Egy asszony értesíti a rendőrséget unokája hirtelen haláláról. A jelentés bölcsőhalálról szól, de a nő gyanúsnak tartja az apa viselkedését: a férfit letartóztatják, amint megkísérli ellopni lánya holttestét. Az asszony egy gonosz mágikus lényről beszél: az inguma az, aki lidércnyomást okoz és ellopja az ember életét, miközben alszik. A nyomozás kimutatja, hogy Navarrában rendkívül magas a csecsemőhalálozás, de a gyermekek maradványait nem találják a sírokban.
Amaia döbbenten tapasztalja, hogy a halálesetek a Baztán folyó völgyének településeihez kötődnek. Szembe kell néznie a vidéket rettegésben tartó bűncselekmények valódi okával, a szülők hallgatása miatti társadalmi felháborodással és a kollégák bizalmatlanságával. Az esetet tovább bonyolítja, hogy felbukkan egy, a fekete mágiával kapcsolatban álló titokzatos férfi is, aki felborzolja Amaia lelkét. A felderítésben az FBI mellett a katolikus szervezet, az Opus Dei is hadba száll.
Eközen iszonyatos hóvihar zúdul a völgyre, mely végleg betemetni látszik az igazságot...
A trilógia alapján már forgatják a filmet.
Akkor most eljött a búcsú ideje. :)
Már nagyon rég nem olvastam végig egy könyvsorozatot sem, sokszor hagyom, hogy az egyes részek között akár több hónap is elteljen.
A Navarra trilógia első kötete ezzel szemben annyira magával ragadott, hogy muszáj voltam eltérni a megszokott sorozatolvasási szokásomtól, és gyors egymásutánban olvastam el a sorozat részeit.
Eljött az ideje, hogy búcsút vegyek Amaia Salazartól és furcsa nevű kollegájától, akinek biztosan rosszul ejtettem a nevét egész végig.
Búcsút kell vennem a könyv helyszínétől, a csodaszép baszk völgytől is, és az itt élő népek gazdag mondavilágától. Bevallom, nekem ez a fog a leginkább hiányozni, ugyanis nagyon szerettem, ahogy a könyvben a valóság összekeveredett e hátborzongató ősi legendákkal. Még most is megszaporázom a lépteim a sötétben, ha a könyvből megismert furcsa lényekre gondolok, a jóságos basajaunra, a félelmetes tartallora, vagy e harmadik rész rémére, a démoni ingumára.
A fülszöveg utolsó mondata miatt pedig már nagyon izgatott vagyok, és kíváncsian fogom várni, hogy milyen lesz majd a filmadaptáció.
A sorozat harmadik részében sok elvarratlan szál kerül lezárásra, a völgyben munkálkodó gonosz erőkről pedig lehull a lepel. A könyv témája miatt én azt is mondanám, hogy ez volt a legsötétebb, legbaljósabb hangulatú kötet.
Aki már korábban sem kedvelte a néha érzéketlennek tűnő főszereplő nyomozónőt, az most nem ebben a részben fogja megkedvelni. Én szeretem a kemény női karaktereket, de most Amaia egy két helyzetben még nálam is kihúzta a gyufát... :)
Annak is örültem, hogy ebben a részben ismét előkerült Sarsola atya, szeretem az ilyen titokzatos, nagyhatalmú figurákat!
Ettől eltekintve persze ez a rész is nagyon mozgalmas, fordulatos és izgalmas volt, Dolores Redondo most is hozta a formáját.
A történet befejezése számomra hagyott néhány megválaszolatlan kérdést, amin még most napokig itt fogok agyalni, de végül is ilyen rejtélyekkel már az előző részek befejezéseinél is találkoztam.
Egyszóval én nagyon örülük, hogy annak idején szembetalálkoztam ezzel a sorozattal, mert a könyvek történeteit tekintve tényleg egy nagyon egyedi, csodás tájakon játszódó történetet ismerhettem meg, hátborzongató szereplőkkel.
A könyvet köszönöm a Trivium Kiadónak!
8/10
Zsófi
Az előző részekről írt bejegyzéseket IDE kattintva olvashatjátok.
