Tanja Dusy: Smörgas

Már egy jó ideje megérkezett hozzám ez a szépséges és finomságokkal teli könyv, mondhatnám azt is, hogy igazán nekem való, mert szeretek gyorsan összedobni valamit, és ebben a könyvben csupa ilyen összedobni való receptet találhatunk. 

A smörgas a svédek "találmánya", ami tulajdonképpen vajas kenyeret jelent, a mindenféle finomságokkal és szépségekkel telepakolt asztalt, tálat smörgasboardnak nevezik, ami a svédasztal megfelelője. 

Kordos Szabolcs: Luxushotel, Hungary

A budapesti szállodák legféltettebb titkai

Kordos Szabolcs bejutott a budapesti szállodák diszkrét és zárt világába. Hónapokat töltött az ötcsillagos ipar szorgos hangyáival és csúcsragadozóival, hogy megtudja mi zajlik a forgóajtón túl. Az informátorok meséltek a sztárok vad partijairól, eltusolt politikai botrányokról, lobbiban hallgatózó kémekről, bogaras vendégekről, és kiteregették a saját szennyesüket is. Ismerje meg a luxushotelek életét a takarítónő, a boy, a recepciós és a menedzser szemszögéből. Meglátja, hogy ez a világ romantikusabb, romlottabb, és főként sokkal izgalmasabb, mint azt valaha gondolta volna.

Kordos Szabolcs általam korábban olvasott két könyve, a Turista from Hungary (bejegyzésért KATT IDE) és az Eszem-iszom, Hungary (bejegyzésért KATT IDE) is nagyon érdekes információkat, meglepő dolgokat tartalmazott, de azt hiszem ebben a részben jártam a számomra leginkább ismeretlen terepen. 

A luxushotelek világa igen távol áll tőlem, és szerintem a magyar emberek nagy százalékától is. Ezért talán még jobban érdekelt ez a helyszín, és nemcsak azért, mert még sosem szemléltem belülről és közelről akár egyet is, hanem azért is, mert azt is tudom, hogy ha esetleg megnyerném a lottó ötöst, és világkörüli útra indulnék, akkor sem szállnék meg egy luxushotelben. Túl előkelő, túl elegáns, én, mint egyszerű ember irtózatosan feszélyezettnek érezném magam benne. 

Ennek a könyvnek a segítségével ismét a kulisszák mögé láthattam, megtudtam ki a szállodavezető után a leghatalmasabb "úr" egy szállodában, kinek mi a dolga, és hogyan épül fel a szállodai dolgozók hierarchiája. A szállodai alkalmazottak nagyon sok mindent látnak, de úgy csinálnak, mintha nem látnának semmit, nagyon sok mindent hallanak, de süketnek tettetik magukat és természetesen sohasem beszélnek arról, amit látnak.   

A hotel jó híre érdekében minden a falak között marad, legyen az egy politikus gyomorforgató szexuális kalandja, külföldi üzletember házasságtörő eseménye, a két ismert magyar fotómodell éjszakai pillangóskodása vagy éppen a japán maffiózók, a Yakuzák látogatása.

Bizalmi munka a szállodai, és igen gyakran, nagyon erős gyomor szükséges hozzá, valamint rezzenéstelen arc, nagyfokú tűrőképesség és szervezőkészség. Természetesen itt is megy a trükközés, az alkalmazottak a saját zsebükre is dolgoznak, aki nincs benne a buliban, annak nincs helye a csapatban, mert később ő lehet a tégla. Italokkal, szobákkal, egyéb magánakciókkal ügyeskednek a hotelalkalmazottak.

Egy hotelban a főportás a "keresztapa", ő az, aki mindent lát, mindent hall, mindenről tud, de a bár a legnagyobb lehetőségek színhelye az ügyeskedők számára. 

Bár a szobalányi munka meglehetősen embert próbáló néha, időnként érdekes dolgokat találnak a szobákban. Maradt már felfújt gumibaba a szekrényben, fürdőköpenyben felejtett fogsor, középkorú hölgy szobájában lovaglóostor és egymillió forint egy reptérre tartó üzletember ágyán. Persze ebből nem sok minden marad nekik, le kell adniuk a talált tárgyak közé, amennyiben nem így tesznek az állásukat kockáztatják.

Megtudtam, hogy Gerard Depardieu Magyarországon sem veti meg a jó bulit, és igazán közvetlen, félmeztelenül ölelgeti a pincéreket, amikor a hangulata a tetőfokára ér és szeret jókedvében kurjongatni. Jean Reno rajongója a magyar konyhának és a Gellért fürdőnek, Brad Pitt szerény és figyelmes, még a takarítókkal is nagyon tiszteletreméltóan beszél.  

Többek között Carlos Santana, Amy Winehouse, Arnold Schwarzenegger, Michael Jackson magyarországi tartózkodásáról is tudhatunk meg érdekességeket.

Izgalmas információ volt az elnöki lakosztály nagysága, berendezése és nem utolsó sorban az ára. No és maguk az elnöki lakosztályok lakói is.

Betekintést nyerhettem az ultragazdagok világába, és a vendégeket szemlélve ismét megerősítést nyert, hogy a gazdagság, a luxus nem mindig jár együtt intelligenciával, boldogsággal és erkölcsi tartással.

Na jó, felülbírálom az értékelésem elején tett kijelentésemet, talán egy hétre szívesen beköltöznék egy luxusszállóba, hogy utána elmesélhessem, nem nagy cucc, luxusitalokat ittam  és luxusételeket ettem egy hétig, a reggelit a szobámba szervírozták, az ágyneműmet áthúzták, a szobámat kitakarították, az ajtót sarkig tárták előttem, egész nap a medencében ücsörögtem, vagy mellette, egy könyvvel a kezemben, iszogattam a koktélomat, rágcsáltam az olívabogyókat és a szobámba menet még Jean Renoval is összefutottam a folyosón, a szobaajtómat pedig Brad Pitt nyitotta ki nekem,  aki éppen arra járt, az én kezeim pedig tele voltak... akármivel, mert Brad olyan tisztelettudó. :) És akkor most leszállok a földre és megyek mosogatni. :D

Elmondhatom, hogy kíváncsiságomat maximálisan kielégítette ez a könyv, nagyon jól szórakoztam, kellőképpen hüledeztem és elámultam ezen a nagyságrendekkel másabb világon, mint az én hétköznapi életem. 

Köszönöm a könyvet a 21. Század Kiadónak!

10/10

Bea

Kordos Szabolcs: Eszem-iszom, Hungary

Milyen bűnös titkokat őriznek az éjszakai mulatók sokat látott alkalmazottai? Miként válik a konzerv töltött káposztából luxuséttermi főfogás? Mi hever a tányérunkon valójában, és egyáltalán: hogyan került a csizma az asztalra? A nagy sikerű Luxushotel, Hungary, Taxisvilág, Hungary és Turista from Hungary szerzője legújabb könyvében első osztályú éttermek, lángososbódék, késdobálók és trendi bárok kulisszatitkairól rántja le a leplet. Tartson vele ezen a különleges utazáson, ismerje meg a vendéglátósok trükkjeit, történetét és nem utolsósorban azt, hogyan élnek túl bennünket, a nem éppen problémamentes vendégeket!

A szórakoztató riportkötet bevezet a pult mögé, a konyhai lengőajtón túlra, valamint megmutatja azt is, hogyan viselkednek a hazai és nemzetközi sztárok vendégszerepben, illetve mit teszünk mi, egyszerű földi halandók, amikor egy üveg bor társaságában kieresztjük a gőzt. Merüljön alá a vendéglátás világába, és garantáltan másként néz körbe, ha legközelebb ételt vagy italt rendel!

A Turista from Hungary (a bejegyzést ITT olvashatod) után sort kerítettem Kordos Szabolcs következő könyvére az Eszem-iszom, Hungaryra. Megjelenési sorrendje valószínűleg nem így van, de ez nem is lényeges. 

Ennek a kötetnek az elolvasása után azt mondom, hogy jobb az édes tudatlanság. :) 

Nem túl sokat járunk étterembe, luxusétteremben pedig még nem is jártunk, lángososbódéban, egyéb étkezdékben már többször is előfordultunk, de pubokban és szórakozóhelyeken is jártunk már, ahol csak az itallal sakkoznak a tulajdonosok, vagy éppen az alkalmazottak.

Sőt, a másik oldalról is van tapasztalatom, pl. egy jobb nívójú ausztriai étteremről, amelyben nem voltak nagy trükközések, de azért a saját kis praktikáikat alkalmazták időnként,  azt hiszem ennyi még elfogadható, mert a vendégek nem szenvedtek hiányt semmiben, és talán megrövidítve sem lettek. 

