2021. május 17., hétfő

Eric Lindstrom: Nem a szemeddel látsz


Ismét egy nagyon jó könyv! Egyszerre könnyed és mély, vicces és szomorú. Fiataloknak szól, de a felnőttek is sok mindent tanulhatnak belőle a fiatalok lelkivilágáról, egymással való kapcsolataikról. 

Parker minden reggel fut. Parker egy fiatal lány. Parker a nagynénjével és annak családjával él. Parker nemrégiben elvesztette az édesapját. Parker sok évvel ezelőtt az édesanyját is elvesztette egy balesetben. Abban a balesetben, amelyben a szeme világát is elveszítette. Parker egy vak, fájdalmakkal, sérülésekkel teli fiatal lány.

Ezt a fájdalmat azonban eltemeti, kifelé egy vagány, önbizalommal teli embernek mutatja magát, aki sok mindenre képes a vaksága ellenére. Pl. a futásra, méghozzá gyors futásra. Fontos szerepet játszik a futás az életében, az iskolája futócsapatába is bekerül a teljesítményével és speciális vezetett futásedzéseken vesz részt. 

Parker látszólagos magabiztossága mögött azonban sok mindennel küzd. Édesapja halálával, édesanyja elvesztésével, új családjával, akik hozzá költöztek, hogy Parkernek ne kelljen elköltöznie, és ha ez nem volna elég, akkor még egy régi szerelme is felbukkan. 

Ennek ellenére ne gondoljatok arra, hogy ez a könyv egy nyavalygós, tiniszerelemtől túlfűtött történetet rejt magában. Ez a könyv Parker életéről szól. Arról, hogyan éli az életét a szülei nélkül, milyen a kapcsolata a legjobb barátnőjével és hogyan alakulnak ki új iskolai kapcsolatai, hogyan él együtt a vakságával. Hogyan fejlődik, gyógyul a könyv végére. 

Egy gyászfeldolgozás folyamatát is végigkísérhetjük Parker történetében, aki a benne lévő feszültséget és keserűséget jól elrejti magában, ám egyszer eljön az idő, amikor mindaz kirobban belőle, amiről azt gondolta, hogy nincs is. Minden könnymentes nap után megjutalmazza magát az édesapja halála után, azt gondolja, hogy így erős és kemény, ám amikor megtörténik az áttörés, rájön, hogy nagyon sok mindent máshogy lát, másnak gondol, mint ami valójában, és ekkor lassan egy új Parkert ismerhetünk meg. 

A kemény, őszinte, vicces Parker el tudja fogadni a segítséget, a szeretetet, nem tartja az ördögtől valónak, ha valaki segíteni szeretne neki. Cinikus, ironikus és távolságtartó külseje egy szeretetre, barátságra, törődésre vágyó tinédzser lányt takart, aki a történet végére meg is mutatkozott. Tetszett a fiatalok kommunikációja, a könyv remekül mutatta meg a több barátságból álló kapcsolatok dinamikáját.

Parker azon törekvése, hogy a vaksága miatt semmilyen megkülönböztetést nem kívánt, se előnyt, se hátrányt nem szeretett volna megtapasztalni a fogyatékossága miatt, nagyon szimpatikus és valószínűleg életszerű volt, bár nincsen vak ismerősöm, de azt gondolom, hogy ez az esetek nagy részében valóban így lehet. 

A romantika kicsit háttérbe húzódott a barátságok és más fontos témák miatt, de ez így volt nagyon jó. Mivel nekem is van két fiam, és belőlük indulok ki, ezért azt gondolom, valóban létezhetnek olyan fiatal, rendes, értelmes, felelősségteljes srácok, mint Scott. 

Szívszorító, keserédes, megmosolyogtató könyv, ugyanakkor elgondolkodtató és érzelmileg felkavaró. Maximálisan ajánlom. 


Bea

"Nem tudom, miért csinálja ezt velem az agyam. Néha olyan dolgokról álmodom,
amik valóban megtörténtek, és pontosan úgy álmodom őket, ahogyan megtörténtek,
pedig általában ezek azok a dolgok, amikre igyekszem nem gondolni, amikor ébren vagyok.
Agyam néha igazi troll."

*****

"Ne félj, hogy nem kapsz második esélyt! Kapsz."


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése