2022. december 15., csütörtök

Lucy Maud Montgomery: Anne karácsonya


Ezt a könyvet karácsonyi hangolódós olvasmánynak választottam ki a könyvtárban  és tökéletesen hozta a tőle elvárt élményt és történeteket. Azt a békés, bájos hangulatot, amit az Anne könyvekben is kaptam a szerzőtől, megtaláltam ezekben az ünnepi novellákban is. 

A könyv előszavából megtudjuk, hogy Lucy Maud Montgomerynek 1972-ben előkerült egy tizenkét kötetre rúgó novellagyűjteménye, melyre Rea Wilmhurst, könyveinek későbbi szerkesztője, az írónő nagy rajongója bukkant rá. A fia segítségével, - aki egy felsorolást is átadott Rea Wilmhurst-nek -, azonnal kutatásba kezdett, hogy megkeresse azokat az írásokat és novellákat is, amelyeket a szerző sosem tett bele egyik könyvébe sem.
Három év alatt 500 ilyen novellára bukkant. Ezek nagy része magazinokban jelent meg, amely lapok karácsonyi, ünnephez illő történeteket rendeltek meg a szerzőtől. 

A magazinok azt is szerették volna, ha valamilyen üzenetet is hordoznak ezek a történetek, ezért a novellák végén találunk  régi fajta tanulságot, bölcsességet, ami engem abszolút nem zavart. Odaillett a történetek végére, mint amikor idős nagyszüleink gondolnak ilyesmit vagy éppen szóvá is teszik. 

Nagyon tetszettek ezek az írások, melyekben címével ellentétben nem csak Anne karácsonyáról olvashatunk, hanem az angol vidéki emberekről, tele van ez a könyv megható és vicces pillanatokkal, félreértésekből adódó bájos életképekkel, önzetlen jótéteményekkel, boldog viszontlátásokkal és békülésekkel. Mintha a karácsony, az ünnep a legjobbat hozná ki az emberekből.

Mikor előfordulnak csodák, mikor bármi előfordulhat, hirtelen lesz ajándék és terülj-terülj asztalkám a szegény család gyerekei előtt, mikor Anne megkapja a hőn áhított, divatos, puffos ujjú ruhát, mikor a régen látott testvér hazatér a háborúból, mikor a nagybácsi elismeri, hogy semmi értelme az évtizedek óta tartó haragoskodásnak. 

Olyan ez a könyv, mint egy frissen sült karácsonyi kekszesdoboz, tele finomabbnál finomabb kekszekkel, melyeknek az orrunkban érezzük az illatát, amit Anne vagy Marilla, vagy ezek az imádni való asszonyok megsütöttek, miután felvették gyönyörű rózsás kötényeiket és kinyújtották a porhanyós, tökéletes tésztát, közben elővették a kamrából a nyár végén eltett ínycsiklandó áfonyalekvárjukat, hogy aztán szívük minden szeretetével belepakolják az elkészült kekszeket a dédnagymamától örökölt dobozukba.

Nagyszerű, szépséges, szívet-lelket megmelengető vintage novellagyűjtemény, amit a legjobb ilyenkor, karácsony közeledtével elolvasni, akár minden évben. 

Bea

"Sosem tudhatja előre, mit hoz a következő kanyar az élet útján..."

*****

"Hidd el, minden azon múlik az életben,
hogy kívülről nézel-e befelé, vagy bentről kifelé."

*****

"Karácsony reggelén szépséges fehérségre ébredtek Avonlea lakói, akik a szokatlanul enyhe decemberi időjárás miatt már nem is reménykedtek fehér karácsonyban, s lám, mégis esett az éjszaka annyi hó, ami fehérré varázsolta a tájat. Anne boldogan kukucskált ki a befagyott ablakon. A Kísértetjárta Erdő fenyőfáit mintha porcukorral fújták volna be, a nyírfák és a vadcseresznyék gyöngyházfénnyel csillogtak, a behavazott szántás, mint megannyi fehéren mosolygó gödröcske húzódott a láthatárig, és a csípős tiszta levegőt szinte harapni lehetett."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése