Harcos Bálint: A halandzsarablók
Tizenkét rövid mese
Ez a nem hétköznapi című mesekönyv egyáltalán nem hétköznapi történeteket tartalmaz. De ha jól megnézzük, akkor inkább nagyon is hétköznapiakat.
De annyira, hogy az jutott eszembe Harcos Bálint meséiről, amikor elkezdtem a gyerekeimnek mesét mondani fejből, és össze-vissza kanyarodott a történet, amikor pedig elakadtam, akkor ők is bekapcsolódtak egy-egy ötlettel, és ilyenkor teljesen más irányt vett a mese és képtelenebbnél képtelenebb ötletek sorakoztak egymás után a fejünkben, várva a sorukra, hogy bekerülhessenek a mesébe, ami össze-vissza kanyarog, már-már halandzsa, de mégis annyira kedves halandzsa, hogy másnap és harmadnap este is folytatni kellett.
Ezeket az emlékeket, élményeket idézte fel bennem ez a könyv. A mesék egyszerűen különlegesek és különlegesen egyszerűek. Ismerősek olykor, máskor meg teljesen ismeretlenek, de mégis annyira kedvesek, barátságosak és viccesek, hogy nem lehet őket nem szeretni.
