Christie Watson Londonban él, ma már főállású író, de hivatásos ápolónőként dolgozott húsz évig. Könyvében az ápolás lélektanáról, az ápolás gyakorlati oldaláról, elhivatottságról, felelősségről, családi életről mesél. Hétköznapokról és tragédiákról, a családról és hivatásról, betegekről és érzelmekről.
Napjainkban egyre kevesebb az ápolónő, az egészségügyben a fizetések egyáltalán nincsenek egyenes arányban a felelősséggel, a lelki és fizikai megterheléssel. Az, hogy sok ember utolsó óráiban az ápolóit látja és nem egy hozzátartozó mellett búcsúzik el az élettől, mind a beteg, mind az ápoló számára nagy lelki megterhelés. Sokkal nagyobb megbecsülést érdemelne ez a szakma, mind anyagilag, mind erkölcsileg, a nővéreknek is szükségük lenne támogatásra, hogy ne roppanjanak bele a nap mint nap bekövetkező tragédiákba.