2022. augusztus 29., hétfő

Blogfaggató Debreczeny Zoltán festőművésszel

Debreczeny Zoltán képeivel Kapolcson találkoztam először, jó néhány évvel ezelőtt. Minden évben megcsodáltam őket. Legelőször élénk, ragyogó színei ragadják meg a szemet, majd mozgalmas, vidám, kedves jelenetei tartanak fogva, mert ezekre az élettel teli képekre nem elég egy pillantás, ezekbe bele lehet feledkezni, ha sokáig nézzük, mi is ott érezzük magunkat a vásznon, egy-egy szépséges és mókás kép helyszínén, a kép szereplői között. Amely szereplők megragadják a figyelmünket és valamiért ismerni akarjuk az életüket, a gondolataikat.  Ha ehhez a művész úr egy történetet is elmesél esetleg a kép keletkezéséről, megszületéséről, akkor még egy bónusz fantasztikus élményben is részünk lesz. 

Erre az élményre én jó néhány évet vártam, ugyanis vagy mindig beszélgetett valaki a képek alkotójával, aki szívesen mesél a képeiről, vagy egyszerűen csak nem volt meg a bátorságom hozzá, hogy megszólítsam. Idén azonban megtört a jég, nagyon kellemes fél órát beszélgettem a buszmegállóban kiállított képei között Debreczeny Zoltánnal, ahol megbeszéltük, hogy ezt a beszélgetést még folytatjuk, amit lentebb olvashattok.

Lehóczki Laura és Debreczeny Zoltán

1./- Az ÍrásKép weboldalán, melyet feleségével, Lehóczki Laurával közösen működtet, olvastam az önéletrajzában, hogy mérnöknek tanult, majd dolgozott, és pályaelhagyóként, 35 évesen ragadott ecsetet. Volt ennek azért előzménye, már gyerekkorában is szeretett rajzolgatni, festegetni?

Egy vidéki értelmiségi családba született átlagos képességű gyereknek a hatvanas években csak kimagasló tehetség vagy protekció megléte esetén volt lehetősége művészetet tanulni. Mindig és mindenre rajzolgattam.

2./ Emlékszik-e melyik volt az első festménye, amit  közönségnek megmutatott? És volt-e más szempontból meghatározó festménye?

A festmény számomra egy magasabb fogalom annál, amit csinálni tudok. Képeket festek, rajzolok. Olyan, hogy első festmény nincs. Az „első” csak próbálkozás, vázlat, vagy valami hasonló lehet. Avagy gyerekrajz.  

CARPE DIEM - MATRÓZOK

3./ Mindig ilyen vidám, színes, mozgalmas stílusban alkotott?  Hogyan jutott el ehhez a stílushoz, amely minden képe esetében mosolyt csal az arcokra, jókedvűvé teszi az embert? 

 A fiatal felnőttkorban juthatunk el oda, hogy a világról alkotott véleményünknek formát is találjunk. Legyen szó írásról, festésről zenéről. Furcsa lesz a válaszom: nem tehetek róla, hogy a képeim mosolyt fakasztanak. Ez van. Ezt tudom festeni, üzenni, sugallni. És persze nagyon örülök a kép-okozta derűnek.

4./ Hogyan fest egy festőművész? Gondolok itt arra, hogy amikor megáll a vászon előtt, már kész az ötlet a fejében? Ha így van, mennyiben változtat az adott pillanat ezen az ötleten, mennyire improvizál, kerülnek-e hirtelen még újabb és újabb szereplők a képre?

Mivel nem vagyok igazi festőművész, nem tudom, hogy hogyan fest egy jól képzett festőművész. Nálam a festés és minden azzal kapcsolatos ténykedés addikció. Előre kitervelten, több néző lelkének megcélzásával éppen úgy festek, mint spontán, improvizálva. Egy tuti azért van. Nagyon érdekelnek az emberek és az emberi viszonyok.

IDEI LÁNYOK

5./ Mi ad ihletet? Az ötleteit lejegyzeteli, megkomponálja, mint egy író, vagy zeneszerző vagy egyből a vászonra kerülnek?

Az úgynevezett ihlet és ötlet mindig jelen van. Témát illetően is mindenevő vagyok. Születéstől temetésig, sporttól a bibliáig, zöld ügyektől a szép házakig, érdekes tájakig. Nincsenek vázlatok, egyből nekimegyek a szűz vászonnak….

6./ Mit képviselnek a képein megjelenő órák és a fekete-fehér kockás minta? Valamint a ráapplikált dolgok, legyen az egy műanyag, apró nyuszi, vagy egy régi bicikliből megmaradt embléma? Amitől egyébként extrán különlegesek és eredetiek, én különösen imádom őket. 

 A képre ragasztott, varrt, szegecselt applikációk olyan apró, valós tárgyak, amiknek saját jelentésük, előéletük, vagy akár előszereteti értékük lehet. Kérem, gondolja át. Szeretett nagymamájához szóló képen milyen, RÁ emlékeztető apróságot látna szívesen. Egy más számára érdektelen gyűrű óraszámlap önnek mindent jelenthet. A pepita részletek utoljára kerülnek a képre. A nagyobb foltok, színek odakenése után van egy aprólékos, alkesz-filccel végzett, búcsú-gügyögés….

V'EASY ZENE

7./ Az arany szín is egy jellegzetessége a képeknek. Ez a legvégén kerül rá? Mint egy különleges fűszer, aminek talán észre sem vennénk a hiányát, de ha benne van, akkor mégis azt érezzük, hogy ragyog tőle és igazi kuriózum. Az Ön elképzelésében mit képvisel az arany szín?

Az arany, mint értékőrző nemesfém, vagy fux, teljesen hidegen hagy. Az viszont izgalmas, amikor a képre eső fénynek köszönhetően becsillan. Felhívja magára a figyelmet. Az Önét is.

8./ Láttam, hogy régi tárgyaknak is ad új életet a festményeivel, mint pl. egy régi varrógépajtó, vagy egy bádogfedő. Ezeket kifejezett felkérésekre készíti vagy megihleti az adott tárgy, vagy a vágy motivál önben, hogy új életet adjon valaminek?

Intenzív lelki életet élek. Tudok és merek sírni. Viszont egyáltalán nem vagyok spirituális alkat. A nem festő alapnak készült tárgyaknak is lehet lelke és üzenete, ahogy az applikációknak. Számos példa van arra, hogy egy jelentéktelen eszköz azzal vált hallhatatlanná, hogy egy kreatív elme műtárggyá  reinkarnálta. 

A LUCA KÉPE

9./ Mióta állít ki a Művészetek Völgyében? Mitől különleges Kapolcson kiállítani a buszmegállóban, miben más, mint egy kiállítóteremben?

2000 tavaszán fedeztem fel a  kapolcsi buszmegállóban rejlő galériát. Azóta huszonkétszer tíz, többnyire forró, zajos nyüzsis  napot töltöttünk itt, nejemmel. Ennyi mosolyt, elismerést, visszajárást, hátlapogatást és vállveregetést sehol máshol nem lehet kapni, mint itt. A szokásos kiállításoknak más értékei vannak. Ott általában csend van, festő nincs. Itt meg fordítva :-)

A kapolcsi buszmegálló-belső

10./ Veszprémben él. Mit jelent önnek a város? Mindig itt élt?

Nagyon veszprémi vagyok. Csak mérnöknek tanulni voltam néhány évet Budapesten. Ma is a szülőházam szomszédjában élek. Jó itt, és kész. Fontos része az életműnek a boldog házasságunk, amit sok építő vitával, sokat nevetve, rengeteget melózva élünk, huszon-éve. 

11./ Jelen van a virtuális térben is, facebookon, instagramon és van a feleségével közös weboldala is. Ezeket ön működteti, belefér ez az alkotás mellett az idejébe,  van kedve hozzá, szeret megnyilvánulni ezeken a felületeken is?

Aki nincs  jelen online, az nincs. Alapszinten vagyok netfüggő.

 „Bébibummerként” csodálom az online világ tudásait.

 Viszont!

Kérem átgondolni: festek egy képet, amit valaki, valahol lefényképez, majd a szerzői jogaimat les’@rva ezer példányban terjeszt, másolatban. Mit tudok csinálni? Perelni, hisztizni, időt és lelket terhelve ezzel foglalkozni? Ugyan! Örülök, mert az ő kétes munkájának, befektetésének eredményeként, a nálam, vagy a vevőmnél, gyűjtőmnél lévő eredeti példány eszmei értékét tolja remélhetőleg a csillagos égig.

A SZOMSZÉD KERTJE MINDIG VONÓSNÉGYES

12./ Van-e olyan képtelen, érdekes, különös helyszín, ahol szívesen kiállítaná a képeit?

Van! Feltéve, hogy a helynek pozitív szelleme is van, és sokan botlanak a kiállításba.

13./ Mit jelent önnek a siker? Mitől/mikor  sikeres egy festőművész?

A siker fura fogalom, mert mindenkinél más. Korosztály, művészi pálya szakasz, világnézet, ambíció szerint. Van erkölcsi, anyagi, szakmai, siker. Mit jelent az ismertség? Kinek mi számít elismertségnek?

Ebben az életkorban már nem építem a brand-emet. Örülök, ha örömet okozok, örülök, hogy meg tudok élni a festésből. Nincs nagyra vágyás, többnek látszani akarás. Festés van, ezerrel!  

14./ Milyen az ön szemében egy jó kiállítás? Volt-e már olyan kiállítása, amiről kellemetlen érzésekkel tért haza?

Két véglettel válaszolok. Pár éve a Budai vár elegáns kiállító terében rendezhettem kiállítást. A rendesen meghirdetett, sajtózott, előkészített kiállítás megnyitójára SENKI nem jött el. Egy hónappal később az ott eladott képekből sikerült autót cserélnem. Jót, jobbra, praktikusabbra. A másik véglet, amikor rendesen fogyott a megnyitós pogácsa, a potya rizling. Sok-sok elismerő vendégkönyvi bejegyzés, rengeteg néző. Magas rezsivel, saját zsebből. Ott és akkor ráfizetéssel. Évekkel később is  elismeréssel emlegették a megjelentek, amikor a veszprémi műtermet látogatták…. A csalódás fogalmát nem ismerem!

LÁTVÁNYKONYHA

15./ Van-e hobbija, amivel lazít és kikapcsolódik?

Röviden nincs. Hacsak a bringázás, az úszás és a thermálozás nem számít annak. 

16./ Festés közben hallgat-e zenét, ha igen, milyet? Vagy van-e bármilyen tényező, ami szükséges ahhoz, hogy alkotni tudjon? Magány, csend vagy éppen társaság…

Háttér-rádiózok, podcastokat követek! A politikai propagandát megmosolygom, a kereskedelmit kerülöm. Zene is jöhet. Jó hangosan, mert táncolva is lehet festeni. 

17./ Inkább valódi történetek, emberek inspirálják, vagy esetleg egy film, egy zene, egy könyv alapján is  születnek festmények?

Is-is-is :-) 

Köszönöm kedves Művész úr, hogy beszélgethettünk, nagyon örülök, hogy idén nyáron személyesen is válthattam néhány szót Önnel, és találkozunk jövőre Kapolcson!

Ha ti is szeretnétek személyesen a közeljövőben megnézni Debreczeny Zoltán vidám, színes, fantasztikus hangulatú képeit, akkor megtehetitek a Rubint Ávrahám Péter Művészeti Alapítvány által szervezett kiállításon.

Silye Julival Kapolcson, a Tűzoltó szertárban



2 megjegyzés: