Azzal a megfigyeléssel kezdhetem ezt az ajánlót, hogy ha Dániel András illusztrál egy könyvet, arra elég erőteljesen rányomja a hatását nagyon egyedi stílusával, fantasztikus, humoros rajzaival. Még akkor is mosolygunk, ha a történetben nincsen semmi különösen vicces, mert a rajzokban mindig előfordul valamilyen megmosolyogtató dolog.
Elég csak a könyv borítójára nézni, ami maga a mustársárga öltöny. Ez a nevetős, meleg, barátságos sárga hangulat az egész könyvre ráteríti magát, nagyon kedves, aranyos, szívmelengető történetnek találtam, és ha melléteszem, hogy Sylvia Plath írta, akkor ez igencsak meghökkentő első hallásra, mert az írónőről nem éppen ezek a szavak jutnak az eszünkbe.