem pont ezért szép szó."

****
"A boldogság veszélyes. Ezt Lidwien egyik verseskötetében olvastam, 
amit a könyvespolcán találtam. Sosem értettem, de most érzem. 
A boldogság félelmetes! De jó érzés."

*****

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése