2022. január 21., péntek

Tamási Izabella (szerk.): Átok, bosszú, erény


Nem olvastam még a Történelmiregény-írók Társasága kiadásában készült novellaválogatást eddig, de annál nagyobb örömmel vettem most a kezembe.

Volt egy időszak, amikor úgy gondoltam, hogy nem rajongok a történelmi témájú írásokért, nem is nagyon olvastam ilyen jellegű regényeket, ám nemrégiben a pöttyöskönyv-gyűjteményemből elolvastam Mikszáth Kálmán Akli Miklós című regényét, majd később Dénes Zsófiától a Zrínyi Ilonát, mindkettő nagyon tetszett, ezért  értetlenül kérdeztem magamtól, hogy akkor mi bajom is van a történelmi regényekkel.

Valószínűleg semmi, csak volt néhány olyan év az életemben, mikor kevés ilyen típusú könyvet olvastam és szép lassan leszoktam róla. Egy ilyen változatos, kalandos novelláskötetnél, mint az Átok, Bosszú, Erény, nincs is jobb lehetőség ismét bevetni magam a történelem világába, kalandozni, és egy-egy író képzeletével együtt szárnyalni.

Ebben a kötetben nagyon sokfajta írást találtam, vannak olyan írók, akiket szeretek és már olvastam tőlük, vannak olyanok, akiket név szerint ismerek, de még nem olvastam az írásaikat és olyanok is, akikről még nem hallottam. 

2021-ben hatodik alkalommal jelent meg a Történelmiregény-írók Társasága által összeállított novellagyűjtemény, ebben a kiadásban 19 szerzőtől olvashatunk. Örömmel fedeztem fel a kötetben Tapodi Brigittát, akinek könyveit már a gyűjteményemben tudhatom és szeretem az írónő finom, érzékeny stílusát. A Vágányok a jövőbe írása egy csodás szerelem története, mely a legsötétebb időkben született, és ennek a szerelemnek az ígérete tartotta a fiúban és a lányban a reményt, ez adhatta az erőt a visszatérésükhöz. 

Fábián Janka A Hátikosár című írása is háborús történet, egy bátor anya története, aki nem törődve a veszéllyel, fogságban lévő embereknek szállított élelmiszert, miközben csak reménykedni tudott abban,  hogy a háborúban lévő fia, akiről már egy ideje nem jött hír,  még él, talán csak fogságba esett és ő is kap jóravaló emberektől élelmet és segítséget.

Jezsó Ákos írásával kezdődik a gyűjtemény, aki a Hány pofonig vagy magyar? című novellájában az egykori Csehszlovákiát idézte meg. '78-79 körül járunk, a nyolcadikos, nagyszájú öntudatos magyar kamaszok éppen arról szereztek tudomást, hogy nem használhatják tovább a nevüket, hanem szlovákul kötelesek azt ezentúl viselni. Szívszorító volt olvasni, hogy a lázadozó, meghajolni nem akaró fiatalokat milyen módszerrel próbálják betörni.

Nemere István Október című elbeszélése fiatal fiúk veszélyes kalandjáról szól, Tímár Gábor A magyar átokról írt, melyben tulajdonképpen a történelem kulisszái mögé tekinthetünk és elképzelhetjük, mi is lehetett volna és milyen lehetőségek be nem teljesülésén buktak el nagy események.

Bányai D. Ilona Csak egy ölelés című írásában egy fiatal katona utolsó, szívszorító öleléséről olvashatunk. Ez a történet a kedvenceim között van. 

Nagyon vegyes írásokat olvashattam, Csehszlovákiától a háborún át egészen a tatárjárásig is visszautaztam ezekkel a történetekkel, sőt még Tinódi Lantos Sebestyén történetét is megismerhettem, ami azért is különösen érdekes nekem, mert szülővárosomban a református templom déli oldala előtt egy Tinódi-szobor van, és Cselenák Imre Hej, Tinódi! című írása után feltámadt bennem a kíváncsiság, vajon milyen kapcsolatban lehetett Tinódi Sebestyén Nyírbátor városával. Mondhatom, érdekes dolgokat tudtam meg. :D 

Nem szeretném az összes írást ismertetni, de jó szívvel ajánlom elolvasásra, mindamellett, hogy nagyon érdekesek, kalandosak, olykor meghatóak és szívszorítóak voltak, nagyon informatívak is, mert sok olyan dolgot olvastam, amelyekről még nem hallottam, viszont nagyon örülök, hogy vannak ilyen nagyszerű íróink, akik segítik a képzeletünket azzal, hogy közelebb kerüljünk és megismerjük a történelem egy-egy érdekes, rejtett, vagy éppen nagyon ismert szeletét, s a segítségükkel átélhetünk fontos, szép és megható pillanatokat. 

Bea


"Az érzelem ugyanabból a patakból táplálódik, sokszor nevetünk,
ha sírni kén, és rívunk a nevetnivalón."

Cselenyák Imre: Hej, Tinódi!

*****

"Kísérje Isten áldása a föld népét, akik maguk is szükséget látnak,
mégis kisegítik a vándorokat, és áldassék az étel is, aranykalászból,
esővíz és napsugár nászából lett foszlós kenyér."

Hacsek Zsófia: Mint a puszták pelikánja

*****

"Mert a fának van reménysége, ha levágják, ismét kihajt,
és az ő hajtásai el nem fogynak."

Novák Andor: Fekete séta


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése