Bár számíthattam volna rá, de mégsem gondoltam, hogy egy ennyire erőteljesen ható, ennyire mélyen megérintő könyvet fogok olvasni halálról, életről, vallásról. Egy másfajta kultúráról, ahol nem tabu a halál témája, hiszen a tibetiek azt gondolják, hogy a halál nem a vég, hanem a kezdet.
Egy újjászületés kezdete, egy olyan újjászületésé, mely buddhista szemszögből nagyon fontos dolog. A könyv a buddhizmus elméleteit és alapjait ismerteti, az ősi tanításokat, melyek segíthetnek nekünk életünk és halálunk minden egyes szakaszában.
A himalájai Bhutáni Királyság a Föld egyik legtitokzatosabb és legelzártabb országa, ahova csak kevés magyar jut el. Érintetlen természet, megmászatlan hegyóriások, elzárt völgyek, ritka növény- és állatfajok, hófehér gleccserek, rohanó folyók és szubtrópusi dzsungelek jellemzik. Egy mesebeli kis ország, ahol a király csak 1999-ben vezette be az internetet és a televíziót, és 2008-ban a demokráciát.
A Mennydörgő Sárkány Földje a tantrikus buddhizmus utolsó mentsvára is, ahol lélegzetelállító kolostorerődök, több ezer kegyhely, évszázados hagyományok biztosítják az itt lakók lelki üdvét. A szerencsés utazót változatos túraútvonalak, elszigetelt apró falvak, kedves, egyszerű emberek, és a magyar ízlésnek is igen csípős csilipaprikás ételek is várják. És egy rendhagyó fejlesztési politika: a Bruttó Nemzeti Boldogság.
A szerző személyes utazásokon, kalandokon, álmokon és találkozásokon keresztül részletesen mutatja be Bhután nevezetességeit, történelmét, buddhista vallását, királyait, hagyományait, és napjainkban zajló gyors fejlődését. A hiánypótló könyv Bhutánba repíti az olvasót, illetve segít megtervezni az utat erre a távoli és elvarázsolt vidékre.
Bevallom, az olvasás elkezdésekor csak sejtettem merre lehet Bhután, ezért legelső dolgom az volt, hogy megkerestem a térképen. Kína és India között fekszik ez a kis ország, mely körülbelül feleakkora, mint Magyarország, népessége pedig nem éri el a 750.000 főt.
Az elmúlt hetekben többször is jártam Bhutánban. Mindennap sikerült egy kicsit lélekben elutaznom és szinte ott éreztem magam ebben a csodálatos országban. Mindezt Valcsicsák Zoltánnak köszönhetem, aki egy fantasztikusan sokszínű, nagyon alapos és igazán tartalmas könyvet írt Bhutánról, az ott tartózkodásairól, kalandjairól, túrázásairól, a bhutáni emberekről és önkéntes munkájáról.
Szándékosan olvastam lassan a könyvet, minden napra beosztva, mert annyira jó volt naponta elővenni és belemerülni ennek az egzotikus országnak az életébe, a szerzővel tartani az útjain, részletes leírást kapni gyönyörű helyekről, nagyszerű emberekről, és a mienktől teljesen másfajta világról, nagyon különböző életfelfogásról. Ahol még élnek az évszázados hagyományok, a szellemi és emberi értékek nagy megbecsülésnek örvendenek. A bhutáni emberek nagyon a szívembe lopták magukat Zoltán leírásán keresztül, barátságosságuk, nyíltságuk, derűjük, vendégszeretetük és vidámságuk igazán szívmelengető volt. Szerintük a boldogság a fejben van.
Irigylésre méltó, hogy az országba nem törtek be a multik, nem hajtanak az emberek az anyagi javakért, anélkül törekednek a boldogságra, hogy gazdagságra, felhalmozásra vágynának. Példaértékű a természet és az ember kiegyensúlyozott kapcsolata. Csodálatra méltó az a tény, hogy törvény van arról, hogy az ország 60%-ának mindenkor zöldnek kell maradnia.
A szerző nagyon sok helyre kalauzol bennünket, ahol megismerhetjük közelebbről ezeket a különleges embereket, meglátogathatjuk vele a zarándokhelyeket, a kolostorokat, olvashatunk focizó, fürdőző és több évig meditáló szerzetesekről, vallási ünnepekről, buddhizmusról, királyokról, legendákról.
Valcsicsák Zoltán mindent el akart nekünk mondani Bhutánról, ezért a könyvet több részre tagolta. Az elején saját személyes élményein, önkéntes munkáján, a bhutáni embereken, a gyönyörű épületeken, a kolostorokon, a csörteneken, a mindenhol vidáman lengedező színes imazászlókon, az imamalmokon, a nemzeti ételeken és italokon keresztül mutatja meg nekünk az országot, és vele együtt próbáljuk megfejteni Bhután titkát, azt, hogy egy könyv elolvasása és a fotók nézegetése után miért érzi azt az ember, hogy ez tényleg egy olyan hely, amit legalább egyszer az életben személyesen látnia kell. Bár a turizmus nem elterjedt az országban, nem is olyan egyszerű engedélyt kapni és nem is olcsó, de álmodozni mindenképpen érdemes róla.
Megtudhatjuk a könyvből, mi a vérmosoly titka, mi az a doma, milyen a vajas tea, és az arának hívott házi szeszbe hogyan kerül tojás. Miként került a magyar gulyás Bhutánba és milyen kicsi a világ?
Miután elkísértük a szerzőt ezekre a fantasztikus utakra, láthattunk takint, borzonghattunk a padláson tanyázó lakótársaitól és elképzelhettük a lávaköves fürdő jótékony hatásait, gyarapíthatjuk ismereteinket Bhután történelmével.
A könyv második felében a buddhizmus lényegéről, kialakulásáról és elterjedéséről, meghatározó történelmi személyekről, a bhutáni királyokról, a demokratizmus kialakulásáról olvashatunk, ami 2008-ban történt. /Mintha a múltból került volna elő Bhután! /
Megtudhattam, hogy mi az a Bruttó Nemzeti Boldogság, mi a boldogság definícója a bhutániak szerint. Népességről, nyelvekről, vallásokról, egészségügyről, építészetről olvashatunk és aminek nagyon örültem, ételrecepteket is megoszt velünk a szerző, amiből egyet-kettőt biztos ki fogok próbálni.
Turisztikai tanácsokat is kapunk a könyv végén. Mit kell tenni abban az esetben, hogyan kell elindulni, ha valakit az a szerencse ér, hogy elutazhat Bhutánba. Amikor pedig már ott van, milyen turistautakat járhat be, mely illemszabályokat érdemes betartania, milyen a közbiztonság, és milyen telefon- és internetlehetőségek vannak.
Órákig tudnék még mesélni Bhutánról, egyszerűen elvarázsolt a Mennydörgő Sárkány földje, szépsége, tisztasága, ősisége, hagyománytisztelete, önállósága és bizony még az is nagyon tetszik, hogy annyira elzárt, nehezen megközelíthető. Őrzi a nyugalmát, a szabadságát, a boldogságát.
Nagyon köszönöm Valcsicsák Zoltánnak, hogy megismertetett ezzel az ámulatba ejtő, varázslatos országgal, valamint hogy egy ilyen változatos, sokoldalú, figyelemre méltó könyvet olvashattam. Ajánlom mindenkinek!
A könyv végén lenyűgöző fotókat találunk, ahová nagyon sokszor lapoztam hátra olvasás közben. Majd megtaláltam ezt a videót, amelyben a szerző fotóiból készült kisfilmet láthatjuk, bhutáni zenei aláfestéssel. Ennek örültem meg csak igazán.;)
A szerzőről és a könyvről ezen az oldalon tudhattok meg többet:
Összességében végül is tetszett ez a könyv. Az elején egy kicsit lassabban indult el a történet, de aztán elrepültünk Burmába, és szépen elkezdett a könyv magával ragadni.
Julia Amerikában él és ügyvédként dolgozik. A családjával nem túl meghitt a viszonya, szinte csak a munkájának él.
Nu Nu Burmában él, férjével Maung Szejnnel nagyon szeretik egymást, mindenben számíthatnak a másikra. Nu Nu egy gyermeknek ad életet aki kitölti az életében folyton jelen lévő lelki magányosságot és hiányt, aztán Nu Nu újból terhes lesz. Vajon ezt a gyermeket is tudja majd úgy szeretni, mint az elsőszülött fiát?
Julia és Nu Nu élete összefonódik, Julia Burmába utazik, hogy segítsen Nu Nu-nak megnyugvást találni.
Egy kicsit nekem egyik kedvenc írónőm Pearl S. Buck stílusát juttatta eszembe ez a könyv, az ő történetei is mindig mesés, távoli vidékeken játszódnak.
Julia nem volt nekem annyira szimpatikus, és az elején Amy buddhista bölcsességei is egy kicsit idegesítettek. De másoknak lehet éppen ezek tetszettek volna. (szerintem lehet Anyának is :). Az egész könyvet mélyen áthatotta a buddhizmus, a buddhizmus eszméi, és hát igen lehet nem voltam valami Buddhás hangulatomban.
A könyv másik főszereplőjét, Nu Nu-t sem sikerült megszeretnem. Nu Nu kórképét a mai világban bipoláris zavarral diagnosztizálnák, Burmában meggyötört léleknek nevezték, de nekem ez sem magyarázat arra, hogy egy anya jobban szeretheti az egyik gyermekét a másiknál.
Tar Tart nagyon megszerettem és tiszteltem, méltósággal, és elképesztően nagy erővel viselte egész életében azt, hogy az anyja jobban szerette a testvérét.
Julia bátyja, U Ba is kedvenc szereplőmmé vált, jó volna olyan szemmel nézni a világot, ahogy ő tette.
Amit még hiányoltam, hogy egy kicsit több betekintést, esetleg magyarázatot vártam Burma politikai helyzetével kapcsolatban, mind a jelenkori, és a múltbéli szál esetében is.
