Kordos Szabolcs: Airport, Hungary

Újabb különleges világba nyerhetnek betekintést azok, akik Kordos Szabolccsal tartanak ezen a kontinenseken átívelő utazáson. A hatalmas sikerű Luxushotel, Hungary szerzőjének új könyvében elárulják titkaikat a magánrepülőgépeken dolgozó magyar légiutas-kísérők, valamint megszólalnak a diszkont- és a hagyományos légitársaságok sokat látott alkalmazottai. Megosztják a szerzővel - így az olvasóval is - történeteiket a földi kiszolgáló személyzet tagjai és a mindent elnyelő gyomrú tehergépek magányos pilótái.

Szeretné tudni, miért éri meg 20 millió forintot költeni egyetlen repülőútra, ha mindössze négy percet tölt a helyszínen az ember? Kíváncsi rá, hogyan reagált a magyar legénység egy máig titokban tartott gépeltérítési kísérletre? Megismerné milyen körülmények között élnek a pilóták és a légiutas-kísérők a Közel-Keleten? Mi az igazság a Mile High Clubról?

Ha érdeklik a mindennapok 10 kilométerrel a föld felett, és a repülőtéri élet valósága, akkor az Airport, Hungaryt örömmel forgatja majd.

Ki ne figyelte volna már a csinos, szép légiutas-kísérőket némi vágyakozással, milyen jó lehet nekik, mennyit utaznak, ingyen világot látnak.  Talán volt ennek az elképzelésnek némi alapja régebben, amikor még csak a nagy légitársaságok működtek. Mint pl. egykor a Malév, de már akkor sem volt az jellemző, hogy a pilótáknak és stewardeseknek rendszeresen idejük lett volna egy kis városnézésre, látványosságok megtekintésére, hanem inkább az, hogy érkezés és a repülőgép rendberakása után irány a szálloda, az előírt pihenés, és utána egy másik járattal ismét egy új úticél, vagy éppen visszatérés a kiindulóhelyre. Azt nem állítják, hogy sosem volt, de tényleg nem ez a jellemző. 

Azért nem kell őket sajnálni, mert amikor csak alkalmat tudtak keríteni egy kis kikapcsolódásra, bulizásra, akkor éltek a lehetőséggel, hiszen munkájuk - a pilóták esetében - nagy figyelmet és erős koncentrálóképességet igényel, és hatalmas felelősséggel jár, a légiutas-kísérőknek pedig hatalmas türelemre és empátiára van szükségük, hogy a sokféle utazó emberrel megtalálják a hangot, ha valami baj, feszültség támad a fedélzeten, akkor higgadtan, nyugodtan, céltudatosan tudjanak intézkedni, ha pedig valami katasztrófa helyzet merül fel, akkor készek legyenek az utasok irányítására, felügyeletére és ápolására. Éppen ezért időnként szükségük van lazításra, kikapcsolódásra. 

Kordos Szabolcs Hungary sorozatának újabb kötetében ismét nagyon sok érdekességet, "kulisszatitkot" olvastam, megtudtam, hogy a diszkont-légitársaságok megjelenésével már ez a munka sem feltétlenül egy álomállás, a fapados gépeken szinte megszakítás nélkül repkednek a légitársaságok dolgozói, előfordul, hogy a fáradtságtól azt sem tudják, éppen hol vannak. 

Ha azt gondoljuk, hogy a légiutas-kísérők és pilóták nem félnek repülés közben, akkor bizony tévedünk. Kornél  az óceán felett nem szeret repülni, mert mindig eszébe jut a Rio de Janeiroból Párizsba tartó francia gép, amely 200 utasával zuhant az óceánba. 

A pilóták is félnek, félnek egy műszaki hibától, egy vihartól, egy légörvénytől, egy merénylettől, egy gépeltérítéstől. 

Vannak olyan légiutas-kísérők, akik már sok mindent megtapasztaltak, felrobbantották őket, behúzott futóművel köröztek a repülőtér felett, vagy a gépen történik az egyik utassal egy hirtelen rosszullét, esetleg halál. A rendkívüli körülményeket mindig higgadtan kell fogadniuk és a lehető legjobb megoldást alkalmazniuk a felmerült problémák megoldására.

Minden tiszteletem a légiutas-kísérőké és a pilótáké, akik ezeket a sokszor hatalmas monstrumokat biztonságosan eljuttatják a célállomásra, ha valami probléma merül fel, legjobb tudásuk szerint megoldják és elviselik a nagy felelősséget, ami a munkájukkal jár.

Olvastam ravasz kínai utasokról, akik rögtönzött műbalhét rendeztek egy potya business utazás reményében, de a japánok tisztaságszeretete és szerénysége nagyon szimpatikus volt. Láthattam, hogyan utaznak a közéleti személyiségek és hogyan viselkednek a világsztárok. David Beckham közvetlensége és Jennifer Anniston rejtőzködése egyaránt meglepett,  Madonna exhibicionizmusa és elvárt igényei viszont nem. 

Nagyon érdekfeszítő volt a magánlégitársaságokról olvasni és meghökkentett az a hatalmas gazdagság, amelybe egy nagyon picit beleláthattam, mert bár tudom, hogy vannak nagyon gazdag emberek, de amikor szembesülök azzal, hogy mennyire gazdagok, akkor egy kicsit mindig eláll a szavam.

Az Airport, Hungary éppen olyan érdekes, izgalmas, szinte minden kíváncsiságot kielégítő volt, mint a sorozat többi része, egyetlen hibája van csak, hogy nem volt hosszabb. :)

Köszönöm a könyvet a 21. Század Kiadónak!

10/10

Bea

Karácsonyi ajándékfaktor:  Könnyed, szórakoztató könyv, egy különleges világot mutat be, a légi alkalmozottak világát. Férfinak és nőnek, idősnek és fiatalnak egyaránt remek ajándék lehet.

Kordos Szabolcs: Luxushotel, Hungary

A budapesti szállodák legféltettebb titkai

Kordos Szabolcs bejutott a budapesti szállodák diszkrét és zárt világába. Hónapokat töltött az ötcsillagos ipar szorgos hangyáival és csúcsragadozóival, hogy megtudja mi zajlik a forgóajtón túl. Az informátorok meséltek a sztárok vad partijairól, eltusolt politikai botrányokról, lobbiban hallgatózó kémekről, bogaras vendégekről, és kiteregették a saját szennyesüket is. Ismerje meg a luxushotelek életét a takarítónő, a boy, a recepciós és a menedzser szemszögéből. Meglátja, hogy ez a világ romantikusabb, romlottabb, és főként sokkal izgalmasabb, mint azt valaha gondolta volna.

Kordos Szabolcs általam korábban olvasott két könyve, a Turista from Hungary (bejegyzésért KATT IDE) és az Eszem-iszom, Hungary (bejegyzésért KATT IDE) is nagyon érdekes információkat, meglepő dolgokat tartalmazott, de azt hiszem ebben a részben jártam a számomra leginkább ismeretlen terepen. 

A luxushotelek világa igen távol áll tőlem, és szerintem a magyar emberek nagy százalékától is. Ezért talán még jobban érdekelt ez a helyszín, és nemcsak azért, mert még sosem szemléltem belülről és közelről akár egyet is, hanem azért is, mert azt is tudom, hogy ha esetleg megnyerném a lottó ötöst, és világkörüli útra indulnék, akkor sem szállnék meg egy luxushotelben. Túl előkelő, túl elegáns, én, mint egyszerű ember irtózatosan feszélyezettnek érezném magam benne. 

Ennek a könyvnek a segítségével ismét a kulisszák mögé láthattam, megtudtam ki a szállodavezető után a leghatalmasabb "úr" egy szállodában, kinek mi a dolga, és hogyan épül fel a szállodai dolgozók hierarchiája. A szállodai alkalmazottak nagyon sok mindent látnak, de úgy csinálnak, mintha nem látnának semmit, nagyon sok mindent hallanak, de süketnek tettetik magukat és természetesen sohasem beszélnek arról, amit látnak.   

A hotel jó híre érdekében minden a falak között marad, legyen az egy politikus gyomorforgató szexuális kalandja, külföldi üzletember házasságtörő eseménye, a két ismert magyar fotómodell éjszakai pillangóskodása vagy éppen a japán maffiózók, a Yakuzák látogatása.

Bizalmi munka a szállodai, és igen gyakran, nagyon erős gyomor szükséges hozzá, valamint rezzenéstelen arc, nagyfokú tűrőképesség és szervezőkészség. Természetesen itt is megy a trükközés, az alkalmazottak a saját zsebükre is dolgoznak, aki nincs benne a buliban, annak nincs helye a csapatban, mert később ő lehet a tégla. Italokkal, szobákkal, egyéb magánakciókkal ügyeskednek a hotelalkalmazottak.

Egy hotelban a főportás a "keresztapa", ő az, aki mindent lát, mindent hall, mindenről tud, de a bár a legnagyobb lehetőségek színhelye az ügyeskedők számára. 

Bár a szobalányi munka meglehetősen embert próbáló néha, időnként érdekes dolgokat találnak a szobákban. Maradt már felfújt gumibaba a szekrényben, fürdőköpenyben felejtett fogsor, középkorú hölgy szobájában lovaglóostor és egymillió forint egy reptérre tartó üzletember ágyán. Persze ebből nem sok minden marad nekik, le kell adniuk a talált tárgyak közé, amennyiben nem így tesznek az állásukat kockáztatják.

Megtudtam, hogy Gerard Depardieu Magyarországon sem veti meg a jó bulit, és igazán közvetlen, félmeztelenül ölelgeti a pincéreket, amikor a hangulata a tetőfokára ér és szeret jókedvében kurjongatni. Jean Reno rajongója a magyar konyhának és a Gellért fürdőnek, Brad Pitt szerény és figyelmes, még a takarítókkal is nagyon tiszteletreméltóan beszél.  

Többek között Carlos Santana, Amy Winehouse, Arnold Schwarzenegger, Michael Jackson magyarországi tartózkodásáról is tudhatunk meg érdekességeket.

Izgalmas információ volt az elnöki lakosztály nagysága, berendezése és nem utolsó sorban az ára. No és maguk az elnöki lakosztályok lakói is.

Betekintést nyerhettem az ultragazdagok világába, és a vendégeket szemlélve ismét megerősítést nyert, hogy a gazdagság, a luxus nem mindig jár együtt intelligenciával, boldogsággal és erkölcsi tartással.

Na jó, felülbírálom az értékelésem elején tett kijelentésemet, talán egy hétre szívesen beköltöznék egy luxusszállóba, hogy utána elmesélhessem, nem nagy cucc, luxusitalokat ittam  és luxusételeket ettem egy hétig, a reggelit a szobámba szervírozták, az ágyneműmet áthúzták, a szobámat kitakarították, az ajtót sarkig tárták előttem, egész nap a medencében ücsörögtem, vagy mellette, egy könyvvel a kezemben, iszogattam a koktélomat, rágcsáltam az olívabogyókat és a szobámba menet még Jean Renoval is összefutottam a folyosón, a szobaajtómat pedig Brad Pitt nyitotta ki nekem,  aki éppen arra járt, az én kezeim pedig tele voltak... akármivel, mert Brad olyan tisztelettudó. :) És akkor most leszállok a földre és megyek mosogatni. :D

Elmondhatom, hogy kíváncsiságomat maximálisan kielégítette ez a könyv, nagyon jól szórakoztam, kellőképpen hüledeztem és elámultam ezen a nagyságrendekkel másabb világon, mint az én hétköznapi életem. 

Köszönöm a könyvet a 21. Század Kiadónak!

