Eleanor H. Porter: Az öröm játéka örök
Két hónappal ezelőtt olvastam a szerző Az élet játéka című könyvét, ennek a kötetnek az első részét. Elvarázsolt az az üdeség, az a sok szeretet, jóindulat és pozitív erő, ami abból a könyvből áradt, nagyon megszerettem a főhőst, Pollyannát, aki egy egész várost tanított meg A JÁTÉK-ra, amivel bevallom őszintén, azóta én is próbálkozom.
Alapból is pozitív ember vagyok, de amikor ilyen könyveket olvasok, még jobban felerősít és felvidít, jobb, mint bármilyen motivációs könyv.
Ebben a részben is Pollyannáé a főszerep, és csodálatos folytatása az első kötetnek.
Két részre oszlik a könyv cselekménye, így kicsit folytatódik még Pollyanna története, kapunk még abból a vidámságból, kedvességből, energiából, amit megismertünk és megszerettünk az első kötetben, majd a könyv második felében Pollyanna felnőtté válását követhetjük figyelemmel.
Sajnos, történtek szomorú események a történetben és izgalmak is egyaránt voltak Pollyanna és a környezetében élők életében. Viszontláthattuk az első rész szereplőit és megismertünk újakat is, akiknek a lány most is gyökeresen megváltoztatta az életét, boldogságot, szeretetet, vidámságot, napfényt hozott olyan emberek életébe, akik már sok mindenről lemondtak.
Annak ellenére, hogy a könyv, mintha két könyvnek tűnne, a gyermek Pollyanna és a néhány év múlva viszontlátott fiatal nő Pollyanna miatt, és a vége is habosra és maximálisan pozitívra sikeredett, én szerettem ezt a könyvet is annyira, mint az első kötetet, még úgy is, hogy akadt benne egy-két zavaros részlet is.
Nagyon bájos és kedves könyv és nagyon örültem, hogy teljes, kerek folytatást olvashattam, minden a helyére került, mert mindig kíváncsi vagyok, vajon hogyan alakulhat a szereplők további élete. Könnyed, gyorsan olvasható és nagyon jólesik a léleknek egy ilyen könyv. Ha nem olvastátok, mindenképpen kezdjétek az első résszel!
"Persze néha bosszantó, ha másoknak folyton szüksége van az emberre, mert így sokszor nem jut időnk azzal foglalkozni, amivel szeretnénk. Bár ilyenkor az ember éppen annak örülhet, hogy mások vele szeretnének lenni, ugye?
*****
"Tudja, Polly néni szeretné, ha Tom bácsinak mindene meglenne,
amit csak akar, de azt szeretné, hogy Tom bácsi azt akarja,
amit ő szeretne, hogy Tom bácsi akarjon.
Érti, ugye?"
*****
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése