A new england-i Barrett család élete romokba dől, amikor a tizennégy éves Marjorie akut skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Az orvosok sehogy sem tudják megakadályozni a lány süllyedését az őrületbe, így Barrették tehetetlenségükben a hitbe menekülnek: a helyi katolikus paphoz fordulnak segítségért.
Wanderly atya némi vizsgálódást követően ördögűzést javasol, mert úgy hiszi, hogy Marjorie nem beteg, hanem a gonosz szállta meg. Felveszi a kapcsolatot egy helyi műsorgyártó céggel, akik médiaszenzációt sejtve felajánlják, hogy valóságshow-t készítenek Barrették megpróbáltatásaiból. A család végül a pénz miatt kénytelen belemenni a dologba, és így veszi kezdetét A megszállottság című show. A műsor hatalmas népszerűségre tesz szert, de kisvártatva leállítják, mert a családi házban rémisztő tragédia történik. Annyira szörnyű, hogy a műsorra utaló minden anyagot gyorsan eltüntetnek.
Tizenöt évvel később egy népszerű író interjút kér a történtekről Marjorie húgától, Merrytől. Ahogy a nő visszaemlékszik a múlt elfeledettnek hitt eseményeire, rég eltemetett titkok és fájdalmas emlékek törnek a felszínre – az olvasó pedig egy félelmetes pszichológiai horror kellős közepébe csöppen, ami nem csak az emlékezet és valóság, tudomány és hit kérdéseit feszegeti nyugtalanító módon, hanem az ősidők óta bennünk lakozó gonosz természetét is.
Ördögűzés, akut skizofrénia, valóságshow, azt kell hogy mondjam ez a fülszöveg nagyon felcsigázott engem, hatalmas kíváncsisággal, és elvárásokkal vágtam neki a könyvnek. Talán lehet, hogy ez is volt a baj, mert egy kicsit csalódott voltam, amikor a végére értem.
Persze a könyv eleje még jól indult. A megszállottság jeleit mutató Marjorie nagyon ijesztő volt, a kis húzásaitól pedig rendesen kitört a frász. Az egész történetet Majorie húga, az akkoribban nyolcéves Merry elbeszéléséből ismerhetjük meg, ettől is lett egy különleges hangulata a regénynek, bár ahogy egyre jobban haladtam a történettel, valami számomra is megmagyarázhatatlan okokból (hisz tényleg csak egy nyolcéves kislányról beszélünk) úgy lett Merry egyre ellenszenvesebb.
Amikor elkezdődött a Megszállottság című, a Barret család és Marjorie mindennapjait bemutató valóságshow, egy kicsit leült nekem az egész történet, sőt már azt sem tudtam eldönteni, hogy akkor most mi is van Marjorie-val, mert az igazán rémisztő és megmagyarázhatatlan megmozdulásai elmaradoztak. Persze erre kaptunk egy magyarázatot is, ami újból egy kis fejtörésre adott okott.
Az még nagyon zavart, hogy Marjorie apját és Wanderly atyát én fontosabb szereplőnek tartottam (és szerintem az író is), ők mégis egész végig csak olyan alig megszólaló szereplőként voltak jelen, legalábbis én így láttam őket, örültem volna, ha egy kicsit ők is nagyobb teret kapnak.
A blogbejegyzésszerű, a család valóságshowjáról szóló fejezetek kezdetben érdekesnek tűntek, később meg azt is megtudtuk, hogy ki írja őket, de egy idő után ezek a részek egyáltalán nem kötöttek le, sőt egyenesen siettem az olvasásukkal, hogy végre a rendes részekhez érjek, amikben történik is valami.
A befejezés előtt még volt részünk egy nagybetűs Ördögűzésben, ez tényleg hátborzongató volt, teljesen meg voltam vele elégedve. :)
A befejezés, a történet végkifejlete engem teljesen váratlanul ért. Nagyon tragikus volt és megdöbbentő, az biztos, hogy ilyesmire egyáltalán nem számítottam.
Egy csomó megválaszolatlan kérdésem maradt még viszont, de lehet a szerzőnek pont ez volt a célja, hogy törjük csak mi magunk a fejünket ezen az egészen... de egy kicsit azért csalódott is vagyok...
6,5/10
Zsófi
