A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Janikovszky Éva. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Janikovszky Éva. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. július 20., hétfő

Janikovszky Éva mégegyszer

A Hét Bőr
A tükör előtt
Jó nekem!


Ismét három kikapcsoló, megmosolyogtató Janikovszky könyvet olvastam.
A Hét Bőr volt a kedvencem. Valószínűleg azért, mert olyan volt, mintha megelevenedett volna a gyermek-, vagy inkább ifjúkorom.  Az úttörő  őrsök, az őrsgyűlések, rajdélutánok, iskoladiszkók, a kicsik patronálása, az öregek segítése, a takarékbélyeg-gyűjtés, hulladékgyűjtés a MÉH-be mind-mind olyan ismerős, kedves, nosztalgikus volt. Egy csetlő-botló 7. osztály mindennapjai és kalandjai, ahol az ötleteik, próbálkozásaik mindig reménytelennek látszanak, aztán a végén teljesen jól sülnek el. Nagyon sokat nevettem közben, sajnáltam, amikor vége lett.
(Eszembe jutott még az Alföldi papucs, a diplomata táska, a kék nylon iskolaköpenyem, még valahol a moncsicsi is ott játszott :), a szimat-táskám, amit felváltva hordtam a "dipómmal",  az akkori hajam (nagymamám mindig sepergette is a szememből, "jaj, fiam, már megint a szemedbe lóg a hajad!"), a Donald-rágó  és még sok más ilyen régi dolog :))

A Jó nekem! a szokásos, cuki, kisgyerek-szemszögből írt történet, vicces, aranyos, mókás, megszokott, illusztrációkkal.

A tükör előtt/Egy kamasz monológja című szösszenet egy kamasz fiú elmélkedése a saját, megcsúnyult külsejéről. Azt azért nem értem, hogy ezt egy önálló kötetben miért kellett kiadni, mert kb. 3 perc, egy gyereknek mondjuk 10, és nekem az illusztrációk sem tetszettek.

„Egy kutyasétáltató néni egyszer csak rámutatott egy lila lányra, aki velünk együtt trógerolt, és kiabálni kezdett, hogy Otília, Otília, inkább zongoráznál, mit szól majd anyád, ha tönkreteszed az ujjaidat?
Ebből szállóige lett, mert olyan jól hangzott, hogy Otília, Otília, inkább zongoráznál. Mikor elfáradtunk, ezzel buzdítottuk egymást, de megmondtuk Otíliának, aki egyébként a Csipisz névre hallgatott, hogy ne vegye a szívére, nem őt cikizzük.”

Bea

2015. július 2., csütörtök

Janikovszky Éva könyvek

Velem mindig történik valami
Felelj szépen, ha kérdeznek 
Az úgy volt


Titusznak szántam ezeket a könyveket, amikor a könyvtárban a kezembe akadt, de bevallom megvolt az a (nem is) hátsó szándékom, hogy nosztalgiázom egy kicsit és én is elolvasom. Így is történt. Nagyokat kuncogtam rajta. Remélem Titusz is elolvassa majd, mert igazán mókás. Véleményem szerint nem is csak gyerekeknek szól. Nekünk felnőtteknek is segít visszahozni a gyermeki énünket, a gyermeki ésszel való gondolkodást, főleg a Felelj szépen, ha kérdeznek!, vagy segít abban, hogyan beszélgessünk a gyerekekkel, milyen kérdéseket tegyünk fel, amikor csak annyit válaszolnak a "Mi volt az iskolában?" kérdésünkre például, hogy "Semmií".:)
A Velem mindig történik valami történetét is végig nevetgéltem, különösen tetszett az elvesz(t)ett és megkerült Pacsitacsi esete. 
Igazi retro szösszenetek vannak Az úgy volt kötetben, a takarékbélyeg-gyűjtéstől kezdve a nyári táborozáson át, az őrs-mozgalomtól a szocialista brigádig, a külföldi levelezőpartnerrel, pajtásokkal, kisdobosokkal bezárólag. Nekünk felnőtteknek nosztalgia, gyerekeinknek pedig elmesélhetjük milyen is volt ez a mi időnkben. 

Ilyen retro kifejezésekkel találkoztam:
tanácstagi fogadóóra, takarékbélyeg-felelős, zárjam el a tévét, szakszervezeti Télapó, családos beutaló, Nemzetközi Gyermekév.

Bea