2022. június 14., kedd

Donna Freitas: Rose Napolitano kilenc élete


Van egy olyan mondás, hogy egy nő két dologért tesz meg mindent. Hogy legyen és hogy ne legyen gyereke. Emlékeim szerint én mindig is szerettem volna gyereket. Gyerekeket. Egészen pontosan azt is tudtam, hogy hármat szeretnék. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, egyszerűen ezt éreztem. Akkoriban nehezen értettem volna meg, hogy valaki miért nem akar gyereket, de ismeretségi körömben nem volt ilyen, ha igen, akkor valahogy sosem került szóba, ha valakinek azért nem volt gyermeke, mert nem akart.

Most már megértem azokat a nőket és férfiakat, akik nem szeretnének gyereket. És nem azért, mert én bármit is megbántam, de most már tudom, hogy a gyermeknevelés sok lemondással, nehézséggel, fájdalommal jár, mindamellett, hogy az élet legszebb pillanatait adja nekünk. 

Rose Napolitano pszichológiaprofesszor azoknak a nőknek a körébe tartozik, akik nem szeretnének gyermeket. A könyv címe Rose Napolitano életeire utal, amelyek a mi lett volna, ha... változatok. Mindegyik élete ugyanúgy kezdődik. Férjével Luke-kal azon vitatkoznak, hogy Rose nem szedi a terhességi vitaminokat. Rose soha nem szeretett volna gyereket, ezt meg is mondta Luke-nak szerelmük kezdetekor, ezt a férfi elfogadta és megértette.

Az idők azonban változnak és Luke - talán szülői nyomásra, talán saját érzéseire hallgatva - mégiscsak szeretne gyermeket. Rose kilenc életében mutatja meg Donna Freitas, hogy mi lenne, ha kitartana elhatározása mellett és nem szeretne továbbra sem gyereket. Vagy mi lenne akkor, ha mégis olthatatlan vágy ébredne a szívében egy gyerek iránt. Vagy nem ébredne, de annyira szereti a férjét, hogy enged neki és vállalja az anyaságot. Vagy továbbra is a karrierjében teljesedik ki, élvezi a munkáját, az életét, a szabadságát és a függetlenségét. 

Kilenc változatban ismerhetjük meg a lehetséges életútjait, melyben láthatjuk sok szerepben, anyaként és nem anyaként. A könyv az apró vagy éppen nagy döntések következményeit, változatait mutatja meg. Látunk boldog Rose-t, kétségek között vergődő Rose-t, szomorú és vidám Rose-t, szerelmes Rose-t és még nagyon sokféle érzelmet és helyzetet, amit megél és átél. 

Teljesen magunkénak érezhetjük a könyv gondolatait és problémáit, ha anyák vagyunk, akkor azért, ha nem, akkor pedig azért. Láthatjuk, mekkora a nyomás egy nő, egy feleség életében, ha nem akar gyereket, milyen elvárásoknak kell megfelelnie, mennyire adja fel önmagát egy házasságban vagy éppen mennyire tud önmaga maradni egy kapcsolatban. 

Úgy érzem még napjainkban is nehéz téma, de akár tabutémának is mondhatjuk a gyermeket nem akaró nők esetét, sokszor még a közeli családtagok sem értik meg, hogy miért nem szeretne valaki gyermeket és tiszteletben pedig végképp ritkán tartják ezt az elhatározást. 

A szerző segítségével végigolvashatjuk Rose életének változatait, megnézhetjük, hogy a gyerek illetve a gyermektelenség mennyire változtatja meg a hétköznapjait, a gondolatait, az életét, a kapcsolatait. Fantasztikus téma ez, mindig szerettem az ilyen elgondolásra felépülő könyveket, lehet rajta törni a fejünket.

Ez a könyv a felépítése miatt is elgondolkodtat. Ugyanis kicsit össze-vissza vannak az életek. Ebben is vagyunk egy kicsit, meg egy másikban is, de már mindjárt a következőbe is lépünk, majd megint vissza egyikbe, másikba. Eleinte próbáltam követni, hogy melyik évben és melyik életben járok, mindig visszalapoztam az adott élethez és elolvastam, hol is járunk, majd egy rövid fejezet után ismét. De ezt a módszert hamar elengedtem, mert így elrontotta az olvasási élményemet, így csak olvastam egymás után, és próbáltam kitalálni, hogy melyik életben járok.

Egy idő után amúgy rájöttem, hogy nem is fontos annyira, mert a lényeg az össze-visszaságban is ott volt. A sok döntés, a döntések következtében bekövetkezett változások, az élet sok-sok boldog és szomorú pillanata, a rengeteg érzelem, amit megélünk, a számos dolog, amit átélünk, soha nem rendezetten és szépen, érthetően történik, mégis elboldogulunk köztük valahogy.

Szuper olvasmány, megrendítő és elgondolkodtató témával, megható és szívszorító részek keveredtek vidám pillanatokkal. 

Bea


"Bárcsak ugyanolyan természetesnek tartaná mindenki,
hogy egy nő nem akar gyereket, mint azt, hogy akar. "

*****

"Szülőnek lenni olyasfajta igénybevételt jelent, mintha mély vízben úsznál.
Csak tempózol, rúgkapálsz, evezel, karod-lábad fáradhatatlanul dagasztja a vizet a felszín alatt,
a fejed hol kibukkan, hol alámerül. Az állandóan ismétlődő mozdulatok,
az a számtalan apró mozdulat erre elég; szemlátomást egy centit sem mozdulsz előre."

*****

"Mennyit bír ki egy házasság?
Mi mindennek kell történnie ahhoz, hogy két ember lemondjon a közös életéről?
Hogy hátat fordítson a szerelmének, akivel korábban egy test, egy lélek voltak voltak?
Honnan tudhatjuk, mikor értük el azt a pontot, ahonnan már nincs visszaút?"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése