A Hónap Könyve(i) novemberben

Érdekes lesz most ez az ajánlás, ugyanis gyűjtögető és felhalmozó olvasók lévén még nem volt időnk elolvasni a másikunk által a Hónap Könyvének ajánlott könyveket, így egyszemélyes jelölések lesznek, de azért leírjuk a benyomásainkat és tapasztalatainkat a könyvről külső szemlélőként. 

Daphne Sheldrick: Szerelem a szavannán

Zsófi legalább olyan extázisban olvasta ezt a könyvet, mint én az Elefántsuttogót.  De ha még csak olvasta volna, nem is lett volna baj, a pár nap alatt, amíg olvasta, rengeteg cuki állattörténetet hallottam tőle, csak mesélte-mesélte, úgy kellett leállítani, hogy én is el akarom olvasni a könyvet, ne mesélje el az egészet. Állítólag én ugyanígy viselkedtem az Elefántsuttogó esetében. :) Mindenesetre Zsófi csacsogása nélkül is elolvastam volna, mert rengeteg aranyos kép van benne állatokról, és az írónő is nagyon szimpatikus. Azóta sikerült egy dokumentumfilmet is megnéznünk, amiben szerepel Daphne, más vadállat-mentőkkel együtt és még jobban belopta magát a szívembe. Ilyen könyveket is kötelező olvasmánnyá tennék. /Bea/

Siobhan Dowd: A láp gyermeke

Siobahn Dowd előző két könyvét már mind a ketten olvastuk, és nagyon tetszettek. Az írónő stílusa, történetei mindig nagyon különlegesek és egyediek, úgyhogy ezt a könyvet is mindenképpen el fogom olvasni. /Zsófi/

Brooke Davis: Az elveszett és meglett dolgok könyve

Ezt a könyvet pont most olvasom, megláttuk a könyvtárban és egyből lecsaptunk rá, pedig csak  beléptünk könyvet visszavinni, de egyszerűen képtelenek vagyunk üres kézzel kijönni a könyvtárból. Nagyon különleges könyv ez, érdekes a hangulata, és a szereplők is nagyon egyedi figurák. Hát, majd a végén meglátjuk, de Anyának nagyon tetszett, így remélem nekem is fog. /Zsófi/

Helen Bryan: A háború jegyesei

A borítója nagyon tetszik, Zsófi azt mondta nagyon jó, nincs mese, el kell olvasnom. :) A viccet félretéve, vannak könyvek, amikor még az 50. oldalnál sem tud nyilatkozni, ha megkérdezem, hogy tetszik-e. Ilyenkor azt válaszolja, hogy még csak az elején tartok. Ennek a könyvnek már az első tíz oldala után magától jelentette ki, hogy nagyon tetszik neki. Miután elolvasta sem gondolta másképp, és le kellett állítanom, amikor - még ha rébuszokban is  - a végére tett utalásokat. Azzal is nagyon elégedett volt. /Bea/

Virginia MacGregor: Milo szerint a világ

Nagyon szép értékelést írt Anya a könyvről, mindenképpen el fogom olvasni. /Zsófi/

Jeanette Walls: Az Ezüst Csillag

Ezt a könyvet sikerült mindkettőnknek elolvasnunk. Bár Zsófi "csak" 9 pontosra értékelte (nála már ez is a nagyon jó kategóriába tartozik, végülis nálam is, de azt is jelenti, hogy van némi hiányérzetem), én simán 10 pontot adok neki. Amúgy is az írónő már felhívta magára figyelmemet az Üvegpalotával, és szerintem ez a könyv sem maradt el tőle. Vicces, szeretettel teli, keserédes történet. /Bea/

David Vann: Akvárium

Ezt a könyvet (szintén) el szeretném én is olvasni. Főleg, hogy ezt én mutattam meg Anyának először. :) Valahogy, most nagyon összesűrűsödtek a könyvek, sőt ahogy most látom, több az olyan könyv, amit nekem kell elolvasnom, de igyekszem behozni a lemaradásomat. /Zsófi/

Noelle Harrison: A házasságtörő

Nagyon sokáig itt lapult a polcomon. Könyvtári könyv volt, kihasználtam a maximális - kétszeri - hosszabbítási lehetőséget, időnként felvettem, amikor következő olvasmányt kerestem, elolvastam a fülszövegét, aztán mindig visszatettem. Amikor már majdnem lejárt a kölcsönzési határidő, megnéztem moly-on. Mindenki jót írt róla, így megesett a szívem rajta. Aztán csak olvastam, olvastam, belemerültem a szépségébe. Nem történtek benne igazán nagy dolgok, de mégis annyira szép volt ez a könyv, és azt sem tudom miért. Azt hiszem, azért az értékelésemben megpróbáltam megfogalmazni. :) /Bea/

Siobhan Dowd: A láp gyermeke

Miközben a tizennyolc éves Fergus tőzeget ás Tally nagybátyjával az észak-ír határon, egy halott kislányra lel a lápban. Úgy tűnik, a gyermeket meggyilkolták.

Fergust szinte fojtogatják a körülötte zajló őrült események - a bátyja éhségsztrájkol a börtönben; Cora iránti érzései mindjobban összezavarják; a szülei állandó veszekedésben élnek a családra nehezedő terhek nyomása alatt; ráadásul valaki megpróbálja megzsarolni a fiút: futárnak használná, s csak a jó isten tudja, mit kellene szállítania -, a mocsárban talált gyermek története egyre titokzatosabb fordulatokat vesz.

A láp gyermeke megdöbbentő ifjúsági regény a béke nevében hozott áldozatról és az emberi szellem rendíthetetlen erejéről a zseniális Siobhan Dowd tollából.

Siobhan Dowd nevével akkor találkoztam először, amikor a könyvtárban ráakadtam A londoni óriáskerék rejtélye című könyvére, aztán már kerestem a másik könyvét, az Éles és gyors sikolyt. Mindkét könyve nagyon megérintett, az írónő stílusa is nagyon szerethető, érezni lehet benne valami nagy-nagy szeretetet és finomságot. Ezek után, azt hiszem természetes, hogy mindenképpen el szerettem volna olvasni A láp gyermekét.

A könyv olvasása közben végig olyan érzésem volt, mintha az ég tele lenne sötét felhővel, emiatt igazán baljóslatú, feszült hangulat volt bennem, de közben először csak egy, majd egyre több helyen áttör a felhők között a napsugár, azt mutatva, hogy talán jóra fordulhatnak a dolgok. 

A történet Írországban, egy észak-déli határ menti kisvárosban játszódik. A tizennyolc éves Fergus nyarát követhetjük nyomon, azt a nyarat, amikor a gyerek Fergus férfivá érik, vagy legalábbis elindul a férfivá válás útján. Mindennapjaikat beárnyékolják a Provisional IRA nevű szervezet robbantásáról szóló hírek, és azt sem egyszerűsíti le Fergus és családja életét, hogy bátyja, Joe a Maze börtön foglya, és csatlakozott az éhségsztrájkolókhoz. 

Fergus közben próbálja élni az életét, vezetni tanul,  segít édesanyjának, vigyáz a húgaira, látogatja a bátyját a börtönben, miközben az érettségi vizsgáira is készül. Aztán nagybátyjával, Tallyval megtalálják a tőzegben a kislány holttestét, akivel Fergusnak valamiféle misztikus kapcsolata alakul ki, és innentől kezdve Mel történetét is megismerhetjük. Ami nagyon meglepő és fájdalmas volt, de tele szeretettel. 

Fergus életébe betoppan két hölgy, akik révén különleges kalandokban lesz része, beköszönt életébe az első szerelem, és barátságot köt egy ellenséges katonával. A futárkodást  a bátyjáért vállalja el, miközben végig küzd a lelkiismeretével, mert miközben kényszerből vállalta, végig a béke gondolata uralkodott a fejében. 

Nagyon szerettem olvasni a nagybátyjával töltött órákat, a beszélgetéseiket Owainnel, a szeretetteljes évődéseket a húgaival, és nagyon szívembe lopta magát a bátyjáért való aggódása miatt. Az édesanyjával való törődése is azt mutatta, hogy inkább már felnőtt, mint gyerek. Az Írországi tájat végig magam előtt láttam, pedig nem emlékszem, hogy konkrétan tájleírásokat olvastam volna, ez Siobhan Dowd harmonikus, finom stílusát dicséri.

Miközben olvashatunk az éhségsztrájkolókról, a politikai foglyokról, az ír szabadságharcosokról, családi tragédiákról, mindenképpen meg kell említenem még azt a kedves humort, ami végig ott volt a könyvben, a napsugarak számát növelve.

Nagyon szép történet volt, tele feszültséggel, egymás iránti megbecsüléssel és szeretettel, a gyerekkor szépségeivel, kalandjaival és a felnőttkor gondjaival, nehézségeivel, felelősségével. 

A könyvet köszönöm a Pongrác Kiadónak!

10/10

Bea

Karácsonyi ajándékfaktor: Nagyon szép karácsonyi ajándék lehet olvasni szerető fiataloknak és felnőtteknek is. Komoly, elgondolkodató, mégis könnyed stílusban. Azoknak akik már ismerik Siobhan Dowd könyveit és azoknak is, akik még nem.