Elképesztő lélektani thriller - a Hátsó ablak találkozása a Holtodiglannal.
Rachel ingázó. Minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátása. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. "Jess és Jason", így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra.
És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovább halad, de ennyi elég.
A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt.
Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton...
A könyv, ami már hetek óta a moly legolvasottabb könyvei között van, én pedig vagy egy fél éve előjegyeztem magamnak, és várom, hogy olvashassam. Nem tagadom, nagyon kíváncsi voltam már.
Kezdjük a fülszöveg első mondatával: "Elképesztő lélektani thriller - a Hátsó ablak találkozása a Holtodiglannal.", ez egy nagyon csábító mondat volt nekem, de sajnos nem volt itt semmiféle találkozás. Hitchcock remekével, a Hátsó ablakkal köszönő viszonyban sincs ez a könyv szerintem, a Holtodiglannak pedig egy fejezete izgalmasabb volt számomra, mint az egész A lány a vonaton.
Nem tudom mit vártam a könyv nagy hírneve után, de biztosan nem ezt, amit kaptam. Mert számomra ebben a történetben nem volt semmi különleges, csupán egy harmadosztályú, sima (semmiképpen sem lélektani) thriller volt, egy rendkívül idegesítő főszereplővel. A kétszázadik oldal után már elképesztően untam Rachel állandó jelleggel ismétlődő nem iszok - mégis iszok egy kicsit - kiütöm magam - másnap nem emlékeszem semmire - jézusom, milyen szánalmas vagyok cselekmény sorozatát.
Olyan fajta vagyok, aki általában nem szokott a gyilkos személyére tippelni, még akkor sem, ha ez elég egyértelmű. De igazából szeretek is "ilyenfajta" lenni, mert így mindig jó kis meglepetések érnek.
Ennél a könyvnél viszont már elég hamar sejtettem, hogy ki lesz a mi emberünk, így azt gondoltam, hogy a könyv végén lesz még egy jó nagy csavar, egy olyasféle, ami talán még segít elhalványítani a Rachel-sirámok okozta csalódottságomat is, de sajnos számomra nem volt ilyen csavar...pedig olyan sokáig reménykedtem.
Nem tudom, talán ha úgy olvastam volna a könyvet, hogy nem tudok róla semmit (ami azért elég nehéz lett volna, legfőképp a féléves könyvtári várakozás miatt), akkor nem lett volna ilyen nagy csalódás, hanem csak egy sima középszerű thrillerként maradt volna meg bennem, de ezt már ugye sosem fogjuk megtudni... :)
6/10
Zsófi
