Két olyan gyerekkönyvet szeretnék ma megmutatni, amelyek nem megszokottak, mindkettő eltér a megszokottól, de éppen ezért különös és érdekes mindkettő.
Elöljáróban el kell mondanom, hogy bár szerettem énekelni és énekkaros is voltam általános iskolában, a szolfézs az énekórákon nekem mindig igazi mumusnak számított.
Azt hiszem, ez azért lehetett, mert az énektanár nem fordított nagy gondot arra, hogy mindenki alaposan megtanulja, ezért néhány gyereknek, akik zeneiskolába jártak és valamilyen hangszeren tanultak, jól ment a szolfézs, az osztály többségének pedig nem.
