A Földet elfoglalta a világűrből érkező idegen faj, amelynek tagjai irányításuk alá vonják az emberek elméjét, miközben a testüket érintetlenül hagyják. Az emberiség túlnyomó része feladta, az ő testük már csak egy burok. A betolakodók magukkal hozták a rák ellenszerét, megszüntették a háborúkat, a Földet paradicsommá változtatták. Saját maguk számára.
Amikor egy nagyhírű, különc, világról világra járó lélek érkezik a bolygóra, az utolsó lázadók egyikének testét kapja ittlétéhez. A Vándor, aki Melanie Stryder testébe költözik, ismeri a nehézségeket és kihívásokat, amelyekkel szembe kell néznie egy emberi burokban élve. Tud a mindent elsöprő érzelmekről és a mindennél erősebb emlékekről. Egyvalamire azonban nem készült fel. Arra, hogy új testének előző lakója nemhogy nem költözött ki a burokból, de egyenesen visszaköveteli tulajdonát. Melanie nem hajlandó feladni, nem hajlandó eltűnni.
Ő egy kőkemény lány, aki a végsőkig küzdeni fog a testébe betolakodó idegen létforma ellen.
Aztán egy váratlan fordulat következtében Melanie és a Vándor szövetségesekké válnak, és a két lélek ugyanabban a burokban vág neki a kietlen arizoniai sivatagnak, hogy megtalálják a férfit, akibe mindketten szerelmesek...
A
Minikönyvklub harmadik olvasmánya volt ez a könyv, és mivel a második könyvet, a Metrót kihagytam, ezt mindenképpen el szerettem volna olvasni.
Ezt a könyvet, Anyával nagy Twilight fanokként már rögtön a megjelenése után megrendeltük magunknak, mert eléggé kíváncsiak voltunk rá, hogy milyen könyvet alkothat Stephenie Meyer ebben a stílusban
Végül rajtam kívül mindenki elolvasta a könyvet, és nagyon szerették is (igen még a családunk férfi/fiú tagjai is!) . Természetesen én is egyből nekikezdtem, de félbehagytam (jó-jó, csak egy vagy két fejezetet olvastam el igazából belőle, úgyhogy ezt még félbehagyásnak sem igazán lehet nevezni). A "félbehagyás" oka az volt, hogy a történet elejét túl zavarosnak és érthetetlennek találtam....jó kis zakkant lehettem, mert most semmi zavarosat nem találtam benne. :)
És végülis nekem is tetszett a könyv, ha nem is vált kedvencemmé, mondjuk azért kaptam is a fejemre itthon, hogy miért csak nyolc pontot szándékozok rá adni.
A testbe beköltözős alapötlet és a kidolgozás szerintem jó volt, és eredeti. Bár azt nem értettem, hogy ezek az angyali, gonoszságot nem ismerő lelkek, akkor hogy irthatnak ki ilyen egyszerűen teljes civilizációkat.
Szent Lélek Vandát egy párszor jól megráncigáltam volna (de most mondjuk az iránta támadt agresszívitásom azon is elgondolkoztatott, hogy mi emberek tényleg ilyen gonoszak és erőszakosak lennénk, hogy ennyire irritált Vanda angyali viselkedése...).
Mostanában nem nagyon olvastam sok romantikus könyvet, így a sokat emlegetett négyes szerelmi kör vívódásai számomra még elviselhetőek voltak.
Eddig is tudtuk, hogy a szerelem minden akadályt és határt ledönt, de most az is bebizonyosodott, hogy bizony a fajok közötti ellentétek sem jelentenek számára akadályt! :)
A film szerintem azért nem volt olyan rossz, bár így a könyv elolvasása után látom a hiányosságait is. Mivel én előbb láttam a filmet, a szereplőket már végig a filmbeli arcukkal képzeltem el. Viszont azt én sem értem (ahogy Anitiger sem), hogy Vándor haja miért nem lehetett szőke.
Ezeket a hajszín választásokat egyébként nagyon nem szoktam érteni, főleg ha jelentősége is van annak, hozzájárul a karakteréhez, hogy valakinek mondjuk vörös a haja. Akkor a filmbe miért kell barnának lennie? Azt hiszem, mi könyvmolyok sosem fogunk ezekre a kérdésekre kielégítő választ kapni. :)
8/10
Zsófi