10/10

Bea

Kordos Szabolcs: Eszem-iszom, Hungary

Milyen bűnös titkokat őriznek az éjszakai mulatók sokat látott alkalmazottai? Miként válik a konzerv töltött káposztából luxuséttermi főfogás? Mi hever a tányérunkon valójában, és egyáltalán: hogyan került a csizma az asztalra? A nagy sikerű Luxushotel, Hungary, Taxisvilág, Hungary és Turista from Hungary szerzője legújabb könyvében első osztályú éttermek, lángososbódék, késdobálók és trendi bárok kulisszatitkairól rántja le a leplet. Tartson vele ezen a különleges utazáson, ismerje meg a vendéglátósok trükkjeit, történetét és nem utolsósorban azt, hogyan élnek túl bennünket, a nem éppen problémamentes vendégeket!

A szórakoztató riportkötet bevezet a pult mögé, a konyhai lengőajtón túlra, valamint megmutatja azt is, hogyan viselkednek a hazai és nemzetközi sztárok vendégszerepben, illetve mit teszünk mi, egyszerű földi halandók, amikor egy üveg bor társaságában kieresztjük a gőzt. Merüljön alá a vendéglátás világába, és garantáltan másként néz körbe, ha legközelebb ételt vagy italt rendel!

A Turista from Hungary (a bejegyzést ITT olvashatod) után sort kerítettem Kordos Szabolcs következő könyvére az Eszem-iszom, Hungaryra. Megjelenési sorrendje valószínűleg nem így van, de ez nem is lényeges. 

Ennek a kötetnek az elolvasása után azt mondom, hogy jobb az édes tudatlanság. :) 

Nem túl sokat járunk étterembe, luxusétteremben pedig még nem is jártunk, lángososbódéban, egyéb étkezdékben már többször is előfordultunk, de pubokban és szórakozóhelyeken is jártunk már, ahol csak az itallal sakkoznak a tulajdonosok, vagy éppen az alkalmazottak.

Sőt, a másik oldalról is van tapasztalatom, pl. egy jobb nívójú ausztriai étteremről, amelyben nem voltak nagy trükközések, de azért a saját kis praktikáikat alkalmazták időnként,  azt hiszem ennyi még elfogadható, mert a vendégek nem szenvedtek hiányt semmiben, és talán megrövidítve sem lettek. 

Nagyon ismerős volt a vendéglátós körökben csak "mentalista rendelés"-nek nevezett rendeléstípus, amikor a betérő vendég csak odaáll a pulthoz és azt mondja, hogy "egy kóla lesz, jéggel", vagy "két sör lesz". Na ilyenkor én is azt gondoltam, hogy lesz, ha kéred, de természetesen szó nélkül hoztam a kért italt, legfeljebb,  amikor hátat fordítottam, akkor grimaszoltam és öltöttek képet arcomon a gondolataim, de a vendéggel szembefordulva már ismét mosolyogva tettem elé a kólát, vagy sört, vagy bármit. Amikor már nagyon kész voltam az ilyenfajta rendelésektől, vagy nagyon késő volt, akkor kérdeztem néha vissza, hogy "lesz?" Volt aki ilyenkor észrevette magát, és kimondta a bűvös nehezen kiejthető "kérek" szót.

Az Eszem-iszom, Hungary tele van ilyen és még ilyenebb sztorikkal. Nem kell félteni a vendéglátósokat sem, bekukkanthatunk öt csillagos éttermek konyháiba, megismerhetjük közelebbről egy ilyen helyen felszolgáló pincérek hierarchiáját, a szakács-pincér csatározásokat és néha  bizony a tulajdonosok tisztességtelen húzásait is. 

Olvashatunk arról, hogy nem mindig azt kapjuk, amit kérünk, a nem megfelelő helyen előfordulhat, hogy borjúpaprikás címen kecskehús kerül a tányérunkba, vagy a sokféle kávékülönlegességet hirdető bárban tulajdonképpen ugyanazat a kávét főzik, csak a neve más, amikor felszolgálják.  A Balaton-parti nyári  vendéglátásról is alkothatunk némi véleményt, bár szerintem eddig is gyűjthettünk tapasztalatokat.

Híres, ismert vendégek, külföldi sztárok, magyar politikusok éttermi szokásairól is olvashatunk egy­-két sztorit, az utóbbiakról név nélkül. 

Amikor valaki 400-500 ezer forintot hagy egy kétszemélyes vacsorára egy étteremben, benne egy 170 ezer forintos üveg pezsgővel, nem is tudom, hogy sajnáljam-e vagy irigyeljem. De létezik olyan bor is, aminek egyetlen palackja 800 ezer forintba kerül!!! Persze valahol ezt mindannyian tudjuk, vagy gondoljuk, de így konkrétan szembesülni vele és azokkal az emberekkel, akik ezt megengedhetik maguknak, kicsit meghökkentő élmény. 

Vicces volt a kínai és a japán turisták étkeztetése, már abban az esetben, ha nem egy kínai, japán vagy éppen koreai étteremben ebédelnek. Amennyiben mégis egy magyar étteremben szeretnék elkölteni az ebédjüket, az mindig különleges kihívás elé állítja a vendéglátójukat. A turisták érdeklődőek ugyan, de ragaszkodnak  a saját ízvilágukhoz is. Így például a paprikás csirkét rizzsel készítik számukra, mert a nokedlit nem eszik meg, tulajdonképpen nem ismerik.

Vagy a hölgy, aki tenger gyümölcseire vágyott, azzal a kikötéssel, hogy az ételben ne legyen hal, rák, kagyló, polip, mert azokra allergiás és egyébként sem szereti őket. 

Ismét egy nagyon szórakoztató könyvet olvastam a szerzőtől, néha meghökkentem, mert bármilyen nagy a képzelőerőm, időnként a valóság túlszárnyalta azt. Azt már egyszer megfogadtam, és a könyv után ismét kijelentem, hogy soha többé nem dolgoznék vendéglátásban. Hogy étterembe, szórakozóhelyre betérek-e, veszek-e lángost és kürtőskalácsot és kebabot? A válasz természetesen igen, közben majd árgus szemekkel figyelek! :D

Kíváncsian várom Kordos Szabolcs új könyvét is, az Airport, Hungary-t, ami a légi közlekedésben dolgozókról szól, légiutas-kísérők, földi kiszolgáló személyzet és pilóták osztják majd meg velünk kalandjaikat.

10/10

A könyvet köszönöm a 21.Század Kiadónak!

Bea

Kordos Szabolcs: Turista from Hungary

Hogyan mulatunk egy félkész hotelben Zanzibáron, mi magyarok? Milyen nem várt élményekkel gazdagodhatunk egy görögországi buszos túrán? És hogyan vernek át Vatikánban, ahol a kísérőinknek az Isten pénze nem elég? A hajnali nyugágyfoglalóktól a botcsinálta apartmantolvajokon át, a Turista from Hungary hasábjain találkozhatunk a legújabb kori magyar portyázók színe-javával. Hány ezer kilométert utazik egy téliszalámis szendvics? Hogyan rabolunk, fosztogatunk, csenünk, kölcsönzünk külföldön? Milyen különleges kívánságainkkal, hóbortjainkkal megyünk utastársaink vagy éppen vendéglátóink idegeire? Hogyan flörtölünk, mivel hódítunk egy nyaraláson? Hova utazik feleségével és szeretőjével felváltva az egykori miniszter? Hogyan parancsol magának tiszteletet a magyar rocker idegenben? Szóval hogyan viselkednek hírességeink, színészeink, tévésztárjaink, politikusaink ott, ahol azt hiszik, senki nem ismeri fel őket? 

A könyvben idegenvezetők mesélnek arról, mivé válunk mi, magyarok, amikor minden értelemben átlépjük a határokat...

Ki ne akart volna gyermek- vagy ifjúkorában orvos, állatorvos, stewardes, pilóta vagy éppen idegenvezető lenni? Az én terveim között is szerepelt ez az egzotikusnak tűnő szakma, és ez a könyv most igazán részletesen megmutatta nekem, hogy mire számíthatnék, ha kitartok gyerekkori terveim mellett.

