"A múlttal nincs mit tenni, cipelnünk kell egyre növekvő súlyát, reménykedve, hogy nem roskadunk össze alatta."
A maga csendes, lassú folyásával, érzékenységével, szerénységével és mélabújával nekem ez egy tökéletes könyv volt. Imádom az ilyen történeteket, amelyek látszólag egyszerűek, alig történik benne valami, mégis ott van benne az élet körforgása, a kezdet, a vég és az egész örökkévalóság.
Meglepődve tapasztaltam a molyon és a Goodreads-en is, mennyire megosztó ez a könyv. Voltak a két csillagos véleménytől az öt csillagosig mindenféle értékelések. Nálam maximum pontos, alapból kedvenceim az idővel kapcsolatos, az időutazós történetek, és bár itt hősünk, Tom Hazard nem utazott az időben, de az idő nem fogott rajta, ezért mégis valamiféle időjátékos ő, aki nem öregszik és 44 éves kinézettel már 439 éves.









