2017. augusztus 10., csütörtök

Gyerekeknek

Dr. Stefanik Krisztina: Csillagbusz

Mese Dorkáról, Misiről és az autizmusról

Nagyon hasznos és szeretnivaló könyv, amely a kicsi gyerekek szempontjából is érthetően mutatja be az autizmust, Misi napjain keresztül. 

Misi új óvodába kerül, a beilleszkedés nem könnyű, de kicsit könnyebbé válik, amikor a gyerekek is megértik, Misi különbözőségét, megértik, mit miért csinál, remekül alkalmazkodnak idővel a kisfiú furcsaságaihoz, az ő igényeihez alkalmazkodva játszanak vele, majd barátokká is válnak.



Sajnos nem bízom benne, hogy a valóságban is ilyen könnyű és szép lehet az elfogadás és a tolerancia, bár valószínűleg van rá példa. Az óvodás gyerekek a legnagyobb elfogadók, ugyanakkor a legnagyobb kiközösítők is. Szerencsére még képlékenyek, ezért lehet őket terelgetni, tanítgatni. Ez a könyv remek segítség ehhez, remélem, hogy sok gyerek vesz majd példát a könyvbeli ovis csoportról és a szülőknek is segít, hogy jobban megértessék gyermekeikkel az autizmus lényegét, segíthet a gyerekekben kialakítani az elfogadást, a megértést, a nyitottságot.

10/10

Becze Szilvia: Péter és a farkas

Péter és a farkas egy szimfonikus mese. Prokofjev saját gyermekkori élményeit is felhasználva írta meg  ezt a mesét, amelyben minden szereplőt más és más hangszer kelt életre. 

A történet egyszerű, Péter nem fogad szót nagypapának és kimegy a kertből, a szomszédos erdőbe, ahol belefeledkezik a természet szépségébe. A nyitva hagyott kertajtón kimegy a kiskacsa is, aki először szóváltásba keveredik a kismadárral, majd megjelenik a farkas és hamm... bekapja a kicskacsát. Péter, a kismadár segítségével éppen foglyul ejti a farkast, amikor megjelennek a vadászok... 

A történet a zenével együtt teljes, a könyvhöz CD melléklet is jár, amit sajnos külön kellett volna kikölcsönözni a könyvtárból és már csak itthon vettem észre, hogy nincs a könyvben a CD. Viszont rengeteg változatot találtam a Youtube-on, így nagyon sok előadótól hallgattam meg, remek élmény volt. 

9/10

Kertész Erzsi: Labirintó

Egyre közelebb járok ahhoz a célomhoz, hogy Kertész Erzsi minden megjelent könyvét elolvassam. Már csak a Panthera 2. része és a Ludmilla megoldja van hátra olvasatlanul, de Ludmilla már itt várakozik a polcomon, a Panthera 2. pedig megvan a könyvtárunkban, így semmi akadálya, hogy ezeket is elolvassam.

Labirintót imádtam, mind tartalmilag, mind formailag. Nagyon tetszettek a szürreális illusztrációk, mert remekül illettek a szintén kissé szürreális tartalomhoz. Labirintó egy tó, rengeteg-rengeteg szigettel, aki egyszer bement oda, az sosem jött ki többet. Senki sem ismerte a kifelé vezető utat, ami végül is nem volt tragédia, mert a sok remek szigeten akár le is telepedhetett a Labirintóba került illető és élhetett boldogan élete végéig. 

A főhősünk egy elkényelmesedett királyfi gondolavezetői munkát vállalt Labirintóban, és már rögtön első alkalommal nagyon érdekes szállítandó társaság gyűlt össze a gondolájában. Öcsém, a Macska, Hiú Ábránd, a hullócsillag, Vényusz, a színészi babérokra pályázó Nyúl és Villő, a Sellő. Ebből a díszes társaságból alighanem sejthető, hogy milyen különleges élményben lesz részünk, ha elolvassuk Kertész Erzsi nagyszerű alkotását. Azt hiszem kedvenceim sorába is felveszem ezt a történetet.

/Megjegyzés: A bejegyzés elkészülte óta a Ludmillát is elolvastam. :) Hamarosan értékelés is lesz. :)/
10/10

Tom Angleberger: Papír-Yoda különös esete

A könyvet Titusz olvasta először, és azt mondta: "Szerintem anya, ezt neked is el kellene olvasnod!"  "Miért?" - kérdeztem én. "Mert jó volt."- így ő. Ennek lehetetlen volt ellenállnom, bár még egy darabig rakosgattam az asztalomon, de amikor megtalálta, mindig rákérdezett, hogy mikor fogom elolvasni. 
Felesleges volt halogatnom, nagyon aranyos, kedves, vicces ifjúsági regény, amelyben a főszereplők éppen Titusz korosztályából kerültek ki. A történet egy papír origami Yoda ujjbáb körül forog, amit egyik nem különösen népszerű osztálytársuk hajtogatott és az ujján viseli az iskolában is. De ez még nem volt neki elég, Papír- Yodát beszélteti is, és az osztálytársait is arra biztatja, hogy beszélgessenek az ujjbábbal. 

Természetesen először bolondnak nézik, de Papír-Yoda egyre jobb és jobb tanácsokat osztogat.  A könyvecske több gyerek történetét írja le, ami vele és Papír-Yodával megesett. A könyvet még a gyerekek is gyorsan elolvassák, mert nagy sortávolsággal íródott, többféle írásmóddal tagolt, és vicces illusztrációk kísérik. 

10/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése