Három túlélő gyerek.
Egy üzenet, amely örökre megváltoztatja a világot.
Fekete Csütörtök: ezt a napot senki sem felejti el.
Négy utasszállító repülőgép szinte egyszerre zuhan le a világ négy különböző pontján.
Csupán négy túlélő van. Három közülük gyerek, akik szinte sértetlenül megmenekülnek. De egyre furcsábban viselkednek.
A negyedik túlélő egy amerikai háziasszony, aki nem sokkal a tragédia után meghal. Ám előtte fontos üzenetetet küld a telefonjáról a lelkipásztorának.
Az üzenet örökre megváltoztatja az emberek sorsát.
Isteni gondviselés vagy ördögi cselszövés?
Első dolog ami eszembe jutott, ahogy a könyv végére értem: jaj nekem, miért nem foghatom most azonnal a kezembe a második részt? El is olvastam gyorsan a következő rész, a Negyedik nap fülszövegét, de sajnos nem lettem sokkal okosabb, bár nem is tudom mire számítottam... :)
A Hármak nem volt rossz, sőt! Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy bő két nap alatt elolvastam. Nagyon tetszett a történetnek a könyv a könyvben formája, én még nem olvastam ilyen felépítésű könyvet ezelőtt.
A történet a következő: négy repülő a világ különböző pontjain lezuhan, a katasztrófákat csak három kisgyermek éli túl, és mindent összevetve nagyon kicsi az esélye annak, hogy ez véletlen legyen. A világ, az emberek tehetetlenek, a katasztrófák kivizsgálásai sem nyújtanak mindent megmagyarázó és tisztázó eredményeket. A kérdés mi, vagy ki állhat a történések hátterében? Mi lehet a jelentése a haldokló Pamela Davis utolsó, lelkipásztorának hagyott rejtélyes üzenetének?
Miután az első fejezetben végigkísérhettük, ahogyan lezuhan Pamela Davis gépe Japánban, el is kezdődik a könyvben Elspeth Martins Fekete Csütürtök című könyve, amelyben interjúkon, újságcikkeken és chatbeszélgetéseken keresztül megismerhetjük, hogy milyen hatással volt a világra és az emberek életére a repülők lezuhanása.
Ettől a "könyv a könyvben" formától pedig végig olyan érzésem volt, mintha egy igaz történet elevenedne meg a szemem előtt.
Megismerhettem a repülők lezuhanásának részleteit, beszámolókat olvashattam a becsapódás pillanatáról, belehallgathattam a pilóták lezuhanás közbeni párbeszédébe, és megismerhettem a három túlélő gyerek gondviselőit és betekinthettem a katasztrófa utáni mindennapjaikba. Láttam a nehézségeket, amikkel szembe kellett nézniük, az agresszív sajtót, a konspirációs elméletek gyártóit és a vallási fanatikusokat is. Sokszor gondolkodtam azon, hogy én vajon, hogy viselkedtem volna ezekben a helyzetekben, mit gondoltam volna erről az egészről.
A furcsán viselkedő túlélő gyerekekről pedig időnként igazán kitört a frász, Jesstől a kislánytól tartottam a leginkább.
Pamela Davis utolsó üzenete után elnevezett és kialakult vallási kultusz és mozgalom, úgymond szekta is nagyon félelmetes és hatalmas méreteket öltő volt, bár jobban belegondolva ilyenre már a mi világunkban is volt példa.
Ám amellett, hogy nagyon élveztem az olvasást és csak úgy faltam a lapokat annak a reményében, hogy na most végre majd kiderül valami, egy kicsit csalódtam a történet lezárásában illetve csak abban, hogy nemhogy semmiféle lezárást nem kaptam, hanem csak egy még hatalmasabb nagy kérdőjelet. Szóval itt maradtam meghatározatlan időre magamban a nagy kérdéseimmel, amire remélem, amint megjelenik a következő rész, azért fogok válaszokat kapni. Anyának pedig most az javaslom, hogy várjon az olvasással addig, amíg majd megjelenik a második rész, ne végezze úgy mint én a könyv végén.
Zsófi