Sárándi Nagy Péter: 8000 Mérföldre Otthonról

Az amerikai álom, egy kommunizmusban felnőtt, álmodozó kisgyerek szemével

"Hány embert ismersz, aki azt fontolgatja, hogy egyszer majd ír egy könyvet? Én is közéjük tartoztam. Mostanáig. Azt javaslom, hogy ha bármikor az életedben ezt fontolgattad, akkor kezdd el MOST." - hangzik a könyv szerzőjének tanácsa a könyv bevezetőjében. 

Sárándi Nagy Péter könyve olyan, mint egy hosszú, baráti levél. Levél egy olyan baráttól, akivel rég nem találkoztunk és beszámol élete elmúlt évtizedeiről, beleszőve gyermekkorát, kamaszéveit, azokat az eseményeket, amelyek elvezettek odáig, hogy elhagyja az országot. Közvetlen, szívből jövő és legfőképpen inspiráló. 

Sólyom Anna: Macskabár

Nincs szükség hét életre - ebben az egyben is boldog lehetsz

A napokban Sopronban nyílt egy macskakávézó, remélem, mihamarabb meg tudjuk látogatni. Ezt a könyvet pedig nemrég olvastam, és eszembe jutott, hogy még készült róla bejegyzés. Pedig nagyban hozzájárul ahhoz, hogy szeretnék elmenni a macskakávézóba. Nekünk kutyáink vannak, de sok évvel ezelőtt volt egy cicánk, Kormi.

Nagyon jó lesz élőben is megtapasztalni, hogy vajon a kávézó cicái ránk se hederítenek, vagy odajönnek hozzánk egy kis simogatásra, amire amúgy nem is nekik van szükségük általában, hanem annak az embernek, akihez odamennek. 😉

Szin János: Medvepásztor

Életrajzi fantáziaképek

Erről a könyvről és Szin Jánosról egy cikkben olvastam és nagyon felkeltette az érdeklődésem. Mi vesz rá egy fiatal, milliomos/milliárdos vállalkozót arra, hogy háta mögött hagyjon mindent, szinte kiköltözzön a világból és székelyföldi Medvepásztor legyen belőle?

Ebben a könyvben mindenre választ kaptam, amiről Szin János úgy gondolta, hogy a nyilvánosságra tartozik. Visszamegyünk a szerző gyerekkorába, megtudhatjuk, milyen élethelyzetek hatottak rá, mik voltak azok a motivációk, amelyek elindították a saját útján. Elvált szülők gyerekeként nagyon sokat volt magára hagyva, kulcsos panelgyerek volt, szinte az utca nevelte.

Phaedra Patrick: Kövesd a vágyaid, bárhová vezetnek is, ne add fel soha

Megmondom őszintén, hogy amikor először találkoztam ezzel a könyvvel, azt gondoltam, hogy valamiféle önsegítő könyv és a borítóját sem értem igazán, de nem önsegítő könyv és a borítóját is most, a könyv elolvasása után néztem meg alaposan.

Kellemes meglepetés volt ez a történet, szívmelengető, megrendítő, szórakoztató és nagyon szerethető. 

Arthur Pepper letörten, magányosan és félelemmel telve várja felesége halálának egyéves évfordulóját. Arthur egy éve minden nap ugyanúgy éli az életét, a megszokott szoros napirendje szerint, amitől ritkán tér el, éppen úgy folytatja az életét, ahogyan Miriam életében tették.

Lily Brooks-Dalton: Az éjféli égbolt

Nem tudom mit tennék, ha egyik napról a másikra elveszteném a kapcsolatot a külvilággal, ha leállna minden, nem lenne internet, nem lenne telefonhálózat és a családom is távol lenne tőlem. Nem tudnám, mi történt, és azt sem, hogy tudok abból a helyzetből kikerülni. Éltetne-e valamiféle remény, vagy feladnám a kilátástalan helyzet miatt, nem reménykednék, csak várnék. Hogy mire, persze azt sem tudnám.

Hasonló szituációba kerültek a könyv szereplői is, bár azért teljesen más a körítés. Augustine, az idős csillagász, saját döntése következtében maradt magára az elszigetelt kutatóbázison. Amikor egy katasztrofális esemény miatt kiürítik a kutatóállomást, a dolgozókat evakuálják, a 78 éves férfi úgy dönt, hogy ő marad, nem hagyja el az állomást. 

Beth Kempton: Wabi Sabi

Útmutató a belső békéhez

Időről időre jó és hasznos a kezünkbe venni olyan könyveket, amelyek figyelmeztetnek a lelassulásra, az elmélkedésre, arra, hogy értékeljük, amink van, örüljünk a mostnak. Hogy tudjunk örülni csupán pillanatoknak is, megszokott szépségeknek és örömöknek. Hogy rá tudjunk csodálkozni és tudjuk értékelni azt, ami körülvesz bennünket és ami éppen van.

Hogy örüljünk a természetnek, a nap sugarának, egy szép felhőnek, egy lágy szellőnek, és ezeket az érzéseket bele tudjuk vinni az életünkbe, a munkánkba, az érzéseinkbe, hogy harmóniában éljünk a természettel, önmagunkkal és ezáltal a szeretteinkkel vagy úgy egyáltalán az emberekkel.