"Ne tekintsd magától értetődőnek, hogy élsz! Ne tedd szokásoddá, hogy reggelente unottan, rosszkedvűen vagy épp aggodalmaktól gyötörten kászálódsz ki az ágyból! Nyisd ki a szemed, és adj hálát a csodáért, hogy látod a világot! Adj hálát azért, hogy hallod a madarak csicsergését és a gyermekek kacagását! Szorítsd a kezed a mellkasodra, és érezd erős szívverésedet, amely ezt dobolja:
"Most élsz, most élsz, most élsz!"
Ez lehetne a könyv mottója is egyben, bár beismerem, nyitottnak kell lenni az ilyenfajta megközelítésre ahhoz, hogy befogadd ezt a könyvet.