Nagyon ismerős volt a vendéglátós körökben csak "mentalista rendelés"-nek nevezett rendeléstípus, amikor a betérő vendég csak odaáll a pulthoz és azt mondja, hogy "egy kóla lesz, jéggel", vagy "két sör lesz". Na ilyenkor én is azt gondoltam, hogy lesz, ha kéred, de természetesen szó nélkül hoztam a kért italt, legfeljebb,  amikor hátat fordítottam, akkor grimaszoltam és öltöttek képet arcomon a gondolataim, de a vendéggel szembefordulva már ismét mosolyogva tettem elé a kólát, vagy sört, vagy bármit. Amikor már nagyon kész voltam az ilyenfajta rendelésektől, vagy nagyon késő volt, akkor kérdeztem néha vissza, hogy "lesz?" Volt aki ilyenkor észrevette magát, és kimondta a bűvös nehezen kiejthető "kérek" szót.

Az Eszem-iszom, Hungary tele van ilyen és még ilyenebb sztorikkal. Nem kell félteni a vendéglátósokat sem, bekukkanthatunk öt csillagos éttermek konyháiba, megismerhetjük közelebbről egy ilyen helyen felszolgáló pincérek hierarchiáját, a szakács-pincér csatározásokat és néha  bizony a tulajdonosok tisztességtelen húzásait is. 

Olvashatunk arról, hogy nem mindig azt kapjuk, amit kérünk, a nem megfelelő helyen előfordulhat, hogy borjúpaprikás címen kecskehús kerül a tányérunkba, vagy a sokféle kávékülönlegességet hirdető bárban tulajdonképpen ugyanazat a kávét főzik, csak a neve más, amikor felszolgálják.  A Balaton-parti nyári  vendéglátásról is alkothatunk némi véleményt, bár szerintem eddig is gyűjthettünk tapasztalatokat.

Híres, ismert vendégek, külföldi sztárok, magyar politikusok éttermi szokásairól is olvashatunk egy­-két sztorit, az utóbbiakról név nélkül. 

Amikor valaki 400-500 ezer forintot hagy egy kétszemélyes vacsorára egy étteremben, benne egy 170 ezer forintos üveg pezsgővel, nem is tudom, hogy sajnáljam-e vagy irigyeljem. De létezik olyan bor is, aminek egyetlen palackja 800 ezer forintba kerül!!! Persze valahol ezt mindannyian tudjuk, vagy gondoljuk, de így konkrétan szembesülni vele és azokkal az emberekkel, akik ezt megengedhetik maguknak, kicsit meghökkentő élmény. 

Vicces volt a kínai és a japán turisták étkeztetése, már abban az esetben, ha nem egy kínai, japán vagy éppen koreai étteremben ebédelnek. Amennyiben mégis egy magyar étteremben szeretnék elkölteni az ebédjüket, az mindig különleges kihívás elé állítja a vendéglátójukat. A turisták érdeklődőek ugyan, de ragaszkodnak  a saját ízvilágukhoz is. Így például a paprikás csirkét rizzsel készítik számukra, mert a nokedlit nem eszik meg, tulajdonképpen nem ismerik.

Vagy a hölgy, aki tenger gyümölcseire vágyott, azzal a kikötéssel, hogy az ételben ne legyen hal, rák, kagyló, polip, mert azokra allergiás és egyébként sem szereti őket. 

Ismét egy nagyon szórakoztató könyvet olvastam a szerzőtől, néha meghökkentem, mert bármilyen nagy a képzelőerőm, időnként a valóság túlszárnyalta azt. Azt már egyszer megfogadtam, és a könyv után ismét kijelentem, hogy soha többé nem dolgoznék vendéglátásban. Hogy étterembe, szórakozóhelyre betérek-e, veszek-e lángost és kürtőskalácsot és kebabot? A válasz természetesen igen, közben majd árgus szemekkel figyelek! :D

Kíváncsian várom Kordos Szabolcs új könyvét is, az Airport, Hungary-t, ami a légi közlekedésben dolgozókról szól, légiutas-kísérők, földi kiszolgáló személyzet és pilóták osztják majd meg velünk kalandjaikat.

10/10

A könyvet köszönöm a 21.Század Kiadónak!

Bea