2022. augusztus 23., kedd

Petrik Adrien: Szemérmetlenül jól


Nagy szeretettel és rajongással olvastam Petrik Adrienn korábbi könyveit, az Asszony és háza, A másik kert, A hideg szóda élvezete fantasztikus élményeket adott nekem néhány évvel ezelőtt.

Akkoriban kíváncsi lettem az asszonyra is, aki ennyire elvarázsolt a kertjével, a házával, aki meglepett az oldalakon egy-egy finom étellel. De akkor még úgy éreztem, hogy olyan a szerző, mint a Mátyás király meséjében az okos lány, aki adott is, meg nem is, hozott is, meg nem is.

Adrien nagyon sok mindent adott a könyveivel, de én telhetetlen voltam, még többet szerettem volna tudni róla. Nos, ebben a könyvében tulajdonképpen megkaptam. Amit megmutatott, azt nagyon őszintén és valóban szemérmetlenül teszi. 

A kertje és a háza után ezzel a könyvével a lelkébe és gondolatai legmélyére is beenged bennünket, ami engem először igen csak zavarba hozott és dolgoznom kellett magamban azon, hogy ne fogalmazzak  meg elítélő gondolatokat, mert annyira - mint ahogy a címében is benne van - szemérmetlen gondolatokat tartalmaz néha ez a könyv. Persze kérdés, hogy mi az, hogy szemérmetlen. Inkább azt mondanám, hogy zavarba ejtően őszinte, amit nem könnyű elsőre befogadni. 

Nem megszokott az emberek között, hogy egy másik ember ennyire megosztja velünk az életét, a szexuális álmait, illetve élményeit. Miközben mégsem enged mindenhová betekintést, mert azt nem tudjuk meg, hogy  mivé lett a házassága, mi történt a gyerekeivel, a családjával, de nyilván azért, mert úgy gondolja, ez nem tartozik ránk. 

Mi olvasók azonban gondolhatnánk azt, hogy ránk tartozik, ha már ilyen mélységben megosztja gondolatait, de Petrik Adrien még mindig olyan, mint az okos lány, ad is, meg nem is. Talán számára ezek a fontos dolgok, a jelentős részletek és miközben olvassuk, azt vesszük észre, hogy éppen a saját életünkön gondolkodunk.

Ezt a könyvet már több héttel ezelőtt elolvastam és annyira meghökkentett az a bátorság, az a felszabadultság, amivel a szerző írt, hogy egyszerűen nem tudtam összeszedni a gondolataimat. Illetve össze tudtam, de az akkor, rögtön az elolvasás pillanatában nem lett volna igazságos. Több hét távlatából már teljesen máshogy tudok gondolni a könyvre, azt is mondhatom, hogy megérett bennem ez a könyv, vagy én értem meg rá. 

Egy olyan nőt ismertem meg ebben a könyvben, aki egy idő után másként kezdett tekinteni a körülötte lévő világra. Talán nem egyik napról a másikra alakult ki benne ez a változás, de élete bizonyos állomásain túljutva megérett benne a vágy, hogy az élet minden ajándékát fogadja el, minden pillanatát élvezze ki, élje meg, mert a kihagyott dolgok nem jönnek vissza, elvesznek, és ha vissza is jön egy hasonló, az már nem ugyanaz lesz és különben is az a legfontosabb, hogy magával rendben legyen az ember, mert ha magával rendben van, akkor mindennel és mindenkivel rendben lehet. Ha boldog, akkor tud jót tenni mindenki mással, ezt a boldogságot viszont mindenki saját maga találhatja meg magában. 

Ebben a könyvben tanúi lehetünk egy olyan nő boldogságra találásának és szárnyalásának, aki elért életében arra a pontra, amikor nem számítanak már a külvilág reakciói, amikor saját maga számára a legfontosabb és amikor akkor van rendben minden, ha ő rendben van. Nem törődve a társadalmi elvárásokkal, a korlátokkal, amit az emberek egymásnak és maguknak felállítanak. Adrien szabadon szárnyal ebben a kötetben és biztat, szárnyaljunk mi is a saját életünkben, keressük meg a szárnyainkat és vágjunk bele. 

Merjük megélni a pillanatokat. A hétköznapiakat és a különöseket is. Merjünk álmodni, merjünk meglépni olyan lépéseket, amilyenre még gondolni sem mertünk, ezáltal ízleljük meg a szabadság és a bátorság felszabadító érzését.

Azt vettem észre, ahogy telik az idő, ahogy egyre felnőttebb leszek, - Adrien sem szereti az öregedés szót - egyre inkább figyelmen tudom hagyni a világ elvárásait, tudok egyre szabadabban élni, és már nem nagyon jut eszembe, hogy mit gondolnak mások. Nem azért nem teszek meg valamit, mert mit fognak szólni, hanem azért, mert nem akarom. Vagy éppen azért, mert én akarom. És nem nézem mások reakcióját. 

Felnőttnek lenni jó. Legyünk ötvenen, hatvanon, hetvenen vagy bármennyin is túl, csináljuk úgy, ahogyan nekünk a legjobb. Döntsük el és csináljuk. Mert, mint Adrien is mondja, nem látjuk az előttünk álló időt, lehet a jövőben bármi.

Ez a könyv, ha hagyod, visz magával. Ha nem ítélkezel azonnal és befogadó vagy, akkor szeretni fogod ezt a pikáns, őszinte, nyers, magával ragadó élettörténetet, illetve életbonbonokat, amivel Petrik Adrien  kínál bennünket. Nem csak nőknek szól ez a könyv, hanem azoknak a férfiaknak is, akik szeretnének jobban megismerni egy női lelket, vagy szeretnének ők is szárnyalni, de ehhez szükségük van egy kis bátorításra. 

Olvashatunk benne szerelemről, szexről, valóságról és álmokról, utazásokról, ember és természet szimbiózisáról, emberekről, állatokról, fontos pillanatokról, futásról és úszásról, kapcsolatokról, nőiségről és nőiességről, egészégről és életmódról, mindez gyönyörű fotókkal illusztrálva, melyek hol szorosan kapcsolódnak a leírtakhoz, hol csak egy esőcseppektől megcsillanó pókhálófonallal, de mindegyikben ott van Adrien szabad lelke és az évek során összegyűjtött tapasztalatai, bölcsessége.

Bea

"El kellene venni azt a szelet tortát, amit kínál neked az élet."

*****

"Bármelyik pillanatban megtörténhet veled a csoda."

*****

"Változókor, te jó ég! Amióta megszülettem, változik a korom. Nap mint nap..."

2 megjegyzés:

  1. Kedves Bea, ezt a Mátyás király okos lányát egyáltalán nem értem. Az első három könyvben mi volt amivel többet lehetett volna hozni? Mit jelent az hogy hozott is meg nem is. És ennél az ötödiknél? Nem élettörténetek ezek, hanem írások, novellák. Nem az író magánéletét kellene belegondolni, nem abból vannak hiányos információk. Olyan dolgokról szól a könyv, amik az írót foglalkoztatják. A képek történeteket mesélnek vizuálisan, és nem illusztrálnak a képírói szándék szerint.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves építész, a könyv mindenkinek azt mondja, amit ő megért, megél belőle és amihez kapcsolódni tud. A hozott is meg nem is, nekem azt jelentette, hogy nagyon tetszettek az előző könyvei, de mégis végig egy olyan szerző maradt, aki megőrizte magának, amit nem akart megmutatni.
      Lehet, hogy ön szerint nem élettörténetek, de én helyenként azt éreztem. Az író megírja a könyvet, az olvasó pedig elolvassa, és valahogyan kapcsolódik hozzá, érez, értelmez, ahogyan ő gondolja. Én így gondolom, ha ön szerint nem ezt akarta mondani a szerző, akkor ön úgy gondolja. Abban igaza van, hogy a képek mesélnek, hívják bár illusztrációnak, vagy vizuális eszköznek. Ahol pedig az író egyes szám első személyben mesél a szenvedélyről, a vágyairól, a szexuális álmairól egy olyan könyvben, amiben ő maga is szerepel a fotókon, és nincs a könyv elején, hogy regény, akkor óhatatlanul felmerül az emberben, hogy magáról ír. Szóval kedves építész, én így értelmeztem ezt a könyvet, remélem nem gond.
      Bea

      Törlés