2018. december 5., szerda

Takeshi Kitano: Fiú


Takeshi Kitano könyve egy szerény, csendes kötet, mely meglepően hatásosan mutatja be a japán kamaszfiúk lelkét és a kamaszkor, a gyermeki lét bizonytalanságait. Három egyszerű elbeszélés japán fiatalokról, amelyek egy-egy részletet mutatnak be ezeknek a gyerekeknek, fiúknak az életéből. Vágyaikról, gondolataikról, mindennapjaikról.

Japán egy nagyon érdekes ország, azt is mondhatnám, hogy egy teljesen más világ a mi szemünkkel nézve. Talán mégsem kell ezen csodálkoznunk, hiszen a világ másik felén fekszik, és az egzotikus, különleges, izgalmas, meglepő jelzők jutnak eszembe az országról. 


Igazak ezek a jellemzők ezekre a történetekre is. Idegennek, távolinak, sokszor meghökkentőnek tűnnek azok a szokások, azok a hétköznapi események, amelyekről a könyvben olvashatunk.

A történetek főszereplői mindhárom esetben kamaszfiúk, akik még nem tudják, hová tartanak, mi lesz belőlük, bizonytalanok a mindennapokban és élik a megszokott életüket. Azt az életüket, amelyek nem megelégedett boldogságról árulkodnak, melankolikusak, szomorúak, keserűek. Mindannyian elvágyódnak valahová, mi pedig csak reménykedhetünk benne, hogy minden látszat ellenére van esélyük úgy felnőni, hogy talán megtalálják a boldogságukat.

Az első történet a Bajnok kimonóban egy nagyon érdekes kultúrális szokást mutat be. Japánban az 1964-es tokiói olimpia óta minden évben megtartják a Nemzeti Sportnapot az iskolákban. Ilyenkor az egész iskola részt vesz ezen a megmozduláson, nincs tanítás, nagyon fontos esemény ez, amelyen dicsőség részt venni és jó eredményt elérni. 

Mamoru is izgatottan készülődik, részt vesz a váltófutásban, ami egy nagyon fontos versenyszám. Bátyja, Shinichi nagyon jó tanuló, de nem jeleskedik sportolásban és nem is szereti. Mégis részt kell vennie. Ennek a napnak a történetéről szól ez a novella, a testvérek kapcsolatáról, a szülőkkel való viszonyukról. Egy nagyon rövid pillanatra a jövőbe is belepillanthatunk a kerettörténetnek köszönhetően. 

A második történet a Csillagbölcső főszereplői szintén egy testvérpár, mely a legszívhezszólóbb történet volt. Közös rajongásuk a csillagok és a világegyetem iránt erős köteléket alkot kettőjük között, amely rajongást elhunyt édesapjuk oltotta beléjük. Édesanyjuk igen furcsán viselkedik velük, mintha csak a saját boldogulását tartaná szem előtt, ezért a két fiú a csillagokhoz menekül. 

Kemény, szinte érzelemmentes valóság az, amivel szembe kell nézniük, a történet szomorú és elgondolkodtató, mi lett vajon a fiúkkal.

A harmadik történet Ichiro kalandja, találkozása az élettel, az első szerelemmel, a vágyakkal és veszélyekkel, kellemes és kellemetlen tapasztalatokkal, melyeket meg kell tanulnia feldolgozni. 

Három csendes dráma a gyerekkor és felnőttkor határán, mely előrevetíti a felnőttlét nehézségét és a reményét is arra, hogy most már valami más, valami jobb, valami fontos dolog történik. 

Bár a fiúk a történetek főszereplői, érdemes odafigyelni a női karakterekre, az ő életükre is. Nekik vajon több esélyük van valami jobbra, valami reménytelibbre? 


Egy 2007-es japán tanulmány szerint "minden tizedik japán kamasz szenved többé-kevésbe súlyos depressziótól már a hatodik életévétől kezdve, s a 9 és 12 év közötti iskolások négy százaléka depressziós."  Ezt a jelenséget azzal magyarázzák, hogy a társadalom nagy elvárásokat támaszt a gyerekekekkel szemben, hogy sikeresek legyenek és alkalmazkodjanak a többséghez. 

Bea

"Akár sportnap volt, akár úszóverseny, Kondo tanár úr 
mindig utált veszíteni a párhuzamos  osztály ellen. 
A nyári úszóbajnokságon nem bírtunk győzni a százméteres váltóban, 
és a verseny után órákig térdelhettünk az osztályteremben, 
aztán a padra kellett hasalnunk, hogy a lábtempót gyakoroljuk. 
Ki tudja, miféle "önkritikát" kell gyakorolnunk, ha megint veszíteni merünk." 
/Bajnok kimonóban/

*****

"Mégis el kellett tűnődnöm azon, hogyan felejthette el anya ilyen gyorsan apát? 
Hiszen apa tanította meg nekünk a csillagképeket, és ő tanított meg tüzet gyújtani 
gyufa meg öngyújtó nélkül. 
Anya talán sosem hallotta, hogyan beszél apa a csillagokról? 
Vagy a felnőttek mindent ilyen hamar elfelejtenek?" 
/Csillagbölcső/



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése