2015. november 9., hétfő

Czető Bernát László: Veszettek

Pongrácbánya egy álmos kisváros valahol Magyarországon. Tűz üt ki a művelődési ház épületében, az elkövetők helyi fiatalok.
Erre az isten háta mögötti településre helyezik át Ács János rendőr századost. Határozott elképzelésekkel érkezik, célja: megszüntetni a városban uralkodó káoszt. Karizmatikus férfi, aki az addig csak kallódó fiatalokból egyfajta polgárőrséget szervez. A csapat módszerei nem aratnak osztatlan tetszést. 
Milyen következményekkel járhat, ha a még könnyen befolyásolható fiatalok egy olyan vezető mögé sorakoznak, aki hatalommal ruházza fel őket? Ez a hatalom vajon képes családokat szétszakítani? Egy egész közösséget félelemmel átitatni? Hol a határ? Hol az igazság?
Czető Bernát László műve fikció. De a mai magyar valóság tükröződik benne.

A Veszettek címmel el lehet játszadozni, mert a könyv elején kallódó fiatalokra akár az elveszettek jelző is illene, a tisztesség, mintha kiveszett volna a könyv szereplőiből, és a könyv végére, mintha mindenki megveszett volna. Bár a regény fikció, a mai társadalom,  egy kisvárosi önkormányzat - lehetséges - működése játszódik le a szemünk előtt. Itt csak kicsiben, de utalás történik arra, hogy ez van a felsőbb körökben is,  ott is így működnek a dolgok, csak sokkal nagyobbak a tétek.  Szatirikus stílusban kalauzol végig bennünket az író a történéseken, megismerhetjük Ács János rendőrszázadost, akit a bűnnel teli kisvárosba helyeznek, a megyei rendőrfőnököt, aki őt odahelyezi, azt gondolván, hogy Ács a saját embere és úgy táncol majd, ahogyan ő fütyül. Aztán megismerjük a városi elöljárókat, köztük Sassné Bodor Erzsébet polgármester asszonyt, a város vállalkozóit, a helyi rendőrőrsöt, a rosszfiúkat, a jófiúkat, az áldozatokat, a város fiataljait.
Ács János csapatot szervez a fiatalokból, először talán önzetlenül, aztán meglátja bennük a lehetőséget. Bár nem tudom ebben a történetben megesett-e valami is önzetlenül. A csoportba szervezett fiatalok a rendőrszázados lelkesítő beszédétől  és közreműködésétől lassan mindenhatónak érzik magukat,  végrehajtják a  megbízásokat, tulajdonképpen rendet tesznek a városban, a maguk módszerével, szinte megszűnik a bűnözés, de ezt mégsem nézi mindenki jó szemmel.
Beindul a játék, elkezdődik a manipulálás, a lekötelezés, a megvesztegetés, a város társadalmának úgy kell működni, hogy mindenkinek jó legyen, legfőképpen azoknak akik irányítják. Ács Jánosnak is döntenie kell, melyik oldalt támogatja. A hatalmi csoportban mindenki valakinek a lekötelezettje, ha "te megteszed ezt, akkor én azt" elven működik a dolog, és nagyon ritkán tesz meg valaki valamit azért, hogy egyszerűen valakinek jó legyen, csak úgy a segítség, a jótett öröméért, mindig kell valamit adni cserébe.  Természetesen most kizárólag  a könyvről beszélek. Az pedig fikció.

Mindeközben a Védegyleti fiúk életében drámák sora zajlik, a Madarász fiúk élete megrázóan alakul. Tulajdonképpen ők az igazi áldozatai a városban folyó hatalmi játszmáknak. El tudták volna-e kerülni a történteket? Lehetett volna-e minden másképp? És az jobb lehetett volna? Ez ebben a történetben nem derül ki, mint ahogyan az életben sem tudjuk meg, mi történt volna, ha adott pillanatban valamit máshogy teszünk.

Jó volt olvasni a könyvet, egyszerűen vitt magával a történet, gondolatébresztő volt és én azért reménykedtem a jóban. Hogy volt-e? Attól függ, honnan nézzük.

Képek a könyv alapján készült filmből

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak

Bea

2 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy tetszett! Jó a szójáték: el-veszettek, meg-veszettek...és igen, a csapatépítés egy lényeges mozzanat. Ad egy irányt, értelmet nekik. A filmet is megnéztem, nem rossz.

    VálaszTörlés
  2. Én is megnézném, Fenyő Ivánt is kedvelem és kíváncsi is vagyok.

    VálaszTörlés