2017. április 1., szombat

Ezeket néztük


Végre nekem is összegyűlt egy filmes bejegyzésre való megnézett filmem! Sőt, most már gyakrabban fogok filmekről is írni, ugyanis a fiúknak megígértem, hogy minden héten lesz egy olyan filmnézős nap, amikor én is csatlakozom a társasághoz. Ők választhatnak.


Legendás állatok és megfigyelésük

Természetesen a többiek nem velem nézték meg először, de mindannyian úgy gondolták, hogy ezt nekem is látnom kell. 
Bár a történet egyik szálát mintha nem éreztem volna teljesen informatívnak (a főgonosz mesterkedései), vagy csak az volt a baj, hogy a többiek időnként beszélgetnek, mert ugye ők már látták, és ilyenkor megbeszélnek dolgokat a filmmel kapcsolatban, és nem tudtam annyira figyelni. Amúgy többször is rájuk kelett szólnom, hogy ha nem maradnak csendben, akkor máris otthagyom őket. :D De ez minden más filmnél előfordul.

Egyébként nagyon aranyosak, mindig ügyelnek arra, hogy le ne maradjak valamiről, és konkrétan rákérdeznek egy jelenetre, vagy jelen esetben egy állatkára, hogy azt láttam-e és még arról is meggyőződnek a kérdéseikkel, hogy felfogtam-e. :D:D 

Visszatérve a filmre, nagyon látványos film, iszonyú cuki állatokat, lényeket hoztak létre az alkotók, egyszerűen fantasztikus volt az a bőröndbe zárt világ!! 
Tetszettek a szereplők is, a kedvencem Kowalski volt, sokat nevettem, nagyon tetszettek a varázslatok, és a film vége is tökéletes volt. Egy olyan gyűjtögető furkászt elfogadnék, no meg a lányok főző, megterítő varázslataiból is szívesen használnék párat. :)

Utána rögtön elolvastam a könyvet is, ami nem okozott csalódást, mert tudtam, hogy egy tankönyv a Harry Potterből, úgyhogy ilyen szemmel tanulmányoztam a benne lévő állatokat. Tetszettek a beleírások, és én sem értem, hogy Rowling miért nem engedte lefordítani a benne szereplő állatok nevét, kicsit furcsa volt, hogy voltak benne magyarra fordított nevek is, és eredeti, lefordítatlan elnevezések is. 

Amúgy pedig egy szuper dolog, hogy született egy ilyen könyv, még akkor is, ha ilyen kis vékonyka. Szerintem ez éppen elég volt, mert nagyobb terjedelemben már unalmas lett volna. Sőt, egyhuzamban elolvasva is, én legalább egy hétig olvastam, mindig csak egy kicsit, hiszen egy tankönyvet sem olvas el együltében az ember.  Kicsit jobban is összefirkálhatta volna Ron. :)

Egyik kedvenc részem: "A tündérek igen nagy népszerűségnek örvendenek a muglik körében, s a mugli gyermekmesék gyakori szereplői. Az ún. "tündérmesékben" olyan, fejlett egyéniséggel rendelkező szárnyas lényekként ábrázolják őket, akik társalogni tudnak az emberekkel (bár stílusuk jobbára émelyítően érzelgős), mi több, varázspálcájuk van. A muglik elképzelése szerint a tündérek virágsziromból, kivájt kalapos gombából és hasonló anyagokból készült házikókban laknak. Összességében meglehetős hiányossággal állíthatjuk, hogy a mágikus bestiák közül a tündéreknek van a legjobb mugli sajtója."


Az istenek a fejükre estek

Apának jutott eszébe valahogyan ez a réges-régi film, gyerekkorunk kedvenc filmje, melyre mindketten úgy emlékeztünk, hogy nagyon mókás és nevettetős.

A család fiataljai beleegyeztek, óvatos tartózkodással az arcukon. Apának volt már olyan húzása, hogy ifjúkora egy-két szép emlékű filmjét megnézette a csapattal, és bizony nem aratott osztatlan sikert mindegyik. Ilyen volt a Blues Brothers, amelyben a zenék nagyon jók voltak, de maga a film olyan igazi klasszikus 80-as évek, az összes jellemzőjével együtt, autós üldözések, kínos poénok. Szegény apának azóta is hallgatnia kell, ha egy régi filmet javasol, hogy a Blues Brothershez képest kategorizálja be. :D
Na de, mivel Az istenek a fejükre estek-et én is javasoltam, így belevágtunk. Meg kell mondjam, hogy ez egy örökéletű film, a poénok még mindig nagyok voltak, nagyon sokat nevettünk, és nemcsak mi, nosztalgiázó felnőttek, hanem a gyerekek is. 
Amolyan groteszk módon zajlottak benne egyes események, de éppen ettől volt jó, nem kellett komolyan venni, garantált kikapcsolódás. Azt hiszem, többször nézős lesz a fiúk részéről, de még szerintem Zsófi is csatlakozik. 
Úgy emlékszem a második rész is hasonlóan vicces, hamarosan megnézzük azt is. Közben kicsit megismertük a busmanokat, Afrika állatvilágát és tájait, ez egy külön élmény. A főszereplő kis busmannak pedig utánanéztünk, hogy színész volt-e vagy pedig tényleg egy őslakos, és tényleg az volt!! A film sikere után vállalt egy-két szerepet hong-kongi akciófilmekben, de végül visszatért a bozótba. 
Ha nem láttátok még, mindenképpen ajánlom, de ha láttátok, akkor is nagyon jó élmény feleleveníteni.

