Mollie Tunitsky: Alacsony FODMAP-diéta kezdőknek

Hétnapos terv a jobb emésztésért

Receptekkel az IBS tüneteinek legyőzésére

Mielőtt belekezdenénk a könyv olvasásába, érdemes tisztában lennünk a legfontosabb információval. Mi is az az IBS? Irrátibilis bél szindróma, ami az emésztőrendszer működésének zavara, mely olyan krónikus panaszokkal jár, mint a hasfájás, a puffadás és a rendszertelen székelés (hasmenés, hasfájás).

Sok helyen olvastam, hogy tulajdonképpen ez egy ártalmatlan betegség. Az ártalmatlanon azt kell érteni, hogy nem rosszindulatú, nem halálos, nem növeli a rák kockázatát sem, de nagyon megnehezíti az IBS-ben szenvedő emberek mindennapjait. 

Petrik Adrien: Szemérmetlenül jól

Nagy szeretettel és rajongással olvastam Petrik Adrienn korábbi könyveit, az Asszony és háza, A másik kert, A hideg szóda élvezete fantasztikus élményeket adott nekem néhány évvel ezelőtt.

Akkoriban kíváncsi lettem az asszonyra is, aki ennyire elvarázsolt a kertjével, a házával, aki meglepett az oldalakon egy-egy finom étellel. De akkor még úgy éreztem, hogy olyan a szerző, mint a Mátyás király meséjében az okos lány, aki adott is, meg nem is, hozott is, meg nem is.

Benkovics Péter: 60 óra küzdelem

Gondolatok az életről egy extrém kihívás során

"A szenvedés elkerülhetetlen és univerzális.
A különbség abban áll,
ahogyan a szenvedésre reagálunk."
(Edith Eva Eger: A döntés) 

Ezzel az idézettel indul  Benkovics Péter könyve. Kezdjük azzal, hogy ki is Benkovics Péter. Péter "életmód-tanácsadó, gazdasági szakember és teológus. Kétgyermekes családapa, számos sport szerelmese. De mindenek előtt kereső ember, aki ugyanúgy célt, értéket és békességet keres ebben az életben, mint bárki más."

Péter 2019-ben részt vett a Spartan Agoge eseményen Görögországban. Nem meglepő, ha nem tudjátok mi ez, én sem tudtam. 

Ann Gillanders: A reflexológia teljes módszertana

Szakszerű és alapos ismeretek lépésről lépésre

Ezt a könyvet gyakorló reflexológusoknak ajánlja a szerző, aki maga is reflexológus, több hasonló témájú könyv szerzője, rendszeresen tart előadásokat és 30 éve kezel betegeket. 

A reflexológia egy több évszázados holisztikus gyógymód, mely nem tanulható meg csupán ebből a könyvből. A könyv összefoglalja a betegek kezeléséhez szükséges információkat, illusztrációkkal és részletes leírásokkal, tanácsokkal segít a legjobb technikák elsajátításában. 

Max és Liz Lowenstein: Jóga nem csak hajlékonyaknak!

Ha még sosem jógáztál, akkor ez a könyv igazán inspirálni fog, hogy kezdd el. 

Ha jógázol már egy ideje, de csak otthon magadban, youtube videókra, vagy könyvből tanult gyakorlatokat végzel, akkor ez a könyv arra nagy segítség, hogy megnézhesd és kielemezhesd, hogy helyesen végzed-e a gyakorlatokat, valamint azt is megtudod belőle, hogy melyik gyakorlat, milyen hatással van a szervezetedre, melyik testrészedet mozgatja meg és milyen izmaidnak nyújt jótékony hatást.

Kristy Turner: Vegán

125 recept

Kristy Turner régi életében sajtszakértőként dolgozott egy elegáns francia étteremben és egy színvonalas sajtüzletben. 

Bár már akkoriban is vegetáriánus volt, imádta a sajtot, el sem tudta képzelni az életét sajt nélkül. Amikor egy vegán étkezést folytató emberrel találkozott, kijelentette, hogy ő nem tudna vegánként élni, akkoriban nagyon szélsőségesnek tartotta ezt az étkezési módot.

Majd egy állattenyésztésről szóló videó után úgy döntöttek férjével, kipróbálják a vegán életmódot.

Helló! A nevem: Bea

Helló! Ismét itt vagyok és folytatom a cukorbetegség kapcsán elkezdett sorozatomat. Bár előző bejegyzésemben (ha nem olvastad IDE KATTINTS) azt írtam,  életmódot váltottam, azért látom én, hogy még bőven van mit változni, pl. az egyik dolog, amiben változtatnom kell, az a halogatás. 

Halogattam, hogy megírjam a második részt, mert azt mondtam magamnak, hogy várok valamilyen új eredményre (ismerve a magyar egészségügy lassan őrlő malmait, akkor kb. félévente jöhetnék egy új bejegyzéssel :D), halogatom, hogy felhívjam a nőgyógyászomat, mert nem szeretek semmilyen orvoshoz menni, nemhogy nőgyógyászhoz, pedig fontos lenne, az előző bejegyzésemben említett műtét ügyében. Ezen változtatnom kell. És hogy példát mutassak, most azonnal fel is hívom a dokit. (Péntek, kora délután van.)

Lohonyai Dóra: Karmaváltás

Fél év INDIÁBAN egyedül, három gyerekkel és az autizmussal

Azt szokták mondani, hogy az élet írja a legjobb történeteket. A legizgalmasabbakat, a legérdekesebbeket és a legképtelenebbeket. Lohonyai Dóra történetére ez teljességgel igaz. 

Mert ahogyan ő útnak indult Indiába három gyerekkel, akik közül kettő autista, az elég érdekes és merész vállalkozásnak tűnik, nem biztos, hogy sokan utána csinálták volna.

Lohonyai Dóra mindenre elszánt volt, éltette egy bizonytalan remény, egy ígéret, mely szerint egy dél-indiai guru azt állította, hogy meg tudja gyógyítani a gyerekeit. Nem hagyományos értelemben vett gyógyítást ígért, hanem azt, hogy karmaváltással fogja elmulasztani a két gyermeke autizmusát, Tourette-szindrómáját, értelmi fogyatékosságát és figyelemzavarát. 

Beth Kempton: Wabi Sabi

Útmutató a belső békéhez

Időről időre jó és hasznos a kezünkbe venni olyan könyveket, amelyek figyelmeztetnek a lelassulásra, az elmélkedésre, arra, hogy értékeljük, amink van, örüljünk a mostnak. Hogy tudjunk örülni csupán pillanatoknak is, megszokott szépségeknek és örömöknek. Hogy rá tudjunk csodálkozni és tudjuk értékelni azt, ami körülvesz bennünket és ami éppen van.

Hogy örüljünk a természetnek, a nap sugarának, egy szép felhőnek, egy lágy szellőnek, és ezeket az érzéseket bele tudjuk vinni az életünkbe, a munkánkba, az érzéseinkbe, hogy harmóniában éljünk a természettel, önmagunkkal és ezáltal a szeretteinkkel vagy úgy egyáltalán az emberekkel.

Jasmine Tarkeshi: Jóga a testnek és a léleknek kézikönyv

Könnyű pózok és irányított meditációk

Tökéletes béke a mindennapokban

A jóga többek között arra is tanít, amire nekem nagy szükségem van. Önfegyelemre és kitartásra. Éppen azért, hogy ne csak alkalomszerűen törjön rám a mozgási avagy a jógázási vágy, hanem rendszeresen végezzem, beépítsem a napi tevékenységeim közé. 

Egy új, jógáról szóló könyv mindig közelebb visz egy kicsit a célomhoz. Mert nagy lelkesedéssel vágok bele ismét a gyakorlatokba, fedezem fel újra a mozdulatokat, a gyakorlatokat és a rám gyakorolt jótékony hatásukat. 

Marjolein Dubbers: Hormonkontroll

A természetes egyensúly titka

"Az étel, amelyet megeszünk, lehet a legbiztonságosabb és legjobb gyógyszer, de a legalattomosabb méreg is."

/Ann Wigmore/

Ez a könyv egyszerre csodálatos és ijesztő. Ijesztő, mert kíméletlenül rávilágít arra, hogy mennyi haszontalan, szervezetünkre káros élelmiszert eszünk meg életünk során, amivel valamilyen szinten mindanniyan tisztában vagyunk, de ebből a könyvből alapos és részletes tájékoztatást kapunk. 

Ugyanakkor éppen azért csodálatos, mert egyrészt egy nagyszerű gyógymódot és egy még nagyszerűbb megelőzési lehetőséget kínál egészségünk érdekében, mindössze arra kell odafigyelnünk, hogy mivel teszünk jót a szervezetünknek és mit szeretnek a hormonjaink.

Szögyal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról

Bár számíthattam volna rá, de mégsem gondoltam, hogy egy ennyire erőteljesen ható, ennyire mélyen megérintő könyvet fogok olvasni halálról, életről, vallásról. Egy másfajta kultúráról, ahol nem tabu a halál témája, hiszen a tibetiek azt gondolják, hogy a halál nem a vég, hanem a kezdet.

Egy újjászületés kezdete, egy olyan újjászületésé, mely buddhista szemszögből nagyon fontos dolog. A könyv a buddhizmus elméleteit és alapjait ismerteti, az ősi tanításokat, melyek segíthetnek nekünk életünk és halálunk minden egyes szakaszában.

Dekor.álom és Hygge

Ma két olyan könyvet mutatok, amelyeket kellemes volt lapozgatni, olvasgatni, szerettem őket, örülök, hogy elolvastam, megnéztem, hazahoztam. Érdekesek voltak, jó kézbe venni mindkettőt, más-más élményeket kaptam tőlük.

Johannes Hinrich von Borstel: Szívügyek

Minden, amit a legfontosabb szervünkről tudni érdemes

Egyrészt nagyon jó ilyen típusú, "ismerd meg szerveidet" könyvet olvasni, mert sokunktól ha megkérdeznék, hogy mondjuk el, mit is csinál tulajdonképpen a szív a testünkben, mi a feladata, a nagy általánosságokon kívül nem biztos, hogy sokat tudnánk mondani.Azt tudjuk, hogy a testünkön átáramló vér mozgását biztosítja, tudjuk, hogy nagyjából mekkora, hogy nagyjából mennyit ver egy nap (átlagosan 100.000 alkalommal), de ezeken az alapdolgokon kívül nagyon sok mindent megtudunk még róla.

Nagyon elképesztő dolog például, hogy minden összehúzódásnál átlagosan 85 milliliter vért mozgat meg, vagyis egy nap alatt kb. 8500 litert. Tartályautóra lenne szükségünk, ha ilyen mennyiségű folyadékot szeretnénk elszállítani, megdöbbentő tény, hogy egy szerv bennünk, ekkora teljesítményre képes.

Egészséges bejegyzés

Nemrégiben vettünk egy turmixgépet, mert Zsófi elhatározta, hogy ő naponta több smoothie-t is meg fog inni, csini kis shakerben viszi magával reggel a buszon, ahol elegánsan elkortyolgatja, más napokon a dizájnos műanyag palackjában viszi, amelyben viszont tökéletesen látszik a házilag készített egészséges ital nagyszerűsége és szépsége, ezzel felvidítva a "reggeli Zsófit".

Nick Vujicic: Élet korlátok nélkül

Nagyon régóta szerettem volna ezt a könyvet elolvasni. Nem tudom már, hogy mikor hallottam Nick Vujicicről először, mindenesetre arra emlékszem, hogy ott volt egy végtagok nélküli férfi és fülig érő szájjal vigyorgott és egy gyönyörű nő volt mellette, aki ma már a felesége és gyermekének az anyja.

Valamit nagyon tudhat a pasas, gondoltam magamban, és nagyon érdekelt, hogy mi lehet a titka. Természetesen sejtettem, hogy nagyon pozitív beállítottságú lehet és hatalmas önbizalommal bírhat, ha világszerte motivációs előadásokat tart, sikeres ember és mindeközben boldog magánélete és gyönyörű családja van. Gyanítottam, hogy van valami plusz ereje, amivel fenn tudja tartani ezt az elégedettséget, boldogságot, sikeres életet.

Regős Judit: Nem születtél Anyának!

Tabuk nélkül a családdá válásról

Regős Judit húsz éve segíti a családokat tanácsadóként, ezrek fordultak már hozzá. Nevéhez fűződik a Regős-módszer, melynek kiteljesedése a Szülők Háza hálózat és az azonos nevet viselő alapítvány.

Mindemellett négy gyermeket nevel. E két - egyenként is rendkívül szerteágazó - tevékenységi területének tapasztalatait foglalja össze ebben a könyvben, melynek vezérgondolata: a szülő is ember, így nem mindig a gyerek az első. 

A könyv mintegy 150 aktuális kérdésre ad választ, s ígya babát tervezők és a gyermeket nevelők számára hiteles alternatívát kínál: a családot.

Nem konyhakész megoldásokat sorol, hanem rámutat azokra az összefüggésekre, amelyek összekötik vagy éppen összeugrasztják a családtagokat. A Babanet Társalgó rovatából kiemelt idézetek bizonyítják, hogy valós problémákat boncol könyvében, közismert interjúalanyai pedig a saját életükből vett példákkal gazdagítják a mondanivalóját

Ez a könyv megerősített abbéli hitemben, hogy én bizony egy kisbabának születtem, majd kislány lett belőlem, aztán tinilánnyá cseperedtem, ezután fiatal nő lettem,  akinek a fejében nagyon sokat motoszkált a gondolat, hogy szeretne anya lenni, és három gyermeket nevelni. De nem születtem anyának, nem bizony! 

Miután a gondolat megszületett a fejemben, még mindig csak fiatal lány voltam, szerelmek jöttek-mentek, és egyszer csak az egyik szerelem hozta magával a lehetőséget, hogy megszülethessek, mint anya. Növekedett bennem egy új élet, egy új érzés, te jó ég (!)  ANYA LESZEK!! 

Ettől kezdve társamul szegődött az aggódás, a félelem, az izgalom, a várakozás, a kíváncsiság. Nekem is volt 9 hónapom arra, hogy kialakuljon bennem az ANYA, aki hatalmas  eufóriával fogta kezébe anyasága bizonyítékát a szülés után.  Innentől együtt fejlődtünk tovább. Hiába olvastam előtte könyveket, mindent elfelejtettem, amikor kellett volna valami hasznos tanács, nem jutott eszembe. Különben is ahány könyv volt, annyiféle javaslatot  kaptam egy adott problémára, a nagyszülők is más-más véleményen voltak, de én voltam ott a babámmal, nekem kellett eldöntenem, hogy éjszakai sírását azzal csillapítom, hogy magam mellé veszem az ágyba és megszoptatom, vagy hagyom sírni, mert ha mindig felkapom, akkor csak elkényeztetem.  Döntöttem, úgy csináltam, ahogyan nekem és a babának jó volt, és ekkor éreztem, hogy most már talán anyaként funkcionálok. Már Anya vagyok. Akinek van egy gyönyörűszép kislánya. 

Majd lett még két másik babám, két  kisfiú, akikkel újra és újra anyává kellett válni.  Másfajta anyává, mert mindegyik gyerek másfajta anyát kíván.  Az egyiknél harcias, erős, kicsit bizonytalan, kényeztetős anya, mert az élet úgy hozta, a másiknál már egy kicsit nyugodtabb, magabiztosabb, tudatosabb, ugyanakkor sokkal fáradtabb anya voltam, a harmadiknál pedig már teljesen laza, kipihent, tapasztalt anyának tartottam magam. 

Tapasztaltság ide vagy oda, fiúbabáknál nem árt az óvatosság, a második fiam is ugyanúgy lepisilt pelenkázás közben, mint az első. Nem minden a tapasztalat, bizonyos edzettség és gyors reakcióidő szükséges egy újdonsült fiús anyának.

Regős Judit könyvében teljesen otthon éreztem magam, újraéltem ezeket az érzéseket. Megerősítette véleményemet a CSALÁD erejéről. Arról, hogy gyermekünknek nem az kell, hogy mindig ő álljon a középpontban, nem kell óvnunk a széltől, sem a naptól, hagyni kell önállóan létezni, engedni kell döntéseket hozni, mert csak így tud tapasztalatokat szerezni, amiből később levonhatja a következtetéseit, így tud szépen, lassan felnőni, felnőtté válni. 

Nálunk ez működik, de azt el kell mondanom, hogy talán soha nem lehetek abban biztos, hogy jó anya, jó szülő voltam, vagyok-e. Néha úgy érzem én vagyok a világ legjobb anyája, a gyerekeim szépek, okosak, fantasztikusak, imádják egymást, szeretnek itthon lenni, ami azt jelenti, hogy imádják a családjukat, jó családot alkotunk.  Máskor meg azon vívódok, hogy vajon jól csináltam-e mindent, esetleg elrontottam-e valamit, jó-e, hogy engedékeny voltam, vagy éppen szigorú, jól reagáltam-e egy bizonyos problémára, jó-e így nekik. A két nagyobb gyermekem talán már meg tudja ezt mondani, mert éveik száma alapján felnőttek. No azért még éppen csak. Nekem mindig a gyerekeim maradnak, de el kell fogadnom, hogy felnőttek, saját döntésekkel, saját tervekkel, saját akarattal. Nem könnyű dolog, ezt meg kell mondanom. Nem csak a jó pap, egy jó anya is holtig tanul. 

Ebben a könyvben minden olyan kérdéssel, problémával találkoztam, ami egy gyermeket tervező, váró és nevelő családban előfordulhat, olvastam egyedülálló anyákról, bizonytalan apákról, párkapcsolati nehézségekről, nagyszülői szerepekről és viselkedésformákról, a várandósságról, szexuális életről, az apákról, a testvérekről, a babákról és szülőségről.  Levontam a következtetést, nem születünk Anyának, hanem azzá válunk. Ez viszont akkor sikerülhet könnyen és boldogan, ha szerető család vesz körül bennünket, nagyszülőkkel, nagynénikkel, nagybácsikkal és unokatestvérekkel, ahol mi magunk, anyák is kiteljesedhetünk és megtaláljuk a saját boldogságunkat. Ettől a gyerekeink is boldogok lesznek. 

Érdekes színfoltjai voltak a könyvnek a Babaneten fórumozók véleményeinek és néhány közismert ember saját személyes  gondolatainak közbeszúrásai, megnyugtató a tudat, hogy tökéletes anyák és tökéletes, probléma nélküli családok csak a mesékben léteznek. Vagy még ott sem.

A könyvet köszönöm a Tea Kiadónak!

Bea

Leitner Olga: Púder nélkül

Nőkről, anyákról, a világról, rólam...

Szingli vagy és valakinek ez nem tetszik?

Anya vagy és úgy érzed, nem vehetsz fel egy normális ruhát, mert beszólnak?

Néha az élet minden területén elvárják,  hogy nő legyél, és ezt nem bírod?

Fiatalnak érzed magad, de látva a tiniket úgy gondolod, hogy egy évezred választ el a mai trendektől?

Nem mindig jó a szex?

Egy kicsit mosd le a púdert, és kezeld lazán a dolgokat! Leitner Olga legújabb könyvében eredeti, sőt néha meghökkentő válaszokat találsz többször feltett kérdésekre. Ha kell egy kis leitnerolgis sodrás, ha kíváncsi vagy egy valódi nő néha megalkuvást nem tűrő véleményére, akkor épp azt a könyvet tartod a kezedben, amit neked találtak ki.

Azt hittem Leitner Olga ezen könyvén is jót nevetgélek majd, mint a "csodddálatos férfiak"-on, de inkább az volt a jellemző, hogy állandóan válaszolhatnékom támadt a szerző kérdéseire, vagy éppen elgondolkodtam, hogy  tudnék-e éppen az adott kérdésre egyáltalán felelni valamit.  Kipróbálom. :)

Miért is jó nőnek lenni?

Nem olyan könnyű ennek a kérdésnek a megválaszolása, mint amilyennek tűnik. Mert nőnek lenni valószínűleg jó, de szerintem a férfiak is meg vannak elégedve azzal, hogy férfiak. Úgy általában. 

Jó nőnek lenni azért, mert úgy egyáltalán, jó lenni. Élvezni az életet, a családunkat, a szeretetet, a szerelmet, mindenféle érzelmeket tapasztalni meg, kalandokat élni át, imádni a természetet, szeretni állatokat, űzni hobbikat, hallgatni jó zenéket és olvasni könyveket. De eddig azt hiszem mindezt egy férfi is írhatta volna.

Szeretek nő lenni, mert élvezhetem a szép és csinos ruhákat (már amikor nem vagyok lufi, és ki vagyok békülve az alakommal, és nem éppen egy jótékonyan takaró zsákban lebzselnék legszívesebben), szeretem, amikor frissen elkészült szuper frizurával kilibeghetek a fodrásztól, imádok turkálókban turkálni, könyvesboltban böngészni és írószerek között matatni a boltokban. Jézusom!! Nincs egyetlen kifejezetten női tulajdonságom sem??!!  

Szóval akkor marad az anyaság, ami kifejezetten csak az enyém. Ezért is jó nőnek lenni. Hogy megélhettem a születés/szülés csodáját (többször is, bár hozzáteszem, éppen akkor szívesen meséltem volna viccet én is, mint ahogy a férjem és az orvosom tette, miközben én palacsintává lapítottam egy fotelban üldögélve egyetlenem kezét, és legkisebbünk éppen világra száguldotta magát), de csoda volt az na, ebből is látszik, hogy a férfiak mennyire mások. Mintha kicsit, de csak egy kicsit érzéketlenebbek lennének, mint mi nők, de tényleg csak egy icipicit. 

Egyszerűen maradjunk annyiban, hogy igazából nem tudom, miért szeretek nő lenni. Azt tudom, néha miért szeretném kipróbálni a férfilétet.  Nem a borotválkozásért az tuti, és nem is a háztartásban végzett dugulási munkálatokért, no és a zoknijaimat sem szeretném szerteszét hagyni a lakásban, hanem azért, hogy megértsem, miért tudnak órákig autókról beszélgetni, miért nem érdekli őket mélyrehatóan, hogy mi van egy rosszkedvű (boldogtalan, hisztis, boldog) nő fejében, miért kedvenc kérdésük a "mit eszünk, a mikor eszünk és a mit főztél",  miért nem tudnak egyszerre többfelé figyelni, miért nem szeretnek szerelmes könyveket olvasni, miért nem dobják ki az üres wc papír gurigát, pedig eszük ágában sincs kreatívkodni belőlük  (igen, Olgi ez nálunk is ismerős:)) és miért olyan mások, amikor több férfi összegyűlik és viháncolnak, mint valami éretlen kiscsikók.  Még az is lehet, hogy megérteném őket. :)

Na tessék, a kérdés az volt, hogy miért jó nőnek lenni, én a végén oda lyukadtam ki, miért lennék férfi pár napra.  Na az is biztos, hogy ha egy férfit megkérdeznénk, hogy miért jó férfinak lenni, nem bonyolítaná ennyire túl a választ. :)

Kipróbálnám ugyan pár napra a férfilétet, de azért jobb inkább nőként élni, mert  jó az nekem, hogy nem én húzom ki a kukát  a ház elé, csak akkor, ha a férfi elfelejti, nem én cserélem ki a villanykörtét, csak abban az esetben, ha már pár hete járok elemlámpával a mellékhelyiségbe, és meguntam a szobában a gyertyás hangulatvilágítást, ha nem én cserélem ki az autóban az elromlott gyertyát, aztán szégyenszemre nem én kullogok el vele a szerelőhöz, mert nem is az volt a baja, nem én kergetem a kutyát seprűvel, hogy másnap újat vehessek, mert férfiúi hévvel lengetés következtében kettétört. Na nem a kutya, hanem a seprű.

Száz szónak is egy a vége, szeretek nő lenni. Ha nem értitek miért, az azért van, mert nő vagyok. :D

Most visszatérek az értékelésem alapját képező könyvre. Lehet Leitner Olgával nem egyetérteni, de éppen ennyit lehet helyeslően bólogatni, lehet a  könyvét utálni (mert lesznek olyanok, mindig vannak, és engem sem talált meg minden téma), de éppen ennyire lehet szeretni is. Éppen olyan érzéseket vált ki, mint amikor több barátnő összeül, és beszélgetnek. Amikor véget ér a traccsparti, akkor hazamennek, és telefonon kibeszélik a másikat, a harmadikat, mert ... ezért vagy azért, a nőknek egyszerűen nem kell nagy ok arra, hogy ezt megtegyék.

Ez a könyv nem szól másról, csak rólunk, a nőkről, Leitner Olgáról, a férfiakról, a gyerekekről, a többi  nőről, a szinglilétről és a szerelmes létről. Szexről, kapcsolatokról, tapasztalatokról. Mindez Leitner Olga szókimondó stílusában, ami nálam néha erős volt, de úgy általában bírtam. Határozottságot mindenesetre szívesen tanulnék tőle. Elgondolkodtatott, kikapcsolt, megnevettetett, és szórakoztatott. 

(Nem titkolom, nehéz volt pontoznom, akartam neki igen  határozottan 7 pontot is adni, ebben az esetben nagyon távol állt tőlem a téma, a stílus, volt pillanat, amikor 10-et, a végére marad 8.)

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

8/10

Bea

Tim Boltz, Jule Gölsdorf: Folyó ügyek

Vajon tényleg kipukkadhat a húgyhólyagunk? Gondolta volna, hogy egyes számítások szerint életünkben közel három évet töltünk illemhelyeken? Hallott róla, hogy létezik szintetikus vizelet? Tudja, mi a különbség az urofília és az urofóbia között?

Ebben a könyvben mindent megtalál, amit mindig is tudni szeretett volna a pisilésről, de eddig nem merte megkérdezni. Tim Boltz és Jule Gölsdorf sok-sok érdekes, sőt olykor meghökkentő dolgot derített ki erről a sokak által még mindig tabunak tartott témáról.

A humoros stílusban megírt könyvben a vitathatatlan tények mellett a német szerzők önmagukon végzett kísérletei (vizeletivás, egy nap pelenkában stb.) is olvashatók, és a kötetbe egy lista is bekerült azokkal az (illem)helyekkel, melyeket feltétlenül ajánlatos mindenkinek legalább egyszer az életben felkeresnie...

Fura egy szerzetek vagyunk mi emberek, éppen az olyasféle dolgainkról nem szeretünk a leginkább beszélni, amelyeket mindennap többször végzünk, persze ezzel nem ezt akarom mondani, hogy akkor most rajta építsük be a vécézési szokásainkat innentől kezdve a mindennapi beszélgetéseinkbe, de ez akkor is nagyon érdekes... :)

Tim Boltz és Jule Gölsdorf könyvében nem csupán tudományos információk találhatók folyó ügyeinkről, hanem vicces, sőt néha megdöbbentő adatokról vagy éppen a két szerző által végzett hajmeresztő kísérletekről is olvashatunk. 

Gondoltátok volna, hogy az életünk során egy kilométernyi wc papírt használunk el? Hát én nem, egy kicsit többre számítottam... :) /Utólagos kiegészítés: kedves molytársaim szerint is kevés ez a mennyiség,  számításokat is végeztek,  amelyek azt igazolták,  hogy bizony kevés. Ezért utánanéztem,  és kiderült, egy kis félreolvasás történt részemről,  egy kilométernyi wc papírt évente használunk el. :)) Így már azt hiszem megnyugodhatok. :) /

Jule Gölsdorf egyik kísérlete pedig számomra is nagyon tanulságosnak (és egyben persze mulatságosnak is) bizonyult.

A vicces és néha bizarr kísérletek mellett, persze sok új ismerettel gazdagodtam is. A szervezetünkbe kerülő folyadék útját egészen a vécécsészéig nyomon követhettem, és hát mit mondjak, érdekes egy utazás volt! :)

De olvashattam még furcsa vécétörténetekről, pisibalhés sztárokról, és megismerkedtem azzal a listával is, amely azokat az illemhelyeket tartalmazta, amelyeket életünkben egyszer mindenképpen meg kell látogatnunk, be kell valljam jó pár helyet én is nagyon szívesen felkeresnék. :)

Azt is megtudtam, hogy Németországban egy holttest eltüntetésének legegyszerűbb módja az lenne, ha lehúznánk a vécén (na jó, ez megint inkább egy bizarr ténynek számít), ahogy azt is, hogy a nyilvános vécékben inkább kerüljük el az elektromos kézszárítók használatát. Ezt azóta a család többi tagjának is a lelkére kötöttem, meg persze még sok más, a könyvből vett hasznos tanácsot is.

Az ilyen könyvek után valahogy még aktívabban használom a kézfertőtlenítőmet, s az egész család fertőtlenítését is nagyon komolyan veszem, de ez mindenképpen a könyv pozitív hatásaként tekinthető. :)

Örültem, hogy Jule és Tim könyve által egy ilyen mindennapi témát ismerhettem meg, egyáltalán nem mindennapi módon, többféle, hol mókás, hol tudományos és hasznos tényeken keresztül.

8/10

A könyvet köszönöm a Kossuth Kiadónak! 

Zsófi

Nicolas Priou: Nagymamáink fortélyai

A könyvtárban bukkantam erre a nagyon szép könyvre. Puha tapintású, bélelt borítója egyből a kezembe kívánkozott, némi lapozgatás után el is döntöttem, hogy jön velem haza. 

Nem egyhuzamban olvastam el, mert ez nem olyan könyv. Főzés közben nézegettem, amikor csak egy pár pillanat időm volt, amíg felforrt a leves, megpirult a hagyma, vagy kisült a süti. A jó tanácsokra mindjárt visszatérek, de legelőször is a gyönyörű képeket szeretném benne dicsérni, teljesen bele lehet feledkezni egy-egy fotóba, egy szobabelsőbe, egy kertbe, vagy éppen egy gyönyörű konyhába. Nekem az apró kis illusztrációk is tetszettek, amelyek a szöveget tették változatossá.

De most rá is térnék a könyv tartalmára. Legelőször is el kell mondanom, hogy én bizony remekül szórakoztam. Négy részre osztanám a könyvben felsorolt nagymama-fortélyokat. Az egyik csoportba azok kerülnek, amiket esetleg már én is próbáltam, és tényleg működik. Ilyen pl. az ecet használata vízkőoldásra. A vízforralónkat rendszeresen ecettel vízkőtlenítem, csak beleöntök annyit, hogy ellepje az alját, kb. 10 percig benne hagyom, és volt vízkő, nincs vízkő. A másik csoportba azok a tanácsok, amikről már hallottam, de nem próbáltam. A harmadikba azok, amikről még csak nem is hallottam, és a negyedikbe a viccesek, amelyeken jókat nevetgéltem.

Olyan tanácsok vannak ebben a könyvben, amelyekkel már valószínűleg az interneten is találkoztunk, de azért valami valakinek mindig új.  Nekem újdonság volt, hogy a rózsák szeretik a sörélesztőt, a locsolóvízbe keverhetjük és sokkal szebben fognak virágozni. Vagy ha a cigerattahamut a virágföldbe keverjük, akkor a nikotin átjárja a földet, locsoláskor felszívódik a növénybe, és megmérgezi az élősködő rovarokat. De akár fokhagymalével is permetezhetünk, mert elpusztítja a fák alján tenyésző káros gombákat. A hortenziák kékítésére kávézaccot használhatunk, amit én nem fogok kipróbálni, mert imádom a rózsaszín hortenziámat.:D

A parafa dugó felhasználási területei is igen érdekesek voltak: 

"Ne dobjuk ki a parafa dugókat, mert sokféleképpen hasznosíthatók a konyhában. Vágjuk a dugót félbe, és tegyük a gyümölcskosárba. A parafa távol tartja a muslicákat, így gyümölcseink hosszabb ideig frissek maradnak. Dobjunk dugót a polip, a tintahal és a bab főzővizébe. A parafa megpuhítja a tintahalat és a polipot, valamint megakadályozza, hogy a bab kifusson." 

A magyar olvasók többsége szerintem a tintahal és polippuhításra biztos nem fogja használni, de a bab főzésénél mindenképpen ügyeljünk arra, hogy szórakozott háziasszonyként nehogy benne hagyjuk a levesben, vagy főzelékben a dugót..:D

Nem terveztem ilyen hosszú bejegyzést, de nem hagyhatom ki az Állatok fejezetben az "Elveszett teknősök" címszó alatt szereplő ötletet  :D.

"A teknősök az álcázás nagymesteri, és könnyen eltűnnek a növények között a kertben. Ha nem akarunk órákat tölteni a keresésükkel, ragasszunk fluoreszkáló címkét a páncéljukra, így sokkal könnyebben megtalálhatjuk őket."

Szóval elkóborolt teknősökre, fluoreszkáló festék.:D De hogyan találjuk meg őket nappal? Ezen most nevetek, de éppen ma olvastam, hogy valahol a fővárosban egy nagy teknőst találtak, és keresik a gazdáját. 

Vannak azonban tényleg megszívlelendő tanácsok, amelyeket érdemes kipróbálni, pl. utazás közben hányinger ellen mentát szagolgatni, (másik variáció, hogy indulás előtt megeszünk egy tál pattogatott kukoricát, hát.... nem is tudom :))

Nekem tetszett ez a könyv, és meg is valósítok majd pár dolgot belőle. A hasznos tanácsok mellett, mint írtam, időnként nagyon jól szórakoztam, és nem is írtam még a fájós lábú birkáról, akire gumicsizmát kell húzni, és a hipó illatát imádó macskákról sem. Macskatulajdonosoknak fel is tenném a kérdést: a macskák tényleg imádják a hipó illatát? :)

8/10

Bea