2016. június 4., szombat

Carrie Snyder: A futónő

Aganetha Smart, a 104 éves egykori olimpikon futónő elfeledve él egy nyugdíjasotthonban. Győzelmével annak idején mindenkit lenyűgözött: a kanadai versenyző abban az évben nyert aranyat, amikor először szerepelhettek női atléták az olimpián. Sorsát azonban legalább ennyire meghatározták az első vilgágháború komor évei, valamint vágya, hogy szembeszálljon korának konvencióival.

Egy napon két idegen keresi fel, akik dokumentumfilmet készítenek a régi idők női sportolóiról. A múlt eseményeit megismerve lassan megértjük, miként segített az aranyérem Aganethának megszabadulni a titkokkal terhelt családi ház béklyóitól. Ám a hajdani bajnoknőnek még egy kihívással szembe kell néznie: a filmesek talán nem is azok, mint akinek mutatják magukat...

Carrie Snydert valós történelmi helyzetek inspirálták, hogy megírja fordulatokban gazdag regényét, a becsvágy és a női emancipáció történetét, amelyből kiderül, hogyan képes határait átlépve a saját életét élni egy nő.

A könyv elején egy idős hölggyel ismerkedhetünk meg, aki bár elmeséli nekünk, hogy annak idején aranyérmet nyert az olimpián, mi még nem fogjuk tudni, hogy mekkora jelentősége volt ennek akkoriban Aganetha életében. Mi még csak egy fáradt idős embert látunk, aki már beleunt a nyugdíjasotthonban eltöltött napok egyhangúságába, a nővérek lekezelő hangnemébe, a napok lassú váltakozásába.

Ezeket az egyhangú hétköznapokat töri meg a két fiatal, Kaley és Max érkezése, akik Aganetha rokonainak kiadva magukat, kicsempészik őt az otthonból.

A jelen és a múlt szálai erőteljesen összefonódnak a könyvben, a jelen történéseivel párhuzamosan tárul fel előttünk Aganetha múltja is.
Aganetha egy kis kanadai farmon nőtt fel testvéreivel. A gyermekkora egy csöppet sem mondható idillinek, sok testvérét elveszítette már, az apja bele is rokkant ezekbe az eseményekbe, bezárkózva él a saját világában. Az anyja pedig a környék bábájaként tevékenykedik.
Aganetha pedig fut, fut a mezők körül, az összes lányt megelőzi, s bizony a fiúkat is lehagyja már. Nemsokára otthagyja a családi farmot, s a nővéréhez költözik Ontarióba, ahol egy kis kitérő után már teljesen a futásnak szentelheti önmagát.
Itt ismerkedik meg a szintén futólánnyal, Gladdel, ez a  barátság az egész életére rányomja majd a bélyegét.
Az ő kapcsulatuk nagyon elgondolkodtatott. Vajon szövődhet-e igaz barátság két ember között, aki valójában folyamatosan versengenek egymással, s a pályán, mint ellenfelek állnak szemben egymással? De azt hiszem, a könyv választ is adott erre a kérdésemre.
A korabeli női sportolók edzéseiről, és kor sporttörténetéről is nagyon érdekes volt olvasni, furcsa volt e világot, a mai sportolók világával összehasonlítani. 

Széppen lassan megérkezünk a könyvbeli 1928-as, amszterdami olimpiához, ahol Aganetha aranyérmet szerez Kanadának a 800 méteres távon, e számhoz ebben az évben nyertek először indulási jogot a női sportolók. S e győzelem árnyéka Aganetha egész életére rányomja a bélyegét.

 Most nem nevezném magam elkötelezett feministának, de ha abban a korban éltem volna, mint Aganetha, akkor biztos az lettem volna, ugyanis az olimpia után férfiak által hozott döntés, ami derékba törte Aganetha további karrierjét mint futónő, mélységesen felháborított.
A könyv utószavában a szerző még ír egy kicsit erről a témáról, és elszomorított, hogy a futás sportágából még napjainkban sem tűnt el teljesen a diszkrimináció.


A könyv végén a jelen és a múlt szálai összeérnek, s Aganetha egész életét megismerve fény derül a rejtélyes fiatalok kilétére is.
Aganetha életét legtöbbször a döntésein kívülálló sokszor tragikus események irányították, s talán ha egy másik korba születik, sokkal több mindent érhetett volna el, és sok helyzetben dönthetett volna másként, mint akkoriban. A könyv befejezésében mindenről lehull a lepel, s Aganetha ránk bízza a legféltettebb titkát is.

Egy megható történet volt egy nőről, aki küzdött az álmaiért, és a kezében akarta tartani a saját életét, ám a sors másképp döntött helyette, a futás közben érzett szabadságot viszont senki sem vehette el tőle.

A könyvet köszönöm a Libri Kiadónak!

8/10

Zsófi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése