Két testvér, a gyerekkorukban elárvult Isabel és June visszatérnek közös gyermekkoruk helyszínére, családi panziójukba, ahol nénikéjük Lolly és unokahúguk Kat él. Lolly hívja össze a családot, mert nagy bejelentésre készül. A panzióban minden héten filmklubot tartanak,most Lolly kedvence Meryl Streep hetek vannak, majd a filmeket megbeszélve Meryl Streep filmjein keresztül próbálják saját életüket is megoldani, megvívni saját harcaikat, vagy éppen segíteni egymásnak, biztosítani egymást szeretetükről, támogatásukról.
Nagyon kedves könyv volt ez, szerethető szereplőkkel, kissé kiszámítható eseményekkel, vannak benne egymást szerető és összetartó testvérek és unokahúg, kedves nagynéni, gyerekek és természetesen kutya. Megértő, szerelmes és szexi férfiak, álmok, vágyak, titkok, tragédiák. Mindezek ellenére nem volt könnyű kis limonádé-könyv, még a papírzsepiket is elő kellett szednem.:))
Két hibája volt a könyvnek, az egyik a sok elírás, volt amikor neveket írtak el, a másik a jóganadrág.:) Ami ebben az esetben vagy egy melegítőt jelent, vagy cicanadrágot, de itt jóganadrágban jár mindenki, holott jógáról, de semmiféle sportról sincs szó a könyvben. Ebben a könyvben nem szerepelt ugyan, de a „macskanadrág” fordítás is nagyon tud zavarni, amikor leírják egy nő külsejét, ruházatát.
10/10
Bea
„A szüleik tárgyai, az anyja kedvenc ruhája, az apja öreg, John Lennon-féle drótkeretes szemüvege, úgy tűnt, gyógyítóan nosztalgikussá tették June-t. Felemelte a szemüveget, és felnevetett valami emléken, amit nem osztott meg Isabellel, aztán belefúrta az arcát apja gyapjúsáljába, amiben meghalt, egy kék gyapjúsálba, amit az anyjuk kötött neki.”