2015. június 7., vasárnap

Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér

Rosie és Alex jóban-rosszban kitartanak egymás mellett, és életre szóló szövetséget kötnek az iskola és a felnőttek zord világa ellen. Az izgalmas órai levelezések alatt még nem sejtik, hogy életük következő jó néhány évét is így fogják eltölteni: egymással levelezve. A sors újra és újra elválasztja őket egymástól, hogy próbára tegye barátságukat, kitartásukat és őszinteségüket.

Az elején egy kicsit furcsa és szokatlan volt ez a levelezős forma, de aztán már egész jól megszoktam, sőt tetszett is.
Nagyon jó volt mindkét főszereplő életét végigkövetni teljesen a gyerekkoruktól kezdve, a történet végére már nagyon közel éreztem magamhoz őket.
Hát néha azért felcsattantam, hogy két ember, hogy nem képes azt észrevenni, és élni azzal, ami ott van az orruk előtt, de akkor sokkal hamarabb véget ért volna ez a könyv. (Amit viszont nem szerettem volna. :)) 
A könyv befejezéséről pedig csak annyit mondanék, hogy jobb később, mint soha. ;)

Ui.: a filmet én még nem láttam, igazából még arról sem tudtam, hogy készült belőle, de mindenképpen meg fogom nézni. :)

8,5/10

Zsófi


4 megjegyzés:

  1. :D Jó, hogy nem csak én csattantam fel néha miattuk. Hülyék :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D azok. ami ott van előttünk azt jól meg kell ragadni. :D

      Törlés
  2. Nekem is pont ez a gondolatom támadt, hogy ennyire nem lehetnek vakok ezek ketten. :)

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés