Sheila Norton: Oliver

A macska, aki megmentette a karácsonyt

Nekem ugyan karácsony után akadt kezembe a könyv a könyvtárban, de remek ünnepváró olvasmány is lehet, érdemes felvenni a karácsony előtti hangolódásra való könyveslistánkra. 

Lehet olvasni azonban karácsony nélkül is bármikor, mert egy nagyon kedves, bájos, szívet-lelket megmelengető olvasmány. Cicásoknak pedig tényleg kötelező könyv, ugyanis Oliver egy olyan macska, aki ért az emberek nyelvén, csak azt nem érti, hogy az emberek miért nem bírtak még megtanulni macskául. Nem olyan bonyolult, ha neki sikerült az emberek nyelvét elsajátítani, akkor nekik sem lehet olyan nehéz ez fordítva.

Kedves Naplóm! /agyalások, vásárlások, kreatívkodások és az új videóklip/

2020. március 27. péntek

Az elmúlt hét nyugisan telt, ezért ez a bejegyzés nem az izgalmas dolgokról fog szólni. Ma, azaz pénteken tettem ki először a lábam a házból, illetve az udvarról, ugyanis vásárolni mentünk. Indulás előtt azt gondoltam, hogy elég lenne még egy hétre, ami itthon van, és akkor lennék igazán kreatív, ha mindent sorra elővennék, ami még a konyhában van és alkotnék belőle valamit.

Wéber Anikó: Cseresznyeliget titka

Első olvasásom Wéber Anikótól Az osztály vesztese volt. Az a történet azért érintett közelről, mert amikor Titusz elolvasta a fülszövegét, azt mondta, hogy ez a könyv akár rólam is szólhatna. Tulajdonképpen megrázó volt, hogy ő is hasonlóképpen érzi magát az iskolában, mint a könyv főhőse.

A Cseresznyeliget titka egy kora délután érkezett, Titusz éppen hazajött az iskolából, elolvasta a fülszövegét és azt  mondta: Ez akár én is lehetnék, csak fiúban. 

Wéber Anikó jól ismeri a gyerekeket és az őket érintő problémákat, ezt már bizonyította az előző könyveiben is.

Jojo Moyes: Álmok nyomában

Ezt a könyvet egy szerencsétlenül járt lórajongó tinédzser, Mecca Harris emlékének ajánlja Jojo Moyes. A lovaglás sok tinédzsernek egy másfajta lehetőséget kínál, egy másik utat, egy másik életet. Mecca Harrisnek is ezt kínálta, de sajnos már nem élhette meg. 

Moyes regényében legfőképpen az amerikai tinédzserekre gondolt és az ő helyzetüket írta meg, de azt gondolom, hogy a magyar lórajongó fiatalok is teljesen át tudják érezni a főszereplő 14 éves Sarah helyzetét és álmait. 

A könyv végén az is kiderült, hogy Jojo Moyes is tinédzserként szerette meg a lovaglást, a lovakat, tizenéves korában a londoni mellékutcákban lévő istállók körül töltötte minden idejét és a helyi parkok jelentették számára az arénát. Akárcsak a könyvbéli Sarah.