A Hónap Könyve(i) novemberben

Érdekes lesz most ez az ajánlás, ugyanis gyűjtögető és felhalmozó olvasók lévén még nem volt időnk elolvasni a másikunk által a Hónap Könyvének ajánlott könyveket, így egyszemélyes jelölések lesznek, de azért leírjuk a benyomásainkat és tapasztalatainkat a könyvről külső szemlélőként. 

Daphne Sheldrick: Szerelem a szavannán

Zsófi legalább olyan extázisban olvasta ezt a könyvet, mint én az Elefántsuttogót.  De ha még csak olvasta volna, nem is lett volna baj, a pár nap alatt, amíg olvasta, rengeteg cuki állattörténetet hallottam tőle, csak mesélte-mesélte, úgy kellett leállítani, hogy én is el akarom olvasni a könyvet, ne mesélje el az egészet. Állítólag én ugyanígy viselkedtem az Elefántsuttogó esetében. :) Mindenesetre Zsófi csacsogása nélkül is elolvastam volna, mert rengeteg aranyos kép van benne állatokról, és az írónő is nagyon szimpatikus. Azóta sikerült egy dokumentumfilmet is megnéznünk, amiben szerepel Daphne, más vadállat-mentőkkel együtt és még jobban belopta magát a szívembe. Ilyen könyveket is kötelező olvasmánnyá tennék. /Bea/

Siobhan Dowd: A láp gyermeke

Siobahn Dowd előző két könyvét már mind a ketten olvastuk, és nagyon tetszettek. Az írónő stílusa, történetei mindig nagyon különlegesek és egyediek, úgyhogy ezt a könyvet is mindenképpen el fogom olvasni. /Zsófi/

Brooke Davis: Az elveszett és meglett dolgok könyve

Ezt a könyvet pont most olvasom, megláttuk a könyvtárban és egyből lecsaptunk rá, pedig csak  beléptünk könyvet visszavinni, de egyszerűen képtelenek vagyunk üres kézzel kijönni a könyvtárból. Nagyon különleges könyv ez, érdekes a hangulata, és a szereplők is nagyon egyedi figurák. Hát, majd a végén meglátjuk, de Anyának nagyon tetszett, így remélem nekem is fog. /Zsófi/

Helen Bryan: A háború jegyesei

A borítója nagyon tetszik, Zsófi azt mondta nagyon jó, nincs mese, el kell olvasnom. :) A viccet félretéve, vannak könyvek, amikor még az 50. oldalnál sem tud nyilatkozni, ha megkérdezem, hogy tetszik-e. Ilyenkor azt válaszolja, hogy még csak az elején tartok. Ennek a könyvnek már az első tíz oldala után magától jelentette ki, hogy nagyon tetszik neki. Miután elolvasta sem gondolta másképp, és le kellett állítanom, amikor - még ha rébuszokban is  - a végére tett utalásokat. Azzal is nagyon elégedett volt. /Bea/

Virginia MacGregor: Milo szerint a világ

Nagyon szép értékelést írt Anya a könyvről, mindenképpen el fogom olvasni. /Zsófi/

Jeanette Walls: Az Ezüst Csillag

Ezt a könyvet sikerült mindkettőnknek elolvasnunk. Bár Zsófi "csak" 9 pontosra értékelte (nála már ez is a nagyon jó kategóriába tartozik, végülis nálam is, de azt is jelenti, hogy van némi hiányérzetem), én simán 10 pontot adok neki. Amúgy is az írónő már felhívta magára figyelmemet az Üvegpalotával, és szerintem ez a könyv sem maradt el tőle. Vicces, szeretettel teli, keserédes történet. /Bea/

David Vann: Akvárium

Ezt a könyvet (szintén) el szeretném én is olvasni. Főleg, hogy ezt én mutattam meg Anyának először. :) Valahogy, most nagyon összesűrűsödtek a könyvek, sőt ahogy most látom, több az olyan könyv, amit nekem kell elolvasnom, de igyekszem behozni a lemaradásomat. /Zsófi/

Noelle Harrison: A házasságtörő

Nagyon sokáig itt lapult a polcomon. Könyvtári könyv volt, kihasználtam a maximális - kétszeri - hosszabbítási lehetőséget, időnként felvettem, amikor következő olvasmányt kerestem, elolvastam a fülszövegét, aztán mindig visszatettem. Amikor már majdnem lejárt a kölcsönzési határidő, megnéztem moly-on. Mindenki jót írt róla, így megesett a szívem rajta. Aztán csak olvastam, olvastam, belemerültem a szépségébe. Nem történtek benne igazán nagy dolgok, de mégis annyira szép volt ez a könyv, és azt sem tudom miért. Azt hiszem, azért az értékelésemben megpróbáltam megfogalmazni. :) /Bea/

Virginia Macgregor: Milo szerint a világ

A kilencéves Milo Moonnak retinitis pigmentosája van: a szeme egyre romlik, idővel meg is fog vakulni. Egyelőre még egy kulcslyuknyi résen át elég jól látja a világot, olyannyira, hogy sokkal több mindent vesz észre, mint mások. Amikor Milo imádott Nagyiját idősek otthonába kell költöztetni, a kisfiú hamar rájön, hogy sötét dolgok történnek a Nefelejcs nevű intézményben. A felnőttek eleinte nem hisznek neki - az illegálisan Angliába menekült fiatal szír szakács, Tripi kivételével. Másik lelki támasza Hamlet, a házimalac. Milo elhatározza, hogy leleplezi az otthont igazgató Thornhill nővért...

A kiskamasz Milo önként vállalt küldetése éppen egy nehéz időszakra esik: apja új családot alapít, kilép Milo életéből; anyja depressziós lesz; az iskolában kudarcok és megaláztatások érik, így a gondok egyre fojtogatóbbá válnak. Lassacskán azonban - ahogy Milo kezdi elveszteni a szeme világát - feldereng a fény az alagút végén.

Milo szerint a világ olyan hely, amiben szeretett Nagyijának - aki tulajdonképpen a dédnagymamája - otthon van a helye, mert ő gondját viseli, ahogyan eddig is, odafigyel rá, amikor Nagyi a reggeli teáját főzi, és ha a szokatlantól bármilyen eltérő zajt hall, már rohan is le a Nagyi után, hogy segítsen. Odafigyel arra is, hogy Nagyi az összes gyógyszerét időben bevegye, ha fázik, akkor az ölébe ülteti Hamletet, aki nagyon jól tud melegíteni és ha Nagyi el akar tűnni magában, akkor előveszi a skót dudát, hogy Nagyi leckéket adjon neki.

Szerintem az a könyv, ami a 7. oldalon kezdődik és a 14. oldalon már elszorul a torkom, összefacsarodik a szívem és potyognak a könnyeim, az nagyon tud valamit. Ismer, személyesen engem, ismeri az érzéseimet, a fájdalmaimat, mintha a lelkemből szólna, és ha már az első oldalakon megríkatott, akkor bíztam benne, hogy nevetni is fogok, mert a sírás és nevetés összetartozik.

Nagyija, Lou szerint  az ő drága Miloja, a kulcslyuknyi résen át látó Miloja, drágább mindennél és attól, hogy egy lyukon át szemléli a világot, sokkal különlegesebb, mint a többi gyermek, és ők ketten mindig szeretni fogják egymást. Meg a Dédpapit, meg Hamletet.

Édesanyja, Sandy szerint Milo papája nagyon ronda dolgot csinált, hogy egyszercsak otthagyta őket, és elment a Macájával és született egy habibtijük, ő meg ott maradt Miloval, és csak falja a sütiket és a fogyitablettákat felváltva, az egyetlen ügyfele Mrs. Bundás, és valahogy nem tud kilépni a világba, csak bámulja a televízió utazási műsorait, magára hagyva Milot és Nagyit.

Tripi, a csupaszív szír menekült szakács szerint a Nefelejcs otthonban tényleg nem bánnak jól az öregekkel, az ő országukban különben is az öregek otthon maradnak a családjukkal. Már amikor van családjuk és otthonuk, mert Tripi és 12 éves kishúga Ajsa menekülni kényszerültek az országukból, és közben Ajsa elveszett. De Tripi tudja, hogy egyszer úgyis megtalálja. Furcsák az angolok, de Milo a barátja lett, a barátok pedig segítenek egymásnak. A baklavában pedig ott a világ minden íze.

Az otthonban lakó öregek szerint  nem jó dolog az, hogy soha nem kapnak rizst, hogy nem harsoghat hangosan a magnóból Bob Marley, hogy Mrs. Turner zsebe mindig tele van a ragacsos borsófőzelék és krumpli maradékával, hogy Tornhill nővér elkoboz egy Ipad-ot az Angry Birds játék miatt, és hogy Hamletet csak a kabát alatt szabad becsempészni.

Milo szerint talán Anya mégis szereti, és talán Apa is szereti, és talán ő is meg tud bocsátani Apának, Hamlet is szereti Arabellát és Milo is érzi, hogy nagy szeretet van kibontakozóban a lelkében. Legalább olyan nagy és hatalmas, mint a Nagyija iránt, ami soha nem múlik el, mert a Nagyi mindig ott van Milonak.

Szerintem ez egy fantasztikus könyv, méltó helyét foglalja el a többi kedvencem között. A könyv elején sírtam, közben végig mosolyogtam, nevettem, meghatódtam, bosszankodtam, szerettem, drukkoltam, együttéreztem, majd a végén ismét a könnyeimet nyeldestem. 

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

10*/10

Bea