Vakáción a Mézga család

Nem emlékszem már, mikor nézték a fiúk legelőször a Mézga család filmjeit, de az én kedvenc részem gyerekkoromból, a Mézga Aladár kalandjaiból az volt, amikor vagy felül vagy alul láthatatlanok voltak, nem emlékszem már annyira, csak valami ilyesmi momentum maradt meg.

A Mézga család úgy indul el vakációzni, hogy Paula fiatalkori udvarlója, Hufnágel Pisti öt repülőjegyet küld nekik és meghívja őket Ausztráliába. Az ötödik jegyet Máris szomszédnak eladják, és azt tervezik, hogy majd abból a pénzből vesznek ruhákat és egyéb szükséges dolgokat az útra. De Máris szomszéd alig fizet nekik valamit, mert a többit levonja a tartozásaik fejében. Azért a család elindul, Máris szomszéddal együtt.
14 részes a sorozat, egyenként 25 percesek. Nagyon élveztem! Természetesen ezt is láttam már réges-régen, de sok mindenre nem emlékeztem, csak alapdolgokra. Arra, hogy Hufnágel Pisti mindig lóvá tette őket, és valahogy sosem sikerült a találkozó. Miközben a család beutazza a fél világot, Máris szomszéddal a nyakukon, aki hol áldás, hol átok, leginkább az utóbbi.

Sokat nevettünk, jó kis poénok, szóviccek, bár az igaz, hogy meglehetősen bosszantó karakterek voltak időnként. Kriszta a gyagyaságával, Mézga Géza a tutyimutyiságával, Paula a házzsártosságával, nagyravágyásával, Aladár a flegmaságával, Máris szomszéd pedig azzal, hogy egyáltalán van, de éppen ezért voltak szerethetőek is. Mert emberiek voltak és csetlésük-botlásukra alapult az egész vakáció.
Jó kikapcsolódás, ha szerettétek, nézzétek újra.

Hívják a bábát

A fiúk mellett, Zsófi is kiharcolt tőlem külön egy sorozatnézős napot is, és igazából ezzel a sorozattal győzött meg. 

Jennifer Worth, a filmmel azonos című könyvét, mindketten olvastuk és imádtuk, kedvencünk is lett. Naná, hogy a filmre is kíváncsiak voltunk!

A film ugyanúgy 10 pontot érdemel, mint a könyv!! 

Igaz, ezt még csak az első rész alapján bátorkodom kijelenteni, de ez egy nagyon erős kezdés volt, bízom benne, hogy nem fog elromlani, marad a színvonal, az érdekesség, a humor.

Nagyon könyvhű volt az első rész, a szereplők is tökéletesek voltak. A témából adódóan sok szülést követhettünk végig, eléggé hitelesek voltak, és ami nagy dicséretet érdemel, az újszülöttek is azok voltak. Itt nem tűntek rögtön születés után háromhónapos, kisimult bőrű, gagyogó babáknak, hanem tényleg ráncos kis babák voltak, még el is elmélkedtünk a dolgon, hogy készíthették-e vajon őket számítógéppel, végülis egy 2012-ben készült filmről beszélünk.

Szerintem ez egy igazi érték a sorozatok között, születésről, tiszteletről, alázatról, magáról az életről az 50-es évek Angliájában, nehézségekről, boldogságról, a mindennapi életről, nagyon sok gyerekkel, kemény nőkkel, anyákkal, és természetesen a Nonnatus rendház apácáival és a civil bábákkal. Remélem a második rész után is hasonló jókat fogok majd mondani. :)

Bea

4 megjegyzés:

  1. Amikor a Blues Brotherst néztem, akkoriban kezdtem megszeretni a Blues zenét, ezért maradt meg bennem szép emlékként. És ne felejtsük el, hogy Carrie Fischer is játszik benne... 🤘

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Alapjában véve nem rossz film ez, csak az üldözéses-akciójelenetek ütötték ki nálunk a biztosítékot, tudod, hogy csak húzunk vele. :D :D

      Törlés
  2. A Blues Brothers pont azért is nagyon jó film mert mekkora már, hogy egy régi rendőrautóval csapatják benne végig és az autó persze mindent kibír! Világ életemben vágytam arra az autóra! Amikor először láttam nekem a zene fel sem tűnt! Hajrá Gabi! Veled vagyok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Meg kell állapítanom, hogy ez amolyan fiús film. :D:D

      Törlés