Továbbra is azt gondolom, hogy nem rossz szakma ez, mert bár az idegenvezetőkre bízott utasok ahányan vannak, annyiféle problémával bombázzák őket az utakon, de jó esetben azért ez nekik is élmény lehet, amivel nem is keresnek olyan rosszul. Ha szervezett buszos utazásokat kísérnek sokadjára Görögországba például, akkor az azért öröm számukra, mert oda már szinte hazajárnak, ismerik a boltost, az éttermest, a pub tulajdonosát, nagyon sok mindent ingyen kapnak azért, hogy az ő boltjukba, éttermükbe, szórakozóhelyükre kísérjék a busznyi utast is. 

Egzotikus utakra jutnak el, Afrikában szerveznek szafarit és próbálják teljesíteni a sokszor milliomos utasok minden kérését, legyen az egy kígyóvért ivó túra, vagy akár egy éjszakai kiruccanás hölgyekkel.  Diszkrétek, pontosak, univerzálisak, profik. 

A könyv végig szórakoztató, szinte tátott szájjal olvastam, hogy milyen helyeken jártak és milyen kalandokat éltek át, milyen problémákat oldottak meg, és hogyan viselkedtek a magyar turisták bizonyos esetekben. 

Nem voltam mindig büszke honfitársaimra, de aki Magyarországon cigányvajda, az egy afrikai szafarin sem lehet más, és a spórolós emberek külföldön is megfontoltan költik a pénzt, vagy inkább nem is költik.  Vannak, akik nem költenek, egyenesen lopnak. Nemcsak kis sampont, kis szappant, esetleg szállodai törülközőt, hanem hátizsákjukba pakolják a szálloda egész napi narancskészletét, de előfordult, hogy tévét is megpróbáltak meglovasítani. 

A magyar hírességekről is nagyon érdekes információkat olvastam. Van olyan, aki külföldön is celebként viselkedik, és azt várná, hogy úgy kezeljék ott is, mint itthon, és van a másik véglet, aki eleve olyan helyet kerestet az idegenvezetővel, ahol egyetlenegy magyar sem foglalt szobát, mert teljesen inkognitóban akar nyaralni.

Elkísérhettem az idegenvezetőkkel együtt egy családot Los Angelesbe, bekukkanthattam Észak-Koreába, megtudhattam, miért könnyű Tibetben spirituális hangulatba kerülni, mit csinálnak a férfiak egy iráni birkózóklubban és jártam Afrikában szafarin. Azon még most is nagyon fel vagyok háborodva, hogy az emberek egyszerűen elmennek Afrika egy olyan országába, ahol vadászengedélyt sem kérnek, kifizetik a kísérőjüket, milliós nagyságrendeket az utazásért és a vadászatért, és csak úgy képesek lelőni elefántot, tigrist, oroszlánt. Magyarok is mennek ilyen céllal, nem is kevesen. 

Olvastam turista szexről és szexturizmusról, szomorú véget ért  utazásokról, és boldog véget ért kalandokról. Elég gyakran csodálkoztam, szinte hihetetlen volt, amit olvastam, és egy-két dolgot a családomnak is felolvastam, annyira érdekesnek találtam. 

Azt hiszem kicsit bánhatom, hogy nem lettem idegenvezető, bár családot alapítani, komoly kapcsolatot kialakítani nem nagyon tudnak az állandó utazások miatt, ezért általában választaniuk kell a kettő között, de addig amíg nem választanak nagyon sok kalandban és élményben van részük. Azt gondolom, létezik ettől sokkal rosszabb munka is.:)  A könyv végén pedig az idegenvezetők nem túl etikus szervezkedéseiről is olvashatunk, ami egy kicsit meglepett, de úgy vélem,  ha elolvasom Kordos Szabolcs többi könyvét is, fognak még érni meglepetések. 

Szórakoztató, izgalmas, kalandos történetek voltak, jöhet a következő!

A könyvet köszönöm a 21. Század Kiadónak!

10/10

Bea