A Vendégkönyv ötlete akkor született, amikor magánvéleményeket kerestem egy vendéglátó helyről, amit szerettünk volna kipróbálni. Ekkor jöttem rá, hogy nagyon sok étterem honlapja hiányos, facebook oldala nincs, vagy van, de nem működik, se fotókat, se árakat nem találunk, független véleményeket hétköznapi emberektől pedig végképp nem.
Így találtam ki ezt a cseppet sem egetrengető ötletet, hogy amerre járunk, eszünk, iszunk, alszunk, arról készítek egy bejegyzést, amelyben a saját tapasztalatainkat osztom majd meg, úgy az ételek, italok minőségéről, mennyiségéről, mint arról, hogy éreztük ott magunkat, milyen volt a kiszolgálás és mennyire pénztárcabarát.
Fő célterületeink Sopronban és környékén lesznek, és valószínűleg kevés puccos hely lesz köztük, de ha máshol járunk, akkor arról is beszámolunk majd.
A Vendégkönyv első bejegyzésében a soproni Café Freiben tett látogatásainkról szeretnék szólni. Igen, látogatásainkról, mert annak ellenére, hogy a nyitás után egy jó ideig nem jutottunk be, ugyanis mindig tele volt, már többször voltunk ott.
Először természetesen a kíváncsiság vitt oda bennünket, meg férjem kávérajongása. Első benyomásunk nem volt éppen elragadtatott, de ezt tulajdonképpen csak magunknak köszönhetjük. Ami zavaró volt, hogy túl sűrűn ülnek a vendégek egymáshoz, közel vannak az asztalok, ez egy kicsit feszélyezett bennünket.
Ezen azonban a következő, és azt azt követő alkalommal túllendültünk, mint ahogyan azon is, hogy a rengeteg - azt hiszem 70 - fajta kávéból alig tudtunk választani, kicsit elveszettnek éreztük magunkat a hatalmas választék között, de ez a második és többedik alkalommal megoldódik.
A kávézó berendezése tetszik, egyszerre elegáns, hangulatos és már-már otthonos. Nem tudom, vajon minden Cafe Freiben ugyanaz-e a design, mert egyelőre még csak ebben az egyben jártunk. A kávézó önkiszolgáló, de ez az egész Café Frei láncolatra vonatkozik, nincs vele gond.
A fiúk úgy általában nagyon szeretik a forró csokit. Amikor megkóstolták a Frei Café forró csokiját, első alkalommal eléggé morogtak, mert szinte puding sűrűségű volt, nem inni kellett, hanem kanalazni. Következő alkalommal már mást kértek, de egy zimankós, hideg téli napon Bence feltette a következő kérdést: "Tudjátok, mit innék most szívesen? Egy forró csokit a Frei-ben." Így történt, hogy azóta megkedvelték, talán egy jó kis tejszínhabot hiányoltak elsőként a tetejéről, de azóta kérnek rá.
Most már nem zavar bennünket a nagy választék, és próbálunk mindig mást inni, hogy megtaláljuk a kedvencünket. Ez most úgy hangzott, mintha minden héten járnánk oda, de ez bizony nem így van, hiszen egy 4 fős családnak kb. 5000 Ft-ba kerül betérni egy Café Freibe, feltéve, ha sütit is esznek.
A sütit nem szabad kihagyni!! Valami fantasztikusan finomak! Még nem kóstoltuk végig a kínálatot, mindig vissza-visszatérünk egy előzőleg megkóstolt kedvenchez, de azért igyekszünk.
Egy dolgon változtatnék, persze azt nem tudom, hogy a Franchise-rendszer mennyire határozza meg egy bolt működésének részleteit. Valami meghitt, ellazító, bekuckózós hangulat hiányzik nekem az egészből. A rádióból sugárzott zene helyett sokkal szívesebben hallgatnék halk, nyugodt, kellemes jazzt, cafemusic-, chill-jellegű zenét, és a falra vetített állókép helyett, projektorral különböző témájú fotókat, hangulatos képeket vetítenék, ami még jobban ellazítja, kikapcsolja a vendégeket.
Igaz, akkor fennáll az a veszély, hogy nem akarnak kimenni a kávézóból és megint hetekig várhatunk arra, hogy bejuthassunk. :D
Összességében kellemes tapasztalataink vannak a helyről, talán majd a hangulatossága is javul, vagy mi szokunk hozzá. Időnként ezután is beszaladunk valami finomságra, sőt ha barátok, vendégek érkeznek hozzánk, őket is elvisszük majd oda kávézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése