A Lorienről érkeztünk a Földre, tizenkét évvel ezelőtt. Úgy nézünk ki, mint ti. Ugyanazt a nyelvet beszéljük. Köztetek élünk. De másmilyenek vagyunk. Olyan hatalommal rendelkezünk, amiről ti nem is álmodhattok. Elképzelni sem tudjátok, milyen erősek és gyorsak vagyunk. Hozzánk hasonló szuperhősöket eddig csak filmeken és képregényekben láthattatok - De mi valóban létezünk. ...Kezdetben kilencen voltunk. Elsőt Malajziában ölték meg. Másodikat Angliában kapták el. Harmadikkal Kenyában végeztek. Hatan maradtunk. Most én következem: A Negyedik.
Ígéretesen indult a történet, földönkívüliek, akik köztünk élnek, az ilyen téma számomra nyerő. Negyedik - John Smith-ként- sokadik lakhelyére, az Ohio-beli Paradise-ba költözik és kezdi el új életét, valamint tanulmányait a helyi középiskolában. Amikor rögtön az első napon beleköt az iskola futballsztárja és fenegyereke, akkor azt gondoltam, hogy nem olvasom tovább, mert nem biztos, hogy érdekel. Az, hogy az első napon, első látásra szerelembe is esett, csak megerősített ebben az elhatározásomban. De úgy döntöttem, hogy kicsit mégis olvasom, hogy egy kis ízelítőt kaphassak a földönkívüliségéből. Némileg átállítottam az agyam fiatalabb üzemmódra, más szemmel folytattam a könyv olvasását. Egy idő után amolyan X-man, Superman feelingem lett, tetszettek a különös tulajdonságai, szupererői. Bár a főszereplő John nem váltott ki belőlem semmi különös szimpátiát vagy rajongást, emlékei a Lorienről viszont igen, és a kutyáját, Bernie Kosart is nagyon megkedveltem. A szerelem sem volt számomra elég hiteles, nem éreztem annyira szerelmük nagyságát, csak úgy szerelmesek voltak és kész. A történet sem volt annyira mély és bonyolult, a végén picit sok volt nekem a harc, mégis éreztem a kényszert, hogy egyhuzamban végigolvassam. Tetszettek Hatodik szuperképességei, érdekel, mit rejt még a Láda és kíváncsi lettem a többiekre is. A könyvre nem tudom azt mondani, hogy hűű, ez aztán nagyon jó volt, mégis úgy érzem, el kell olvasnom a következő részt. Ki érti ezt? :)
8/10
Bea

